Mohácsi Hirlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1934-01-07 / 1. szám
Tek. Városi szakkönyvtár "Mohács, 1934. január 7. Vasárnap.________________________________ XXlil. évfolyam. 1. szám. MOHÁCSI HÍRLAP POLITIKAI ÉS TárSADALMI HITILAP. Negyedívr"”penEr 60 «Hír. Izsálit» : 16 fillér. Szerkesztőségi 88, kiadóhivatal] leleten sz. 67 Az Irányított termelés. Hír szerint már készül a törvényjavaslat, amely az irányított termelést szabályozza a magyar mezőgazdaságban. Egyelőre természetesen nem lehet tudni, mit tartalmaz a javaslat s nem lehet tudni azt sem, hogy felöleli-e ennek a kérdésnek olyannyira szerteágazó soksok részletét, amelyek pedig igen fontosak, hogy az eszme a gyakorlatban megvalósuljon. Kérdés és nagy kérdés lesz még, hogy miképen fogadja majd a mezőgazdaság ezt a javaslatot. Hiszen a legegyénibb jogaiba vág bele, ha száz százalékosan akarják keresztül vinni. Nem a gazda tintorozra aval ar rr,6r'h Hi'or«' mit termel, hanem a helyi adottság, a talaj minősége, különleges sajátságai és ami a legfontosabb az értékesítési lehetőségek. Ezzel szemben áll, hogy az irányított termelést meg kell valósítani, mert ettől függ a jó értékesítési lehetőség s ez szabályozza, mint agrárországnak, a külkereskedelmi mérlegét. Eddig nálunk, különösen az ország tekintélyes rétegét alkotó kisgazdáknál, a termelés teljesen egyéni érdekek szerint lett megállapítva. A kisgazda családja körében beszéli meg a saját szükségleteinek megfelelően, hogy hány hold búzát, mennyi árpát, rozsot, zabot és tengerit fog termelni a következő évben. Terveinek alapját mindig saját maga szükséglete képezi s a felesleget a piacra veti. Talán egyetlen olyan kisgazda nincs az országban, aki azzal vet el valamit, hogy ezt a terményt megfelelően lehet érékesíteni, tehát ezt kell termelnem. Az irányított termelésnél biztosan érintetlenül hagyják azt a részt, amire a gazdának magának van szüksége, de meg akarják és meg kell határozni, hogy a saját szükségleteinek kielégítésen felüli termény mi legyen. Feltétlenül az, amelyet a külföld keres és olyan minőségben is, amit el lehet helyezni. Tekintettel a mi konzervatív gondolkodású kisgazdáinkra az irányított termelési javaslat törvényes megvalósítása mellett nagy fontosságot kell tulajdonítani a helyesen vezetett propagandának s egyben az ezzel kapcsolatban és egyidejűleg megszervezendő értékesítő szövetkezeteknek. Csak olyan termény mellett lehet propagandát csinálni s csak olyanra irányítani a termelést, amelyregeink vannak. Nagyon kell vigyázni a bevezető lépésekre mert az esetleges kudarc olyan ellenállást váltana ki, amely aztán ismét évtizedekre vetné vissza, ezt az egyébként annyira helyes és fontos eszmét. Az irányított termelést meg kell előznie olyan külkereskedelmi szerződéseknek, amelyek már előre biztosítják annak a mennyiségnek az értékesítését, amelyet irányított termeléssel elhelyezni akarunk. Fontos természetesen, hogy az elérendő ár is, legalább nagy vonásokban bizosíttassék, mert csak akkor lehet megfelelő propagandát vezetni s eredményeket elérni, ha a gazda jobban, magasabb áron tud majd értékesíteni. Mindenesetre a mezőgazdasági érdekeltségek érdeklődéssel várják a törvényjavaslatot, amely hivatva lesz az új magyar mezőgazdaságnak és termelésnek alapja lenni. Olyan nagy fontosságú ez a kérdés, hogy felfigyelnek rája a falvak lakástól, a legnagyobb uradalmak birtokossáig az összes gazdák, mert uj életet, jobb magyar sorsot jelenthet. A szövetkezetek a magyar mezőgazdaság szolgálatában. Németországban 52.559 szövetkezet van. — Dánia a szövetkezeti értékesítés mintája.—Magyarországon egyetlen termelő szövetkezete sincs a mezőgazdaságnak. A magyar gazda, vagy gazdaasszony, ha pénzt akar látni a házban, akkor, ha kisebb öszszegről van szó a gazdaasszony telerakja a kosarát burgonyával, hagymával, tojással és kiáll a piacra. Fagyoskodik, áll ott néha óráion keresztül, amig nagynehezen 1—2 pengőt lát. A hideg télen átjárja a testét s néha beteggé teszi, ezért a kis összegért. S változatosság kedvéért ősszel és tavasszal keresztülázik teljesen, míg nyáron a nagy munkaidőben a piacozás veszi el idejét a munkától. Ha pedig nagyobb összegre vanszükség, akkor a gazda a naphírt sanuállatiyozza, hogy mikor van a legközelebbi vásár. Éjjel, vagy jobb esetben a hajnali órákban elindul a vásárra. Órákat gyalogolt vagy kocsizik, amíg odaér. Áll a vásáron, ha nézik a jószágát esetleg alkuszik, de igen sokszor megtörténik, hogy 3—4 vásárt is fel kell keresni, amíg megfelelő árat tud elérni a jószágáért. Ha a gabonáját, vagy tengerijét viszi ki a piacra, akkor megtörténik, hogy ugyanazon a napon tömeges a felhozatal és olcsón kell eladni a terményét. Ez a magyar mezőgazdasági termények értésítése napjainkban, amikor külföldön már gyönyörűen kiépíett szövetkezeti értékesítő hálózat gondoskodik a gazdák terményeinek, jószágainak megfelelő értékesítéséről. Egy Dániát járt, mohácsi fiatal mérnök mondott a nemrégiben következőket tapasztalatairól: — Dániában a gazda dolgozik, terményének az értékesítéséről a szövetkezet gondoskodik. A szövetkezet elviszi a háztól a tejét, tojását, gabonáját, jószágát és nemsokára postán megérkezik a csekk, hogy számlája javára írták az értékesítési összeget. Már most hasonlítsuk össze, a mi időt és munkát pazarló rendszerünket a Dániával és aztán ne sokat gondolkozzunk, hanem minden eszközzel siessünk megteremteni hasonló hálózatot nálunk is. Hogy egy kis számadatot is mutassunk közöljük a következőket: Magyarországon a fogyasztási és értékesítő szövetkezetek száma: 2140, Németországban 52.559, Dániában minden 350 lakosra jut egy szövetkezet, Ausztriában az ipari államban 3424 mezőgazdasági szövetkezet működik, de az újabb időben kiugrik a szövet-kezetek szervezésével Északamerikai Egyesült Államok, ahol majdnem hetenkint alakulnak különféle szövetkezetek. Ugyanakkor Magyarországon pusztába kiáltó szó, ha a szövetkezeteket propagálják. A gazda kOilstruítii. S .ív . ...i i. vid,1! meg, azonban máshol ugyanilyen konservativ és nehezen mozduló a gazda, az eredményt az állami megmozdulás és az intelligencia tevékenysége érte el. Kiss Elemér ismertetett könyvében olvastuk, hogy Amerikában nagyon sok szövetkezet alakult, amelyet egy ember indított meg és kitartó szervező munkával hozott össze, amely végül az érdekelteknek nagyobb darab kenyeret, a szervezőnek pedig biztos megélhetést jelentett. Semmi kivetni valót nem találna abban senki, sőt örömmel látná minden komolyan gondolkodó ember, ha állástalan közgazdászaink, gazdatisztjeink a kereskedelmit végzett fiatal generáció összefogna s tudásával megszervezné a magyar mezőgazdaság szervezeteit. Hogy ezen a téren mennyi a teendő, ideiktatunk egy két külföldi példát és adatot. Külföldön működnek termelő szövetkezetek, amilyen Magyarországon egy sincs. Magyarországon a kisgazdák terményeik elért árának a következő értékét kapják: Kenyérgabonában balettával együtt a fogyasztói ár 40% át, sertéshúsban 40, marhahúsban 42, borjúhúsban 40, burgonyában 25, zöldségfélében 25%-át. A többi mind elvész a közveti-