Mohácsi Hirlap, 1935 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1935-01-06 / 1. szám

lek. Városi szakkunyvia. Mohács, 1935. január 6. Vasárnap XXIV. évfolyam. 1. szám. MOHÁCSI HÍRLAP _______________POLITIKAI ÉS TAPLAPAtgl lufILAP.______________ N.„.dé­rlepénYá 60 fillér. |__________•»*— » 16 fillér­ | Sztrimlfeégl 88, ki.dóhi..l.H telek­.. se. 67 A választójog. A titkos választójog, amely-­­­lyel hamarosan foglalkozni­­ fog a magyar országgyűlés, olyan régi kívánsága a ma­gyar politikai életnek, hogy az érte és ellene vívott harc­nak múltja van, amelyről könyvet írtak. Az objektív szemlélő ez egyszer bizo­nyára az egyszerű bíró sze­repét töltötte be, mert mind­két félnek volt igaza is, meg nem is. Tagadhatatlan az, hogy a magyar viszonyok teljesen elütnek a nyugati államoktól és államférfias bölcsesség kell annak a pil­lanatnak az eltalálásához, hogy mikor lehet ezt beve­zetni. A magyar politikai viszo­nyok az utóbbi időben sokat fejlődtek s lehet, hogy ez hatott arra, hogy a titkos választójogot most már a lehető legteljesebb módon bevezessék. Le kell szögezni rögtön melléje azt is, hogy ez a kísérlet igen mélyen nyúlik bele az életbe és az első választás fogja megmu­tatni mennyiben volt helyes és helyes volt-e az időpont a bevezetésre. Emlékezzünk vissza csak az első nemzetgyűlésre, amely igen széleskörű titkos válasz­tói jog alapján ült össze és kritikus szemmel nézzük meg annak összes választott­jait, nézzük meg a nemzet­gyűlés tanácskozásainak ní­vóját s könnyen megállapít­hatjuk, hogy a hirtelen má­ról-holnapra szóló jogkiter­jesztés igen erősen kifejező nyomait viselte magán. Mi reméljük, hogy annyi év le­­higgadása fog megmutatkozni majd az első próbán, ame­lyet az új jog fog nyújtani. Amint a tervezetről szóló hírek mondják, nincs jogki­terjesztésről szó, mert hi­szen a jelenlegi is megfele­lően nagyszámú szavazónak adja meg a jogot s így az új javaslat kétségkívül leg­nagyobb újítása a titkosság lesz. A titkosság mellett a kötelező joggyakorlás is na­gyon fontos. Az esetleg még megmaradó kortezi a kinövé­seknek lesz meggátlója, mert megszűnik a választók fel­hajtása, az utolsó percben való megdolgozás, abban a reményben, hogy a titkos mögött is mellénk áll, mert hiszen mindenkinek el kell menni szavazatát leadni. Örülünk, hogy a várme­gyei lajstromos elvet elve­tették, amely a magyar vi­dék mai szervezetének, lel­kű idének egyáltalában felel meg s alkalmas lett volna arra, hogy teljesen elnyomja az esetleg a vidéken feltűnő tehetségeket. A közvélemény minden­esetre élénk érdeklődéssel várja a tárgyalást, amelynek során bizonyára sok még most ki nem alakult részlet­­kérdés érik meg a döntésre. De élénk figyelemmel várják ezt azok is, akik a politikai életben vezetnek, vagy vár­nak vezető szerepet. Hiszen ez a törvény lesz majd an­nak a választásnak az alapja, amely politikai pályafutásuk sorsát eldönti. Ez a törvény ad majd módot sok politikai eszme diadalra jutásának, de eszközöket az elbuktatására is. Tévedés az, hogy a tit­kos csak a kormánypártnak árthat, mert ha igaz is az, hogy a kormány ellen min­dig és mindennel lehet iz­gatni, de az is igaz, hogy sok-sok téveszmét, demagó­giát éltünk már meg és fel­nyílt a nagyközönség szeme. Sok ígéret hangzott el, ame­lyet aztán azok, akik hirdet­ték, csakhamar elfelejtettek, ha felülkerekedtek. Az új választójoggal sze­retnénk új politikai légkört és új választási harcmodort is látni s ha a kormány hozza a törvényt, ezt a politikusok­nak kell hozni. A rendőrlegénység létszámának felemelését kell kérni. A Rákóczi, Garay, Drágffy és Apponyi utcák összes fiatal fáit kitörték szombat éjjel. — Kevés a rendőrőrszem. Vasárnap viradó éjszakán bor­zalmas pusztítást vitt végbe fiatal fákon, valaki a Rákóczi és Ap­ponyi utcában. Valamennyi fiatal fát — alig három évesek — derékon törte ketté, nem kimélve és ki nem hagyva egyetlen darabot sem. Az utcák lakói és a járókelők megdöbbenve állottak meg a lel­ketlen gaztett romjai körül és ke­resték az okot, hogy mi vezet­hette a pusztító kezet, amikor erre a vandalizmusra vetekedett. Először a szombati nap miatt részegekre gondoltak, később azonban jobban megvizsgálva a kettétört fákat, megállapították, hogy va­lami vágószerszámmal volt a tettes felszerelve s az a vélemény alakult ki, hogy talán valami elbocsátott munkás bosz­­szújáról van szó. A rendőrség azonnal megindí­totta a nyomozást, amely eddig még eredményt nem mutat fel. A magunk részéről a közönség figyelmétbe ajánljuk, hogy aki bármily adatot tud ezzel kapcso­latban, juttassa el azt a rendőr­ségnek. Nagyobb városokban már minden egyes nyomozásnál megszokott dolog, hogy az em­berek amit megtudtak, közük a nyomozás vezetőivel és így min­dig gyorsabb és eredményesebb a nyomozás. Ezzel kapcsolatban fel kell vet­nünk ismételten — amit a Mo­hácsi Hírlap egy ízben már meg­írt — hogy fel kell emelni a rend­őrlegénység számát. Annak ide­jén negyven főnyi legénységgel állították fel az államrendőrség mohácsi kapitányságát, amely szám­a sok szanálás folytán a felére apadt. Mohács város sok gondja mellett súlyos pénzt áldoz az államrendőrség fenn­tartására, amit a na­gyobb közbiztonság ér­dekében meg is kell tenni, de ennek elérésre viszont kellő számú legénységre, van szükség. Vannak olyan bűncselekmé­nyek, amelyeknek elkövetését kell megakadályozni. Ilyen pél­dául a vasárnap éjszakai is. Hiába fogják meg és megbünte­tik majd a tettest, amikor évekre van szükség, hogy a rombolást pótolják. Ha több a rendőr, a valószínűség az, hogy megelőzik az ilyen eseteket. Ide tartoznak az utóbbi időben felszaporodott kerékpár lopások­ is. Amikor már ellopták a kerékpárt, nagyon .com­ij u­szt úgy ' •' ki■ tani, hogy nem ismer már rá töb­bet régi tulajdonosa sem, tehát a tettesek kinyomozása igen nehéz. Ha azonban nagyobb számú őr­szem vigyáz a közbiztonságra, ak­kor kisebb lesz ezeknek a lopá­soknak is a száma. Az államrendőrség a lecsökkent kisebb létszámú legénységet pó­tolandó a kerékpáros őrszemeket szaporította,ami helyes is, de az esetek bizonyítják, hogy ez nem elegendő. Emellett még megtör­ténhetnek ilyen, nehezen pótol­ható, vandál esetek. Mohács város agilis polgármes­terének figyelmébe ajánljuk ezt a kérdést, amelyet bizonyára szíve­sen támogat az államrendőrség vezetősége is. Illetékes helyen rá kellene mutatni, hogy közbizton­ságunk fokozását akarjuk elérni ezzel s ehhez a fejlődő s határ­hoz közellevő és forgalmasabb Mohács városának nagy szükség van. A képviselőtestületnek is állást kellene foglalni, kimondva azt, hogy a régi létszámot kéri a vá­ros, amikor az eredeti hozzájáru­lási összeget kell továbbra is fi­zetnie. Ha áldozatot kell hoznunk ezekben a nehéz időben, ennek az áldozatnak legyen meg az el­lenértéke is. A város képviselőtestületének és polgármesterének ilyen lépését készséggel támogatja és szívesen látja a város lakossága és mint egy ember áll a mozgalmat ve­zetők mögé.

Next