Mohácsi Hirlap, 1929 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1929-12-15 / 51. szám

6 védi a mi becsületes keresztény úri asszonyainkat. Kitanítja őket mi illik, mi nem illik, mi a rúzs és mi a nem rúzs és kik azok a «betévedt» asszonyok. Engedje meg kedves «Lélek búvár», hogy kissé komolyab­bak legyünk. Nehezem megy, de majd talán sikerül. Azok az úriasszonyok, akik a keresztény igazság útját segítik nemes lelkesedéssel egyengetni, soha rúzst nem hordtak. Az ilyen »nyugati» találmány a mi ízlé­sünktől nagyon messze van s ha már arról akar irogatni, más­felé nézzen ... Ami pedig a «betévedést» és «tévelygést» illeti, abban annyi lélekkufári gondolkodáshoz méltó kétértelműség van, hogy kuko­­ricaszáros gondolkodása meg­érdemelné, hogy a másik szár­ral,­­ a pipaszárral megismer­kedjen. Megsúghatjuk, hogy ilyen ál­szenteskedő kétszínűséggel és sanda okvetetlenkedéssel még asszonyokat sohasem védtek meg úgy mint most, hogy a végén mindenki mást értett belőle. Az az érzésünk, hogy vagy a közel­múlt egy sötét lovagja támadt fel, vagy egy új hasonló készül az éj sötétjéből előtörni! ... A többi ürességre nincs vá­laszunk. Ami pedig a »borgő­zös» kirándulást illeti, azért a bíróság előtt fog felelni. Zsuzsits András­ vetkeztek. A kis primadonna kel­lemes csengő hangja ezúttal is nagy sikert aratott. Ráadást is kellett adnia. A zongorakíséretet Heinrich Panni látta el igen ügyesen. Végül egy rövid komédia fe­jezte be az előadást, amelyen Re­­zsonya Károly, Führer Ferenc, Dettkó Károly, Ribár György és Egri Károly kacagtatták meg a közönséget. xxxxxxxxxxxx A Legényegylet adventi előadása. Ritka érdeklő­dés mellett folyt le az elmúlt hétfőn a Legényegy­let adventi előadása. A mozivá átalakított nagyterem minden he­lyét megtöltötte a közönség, a későbben jövőknek pedig már mely sem jutott. Ezen előadások páratlan népszerűségét, a műsor tartalmas voltán kívül a vendég­­szónokok szereplése magyarázza. A műsort Szkladányi László szavalata nyitotta meg. Gyökössy Endre: „Hiszek“ c. költeményét szavalta el nagy hatással és si­kerrel. Utána P. Jagicza Juvenal a pécsi ferences rendház főnöke tartott magasztos gondolatokkal telített, nagy szónoki képességről tanúskodó előadást: „Szülők és gyermekek« címen. A szülők ma­gasztos hivatását és szent köte­lességét fejtegette, a gyermekeik­kel szemben. A szülői hivatás Istentől kapott nagy méltóság, amelyre készülni kell. A szülők az oltár előtt a földön kötnek szerződést, amely azonban az ég­ben érvényes. Nevelni kell a szü­lőnek a gyermekét, akiben meg­találják az élet célját, megoldá­sát, örömet és boldogságot. Ne­velni kell a gyermeket, ha első­sorban Istennek s csak azután önmagunknak. A gyermekeknek is vannak kötelességeik szüleik­kel szemben. Hála, tisztelet és hódolat. És ha a gyermek ezen kötelességét teljesíti, akkor a csa­ládban megvan a megértés és a szeretet. A kiváló szónok előadá­sa nagy hatást gyakorolt a hall­gatóságra és a szép beszédért hosszantartó zajos tapsot kapott. Szingstein Gizi énekszámai kö­­ t polgári iskola szinielőadása. Gyermekekről nagyon nehéz kritikát írni, mert minden gyer­mek kedves, szeretetreméltó. Ne­künk gondokban elfáradt felnőt­teknek valóságos oázis egy ilyen kis szinielőadás. Azt hisszük, a mi világunk is olyan színes, me­­seszerű, mint a gyermekeké. — Mindegyik kislány a legjobbat, a legszebbet nyújtotta. Az öreg Mikulás Orosz B. IV. o. t. kedvesen kívánt ajándékul sok-sok szeretetet, megértést, bé­kességet. Utána kis ugri-bugri krampuszok szaladtak be és vi­dám, derűs kis mókáikkal vissza­varázsolták a mi régi Mikulás estéinket. Az ügyes szereplők: Kovácsics A. IV. o­­. főkram­pusz, kis csapata: Klimó A. III. Földváry M., Nikolausz M., Wiez­ler G., Bálics M., II Kolossváry E., Pusibert L., Steidl A. I. o. t. voltak. A krampuszjelenet után 3 szép, fülbemászó dallamú énekszám gyönyörködtette a közönséget. A négyszólamú dalok betanítása meghozta a nehéz fáradság gyü­mölcsét, mert annyira szép volt, hogy elhallgattuk volna még na­gyon sokáig. Pár percnyi szünet után föl­gördült a függöny és ott tanult egy kis csoport egyenruhás lány. Kedves I., Lakatos A., Marton K., Markovics I., Kész G., Merkner E., Ackermann I., Rapp J., Hesz K., Wilhelm M., Mattyasovszky F , Szekula A., kedves abc da­la és a kis rátermett karmester, Tóth Nóra ügyes dirigálása. Meg­szomorítja a növendékek életét néhány társuk — Puppi M., Nick­­mann E., Bárácz K., Varga I, Bosnyák M., Hajnal T. — Hol­landiába utazása. Ott keresi meg a hat magyar lány a pénzt a to­vábbtanulásra. Annyi lángoló ha­zaszeretettel adták szerepüket, hogy az embernek könny szö­kött a szemébe. A két holland apáca — kik szintén hazánkból vetődtek idegen földre — Schmidt E. IV. o. t. és Mittler I. III. o. t. — nyugodt, komoly méltósággal, elrejtett nagy honvággyal gyö­nyörűen játszott. — A magyar lányok meg akarják tudni hazá­juk jövőjét. Elbúcsúznak a hol­land lányoktól — Balázs M., Se­­pacz P., Bélák A., Czifrik G., Hamberger E. — akik szeretik, becsülik a magyar lányokat és éjjel belopódznak az éneklő órába. Éjfélkor megjelenik az idő­s elő­­szólitja letűnt korok bűnöseit, hogy eljárják táncukat. Bájos kis japán nipp lép ki az órából el­sőnek. Matkovics T. III. o. t. Tánca finom, ügyes, szinte lehe­letszerű volt. Utána a mandoli­­nos olasz lány, Bárácz A. 111. o. t. énekelte el a Santa Luciát, a tőle már megszokott csengő, szép hangon. — Ott változott át előt­tünk ragyogó tündérré a csúf bo­szorkány — Kacsay I. III. o. t. — Egyszer csak andalító zene dallamára kivonult 8 kis rokokó hölgy és fiú. Valenta M., Alma­­sics J., Csémi G., Pobisch M., Weintraud G, Vesztergombi M, Bírtalan J., Freund E. Táncuk hibátlan, mozdulataik finomak, bájosak voltak, ruháik stílszerűek, nagyon szépek. Az angol szerepét igazi angol hidegvérrel, ügyesen adta" Szabó M .11. o. t. — A pásztorról — Czafik Teréz III o. t. szomorúan kérte vissza a havasi gyopárt és szép báránykáit. Játéka kedves, ügyes volt. Az idő jobb időket ígért a magyar anyoknak és ne­­héz, de szépen megjátszott sze­repe már — Schmidt Márta IV. o. t. — eltűnt a bűvös órában. Néhány lelkes, irredenta gondo­lattal fejeződött be a darab s a 7 ki esti Viriku­ás, aminek szép emléke, bájos műsora újra be­aranyozta egy időre szürke nap­jainkat. COQGOCCflO COOtOOay.COOCOCCOQCOOCOtOOO A Keresztény Vá­rosi Párt jelöltjei. A Keresztény Városi Párt csü­törtökön este tartotta meg jelölő ülését, amelyen a választókerület polgá­raival a legteljesebb össz­hangban véglegesen meg­állapították a jelöltek név­sorát. Ha a névsoron végigtekintünk, megállapíthatjuk, hogy az a leg­szerencsésebb módon magában­­foglalja a gazdákat (megfelelő arányban katholikus, református magyar és sokácokat, iparoso­kat, kereskedőket és intelligen­ciát. A tiszta garancia a város fejlődésére s min­den becsületes, keresztény magyar választó csak arra szavazhat. Hasonlítsák össze a jelöltek névsorát az ellenpárttal és arra szavazzon mindenki, amelynek jelöltjei meggyőződése szerint tényleg a város érdekeit fogják szolgálni. Jelöltek: I kerület: Cseli­ácz István, Csupics Lukács, Fridrich Oszkár, Mohácsán Antal, dr. Né­met Kálmán, Pavkovics György, Pazaurek János, dr. Rüll János, Bánovits József, Mohácsán Má­tyás. II kerület: Kersity János, Pe­­csovátz József, Petrovits Károly, Tímár György, Czigler József. II. kerület: Dobszay Mátyás, Czerm­es János, Matkovics Má­tyás, Márton János, Rubint Jó­zsef, Tertinszky Gyula, Pavko­vics János, vitéz Kürtösy Mátyás. IV. kerület: Balázs István, Dani Kis János, Dékány István, Mányoky Sándor, Pécsi György, Pécsi István, Schmidt Lajos, Vö­rös Péter, Báli Péter, Küllőssy Sándor, Weszely József. V. kerület: Gallér János, Ka­­tári Antal, Kvála István, Szabó István, Takács Ferenc. MOHÁCSI HÍRLAP 1929. december 15. ›› ›· ~· `› O ›· A Szabadliceum csü­törtöki előadása. A mohácsi II. Lajos Múzeum Egyesület Szabadliceumának csü­törtöki előadását dr. Gyuris Gi­zella pécsi kereskedelmi iskolai tanárnő tartotta. Az egykori fran­cia királyok legkedvesebb tartóz­kodó helyét, Versaillest mutatta be pompás vetített képekben Versailles egyrészt múzeum, más­részt temető. Múzeuma annak a felbecsülhetetlen értékű renge­teg műkincsnek, amelyet XIV. Lajostól kezdve a művészeteket és pompát kedvelő francia kirá­lyok halmoztak fel. Másrészt pe­dig temetője a francia királyság­nak, a monarchiának. A versail­­lesi királyi kastély a XVIII. szá­zad műépítészetének remeke. A maga nemében páratlanul gyö­nyörű park veszi körül tele víz­medencékkel és a csodás szökő­kutak sokaságával. Árnyas fái alatt szebbnél-szebb szobormű­vek egész sorozata van elszórva. Maga a kastély a régi francia királyok mérhetetlen gazdagságát hirdeti. Különösen a tükörterem fénye és pompája kápráztatja el a szemlélőt. Történelmi neveze­tességű a király várószobája, az udvari intrika szülőhelye és a tanácsterem. Gyönyörű a királynő és a királykisasszonyok lakosz­tálya is. A kastélyt XIV. Lajos építtette, de XV. és XVI. Lajos király is építtetett hozzá egyes részeket. A rendkívül érdekes és lebi­lincselő előadás végén a trianoni kastélyt mutatta be a kiváló elő­adónő, amely pompás nyárilak valamikor a tragikus sorsú Má­ria Antoniette tulajdona volt. Ebben a kastélyban temették el a magyar sorsot, de — amint az előadónő kifejtette — nem örökre, mert egyszer csak eljön a nagy feltámadás! Hosszantartó zajos tapssal ju­talmazta a szép számban megje­lent közönség a végig élvezetes előadást. N­em a „ Vezér“, ha­nem a megérdemelt kenyér kell a népnek! — Mit is akar a Városi Párt? A Városi Párt lapja vezércikk­ben méltatlankodott, hogy ugyan dehogy is akarják ők a tisztvise­lőket kicserélni. Ők csak a képvi­selőtestülettel nincsenek megelé­gedve A tisztviselőknél minden rendben van. Tiltakozik kézzel lábbal az ellen is, hogy zsidó pártnak titulálják, mert hiszen csupa keresztény embert jelölt a lisztáján. Hát ami igaz, az igaz. Mi nem szoktuk megtagadni. Ed­dig tényleg a lisztájukon csak egy zsidó, Vida Dezső szerepelt, aki véletlenül azon mohácsi zsi­dók közé tartozik, akiket a ke­resztény polgárság részéről is be­csülés és tisztelet vett körül. Elismerjük tehát, hogy a liszta kereszténynek látszik. Ha azon­ban végig olvassuk a neveket, akkor . . . Ezt­­különben a vá­lasztó­polgárokra bízzuk, ők is, vagy talán még jobban ismerik őket. Ellenben tényként megálla-

Next