Mohácsi Hirlap, 1932 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1932-03-13 / 11. szám
2 Outh József gazdaköri jegyző a gazdakör pénzkezeléséről számolt be Befejezésül Keszler József mondott búcsúbeszédet, amelyben búcsúzott a második évfolyam egymástól, az iskolától és szeretett tanári karától. vitéz Horváth Iván igazgató nagyszerű, hatásos záróbeszédével ért véget a gazdaköri gyűlés Tar Gyula vizsgaelnök mondott ezután elismerő szavakat a szorgalmas tanulóknak, kiváló tanári karnak és Fischer Béla alispánnak az iskola támogatójának. Fischer Béla alispán mondott végül rövid beszédet. Kiemelte, hogy a hallottakkal nagyon meg volt elégedve s az ifjúsághoz szólva figyelmeztette, hogy mily nagy hatalom a tudás s hogy vigyék ki az életbe az itt tanultakat, mert csak ezen az utón várhatja a gazdaosztály boldogulását. Külön meleg elismerő szavakkal adózott az iskola agilis igazgatójának vitéz Horváth Ivánnak, aki szorgalommal, kitartással végzi nehéz, elismerésreméltó munkáját. Kérte Tar Gyula főtanácsost, hogy a minisztériumban hasson oda, hogy az iskola tovább fejlődjön, mert erre az iskolára ma a magyar gazdatársadalomnak nagy szüksége van. Himnusszal záródott a nagyszerű vizsga, itt közöljük, hogy a második évfolyam hallgatói az ősszel kiállítást rendeznek és az akkor végett érő gyakorlati idő után kapják meg a végbizonyítványt, az aranykalászos gazda címmel. Az iskola előadói: vitéz Horváth Iván, Orosz Gyula, Mayer Ferenc, Kecskés Lajos, dr. Faltay János és dr. Gyarmathy Imre voltak. A növendékek a vizsga után az iskola udvarán gyülekeztek s levente csapattá alakultak át. Az iskola épület udvari bejárata előtt felállították az iskola lobogóját s ez, valamint az előkelőségek előtt diszmenetben vonultak el. Kemény lépésekkel, fegyelmezett sorokban, feszes vigyázzban haladt el a menet. Déli egy órakor közös ebéd volt Polisch vendéglőjében. Az ebéden Tar Gyula, dr. Margitay Lajos, vitéz Horváth Iván, Kápolnai Zsigmond, Toldy Zsigmond, Szabó János dunaszekcsői gazda és dr. Schmidt Miklós mondottak felköszöntőt Dr. Schmidt Miklós azokat a gazdákat köszöntötte fel, általános tetszés mellett, akik elküldték gyermekeiket az iskolába. Jól ismerjük a gazda konzervatív felfogását s tudjuk azt, hogy mily nehéz őket tanulásra ösztönözni s a legnagyobb elismerés illeti azokat, akik ezt a közönbösséget lerázva magukról, nem törődve a többiek esetleges megszólásával elküldték tanulni gyermekeiket. A nagyszerű ebéd Pobisch Károly vendéglős érdeme volt. * Hosszúra nyúlt tudósításunkat nem zárhatjuk le anélkül, hogy a mohácsi gazdákhoz ne szóljunk. Feltűnően kevesen, mindössze ketten voltak mohácsi gazdaifjak a tanfolyamon, ezek is a Ion. Az idei évfolyamra egyetlen mohácsi gazdaifjú nem iratkozott be. Nem elég szidni a kormányt, különféle vezetőket, abból nem fog több, jobb búza teremni, nem lesznek szebb jószágok, hanem igenis tanulni kell, hogy le ne maradjunk a világversenyben ismét. A mohácsiaknak külön költséget sem okoz, hiszen itt van helyben az iskola. Könyvek sem kellenek s az összes taneszközök alig pár pengő kiadást jelentenek, mégsem akadt egy gazda sem, aki beíratta volna gyermekét. Reméljük, hogy ezeknek a tényeknek egyszerű felsorolása is elegendő lesz arra, hogy a jövőben nem hagyják meg ezt a szégyent a mohácsiaknak. Vikár Zoltán ref. lelkész fogadtatása. F. hó 6án, vasárnap nagy, bensőséges örömünnepe volt a mohácsi ref. gyülekezetnek. Ezen a napon lépte át Vikár Zoltán, mint a gyülekezet új lelkésze a város, majd a ref. templom kapuját, hogy átvegye hivatalát és hívei lelki vezetését. Az ünnepélyes fogadtatás előkészületei már napokkal előbb a legnagyobb buzgalommal folytak, hogy az külsőségeiben is méltóképen fejezhesse ki az ügy fontosságát és a hívek osztatlan örömét. Vikár Zoltán vasárnap délelőtt 10 órakor érkezett meg az eléje utazott presbiterek társaságában a vasútállomásra, ahol — dacára a nagy hóesésnek — rég nem látott lelkes tömeg várta és hatalmas, dörgő éljenzéssel fogadta. A hitéletnek és örömnek eme első, spontán megnyilatkozása után Fehérváry István műszaki tanácsnok, ref. presbiter a polgármester és a város vezetősége nevében üdvözölte az uj lelkészt abból az alkalomból, hogy mohácsi ref. lelkészi minőségében első ízben lépte át a város küszöbét A tartalmas és hatásos beszéd után, a presbitérium élén Tabak Szabó Ferenc üdvözölte Vikár Zoltánt olyan keresetlen, olyan láthatóan szívből jövő szavakkal, a lelki örömet annyira kifejező erővel, hogy beszéde végén, a szónokkal való együttérzés megnyilatkozásakép, mint egy szív, egy létekből tört ki a hívek feltűnő sokaságának éljenzése. T. Szabó Ferenc üdvözlő beszéde után a Ref. Ifjúsági Egyesület nevében ifj. Makó Ferenc, a Leányegyesület nevében Szabó Irmuska mondtak üdvözlő szavakat és Szabó Irmos egy gyönyörű csokrot adott át Vikár Zoltánnak. Az üdvözlésekre Vikár Zoltán külön külön válaszolt szép, kiforrott szónokot jellemző szavakkal, majd megkezdődött a menetbe vonulásra. Legelői Varga Pál vezetésével húsz tagból álló, festői képet nyújtó lovas bandérium, majd a felvirágozott, díszes hintón Fehérváry Istvánnal és Szabó Irmossal az ünnepelt Vikár Zoltán, mögötte az ünnepi díszbe öltözött presbiterek, majd 20—25 kocsi és a gyalogosok sűrű tömege. A díszes menet ünnepi nyugalommal haladt végig a városon és tért be a lobogó díszbe öltözött Kálvin utcába, ahol újabb tömeg — köztük szép számmal más vallásúak is — várta az érkező lelkészt. A templom kapujában, a hangok zúgása között, Molnár Pál segédlelkész a tőle megszokott szónoki készséggel köszöntötte az eklézsia új papját és adta át neki a templomot, lejárván eddigi megbízatása. Vikár Zoltán fenkölt szavakkal köszönte meg Molnár Pál üdvözlő beszédét és meghatóan kedves testvéri csókkal üdvözölte paptársát. Ezután Borbély Évike és Viczi Marika mondtak még szép köszöntőt és nyújtottak át egy egy virágcsokrot örömmel várt lelkészüknek, aki ezután a fehér ruhás leányok sorfala között, a templom udvarán keresztül a paplakba ment, hogy palástot öltve magára, megtartsa a templomban első istentiszteletét. A zsúfolásig megtelt templomban a 101. dicséret áhitatos hangjai mellett lépett a szószékre Vikár Zoltán s a hi-évek feszült figyelemmel hallgatták gyönyörűbbnél gyönyörűbb gondolatait, szavainak, orgánumának, előadásának meggyőzően lélekbe kapó erejét, szépségét, melyből ki kicsendül — szent Pál levele nyomán — beszédének mottója: Mit is adjak Nektek, aki mint lelkésztek először szólok hozzátok! A valóban mély evangéliumi gondolatokat szántó szónoklat, ima és körének után a hívek sokasága lelkiekben megerősödve távozott, bizonyára azzal a gondolattal: Óh adj nekünk Uram, egy aktot is, szivünk szerint választott pásztorunk mellé! MOHÁCSI HÍRLAP A Katolikus Legényegylet negyedik nagyböjti estje. Március 6 án rendezte a Katolikus Legényegylet az idei nagyböjti ciklus negyedik estjét. Kling Ferenc ifjúsági tag szavalata után P. Kiss Szaléz ferencrendi hittanár, prefektus lépett a függöny elé. — Az ember Istenből kiindult örök valóság — kezdte beszédét a szónok — mely érzi, hogy lelke mérhetetlen. Érzi, hogy lelkét a földön senki nem elégítheti ki és e lélek szinte pillanatok alatt járja be a világ összes tájait. Hatalmas, nagy erő van az emberben, mely fölfelé tör. Fölfelé vonzza valami. Mi az? A lélek. Mi a lélek? A lélek Istennek egy lehelete, mellyel az anyagba szellemet öntött. Nincs lélek, mondja a modern ember. Ezen állítás téves voltát a józan eszű ember előtt nem kell bővebben magyarázni. Igenis van katolikus, krisztusi lélek. A lélek természete mozog, fejlődni akar, többet kíván. Kívánja mindenség Urát, az Istent. Mi az Isten ? Egy örök fénytenger, melyből én csak egy fénysugár vagyok; egy nagy fehér hegy, melyben én csak ici-pici fehérséget képviselek. Mindaz a kevés, mely bennem, emberben van, istentől ered. — Van a léleknek drámai ereje. Az emberi élet tragédiája az, hogy van benne valami titkos erő, mely lefelé húzza. Egyik erő vonz a magasságba, a másik húz lefelé, a kettő fókusában van a lélek. A fölfelé vonzó erő a hit, a lefelé sülyesztő a hitetlenség. Mi történik, ha a lélek értelme kiesik a hitből? Mi lesz ebből? Ennek eredménye a racionalizmus. Nincs lelki nyugalom s ez babonaságra, téves félelemre vezet. Mire vezet az értelem ítélete hit nélkül? A kriticizmusra Ma az élet legnagyobb ereje az, hogy félvállról veszik az életet. Valami fölényeskedés lett úrrá az embereken. Mi az örök mélység? Isteniesség-e, vagy emberiesség? Inkább több és nagyobb isteni lelkűlét, mint túlzott emberiesség. Mivé leszünk, ha a lélek akaratvilága elveszti a hit erejét? Ekkor feltámad az önzés, az egoizmus. — A halandó ember abban a téves hiedelemben ringatja magát, hogy a földön kizárólag ő érette van minden és azt hiszi, hogy ő a világ közepe. Értelem, Ítélet, akarat Isten nélkül mit eredményez? Megteremti a liberalizmust, kommunizmust és az anarchizmust. Ezt alkották a «kulturemberek.» A nagy ember, akit Isten önmagából alkotott, ha nem keresi a csillagot, a magasságot, elrothad, lesülyed a semmiségbe. A másik, az igazi világ az, ahol Istent keressük a maga valójában. — A keresztény hit első foka a kétkedő hit, amikor még nem tudunk határozott választ adni az isteni jóra és emberi rosszra. A második fok a szubjektív hit, itt már elhisszük a jót, nem vonjuk kétségbe már csak tekintélytiszteletből sem. A harmadik fok az objektív hit, ebben már nemcsak hiszem, hanem meg is értem, hogy az Isten akarja, hogy higyjek benne. Tudom azt is, hogy miért hiszek. Ez az igazi örök mélység. Tudom, hogy mit ad nekem az Isten. A hit és lélek emelkedésekor kutatok, vizsgálok bensőmben, keresem és megtalálom magamban az Istent. Megértem, tudom, hogy én vagyok az Isten örök gondolata. Enyém az Isten és én isteni vagyok. Mindenkinek meg kell érezni, sejteni az Isten nagy gondolatát, benső, titkos valójában. Ez a keresztény hit igazi győzelme. A lélek ereje fölemel oda, ahol látom egy örökkévalóságon át az Istent. Ezt a Szentlélek adta kiválasztott egyéneinek, ez nem mindenkinek kiváltsága, csak annak, aki ezt ki is érdemli. Most, a nagybőjti ájtatos időkben — fejezte be beszédét a szónok — becsüljük meg a keresztény hitet, leljük föl Istent és menjünk hozzá, a legfőbb Bíróhoz, az igazságok Urához, aki vár bennünket. A nagyszámú közönség tapsviharral honorálta a sikerült beszédet. Utána Marton Kató, a leánycsoport tagjának szavalata következett, befejezésül pedig Ránics Annuska, Bárácz János, Bálint János, Knittl Ferenc, Szekér Ferenc és Ribár György szereplésével egy bohózat került színre Petrovics Dezső rendezésében. 1932. március 13.