Mohácsi Hirlap, 1939 (28. évfolyam, 1-54. szám)
1939-01-01 / 1. szám
t a Városi Múzeum Pécs POLITIKAI ÉS TáRSADALMI HETILAP Előfizetési Ára: Negyedévre 1 pengő 60 fillér Száma 16 fillér. Szerkesztőségi 88, kiadóhivatali telefon sz. 67. ÉJFK Szilveszter éjjelén az óramutató nem áll meg. A másik pillanatban továbbindul, mert az idő sem áll meg. Az időnek nincs pihenése, csak roh nása. Az idő száguld. Valamikor vágtató paripákon, ma stratoszféra magasságában az őrületig fokozott hajrában suh tovább. Éjfélkor egy pillanatban múlttá lesz a jelen és az elmúlt 1938 as év beáll a sokmillió év sorába, amelyek ezen a száguldó, forgó föld galyabison annyi mindent láttak. Sorukban ott van az ember, a föld és Isten minden teremtményének története Attól a pillanattól kezdve, amikor az Úr elindította sorsára az emberiséget. És rakódunk egymás mellé az évek milliói, soraik alatt az eltemetett sorssal. Minden évnek megvolt a maga sorsa. Minden év hozott jót és hozott rosszat. Minden évben születtek és meghaltak az emberek s minden évben elindultak és befejeződtek életek és rendeltetések. Amikor most búcsúzunk az elmúlt 1938. évtől, a szívünk hálával telve, könnyes szemekkel küldi be a végtelen sorba. Ez az év, amely elé nem sok reménnyel tekintettünk, a magyar remények egy részét hozta. Ott rejtegette magában már születése pillanatában, hiszen az Úr által kijelölt után minden előre elrendelteti. Takargatta, aztán hirtelen kitette, mint édesanyja a gyermekeinek szánt édességet, vagy játékot. Odatette annyi év óta balsorsban küdő magyarság elé a Felvidéket, millió testvérével. Karácsonyi ajándékot hozott a magyar nemzetnek, amely oly régen az advent várakozásával tekint a homályos jövőbe és várja a mai LKOR gyar sors újjászületését. Magyar Karácsonyt hozott nekünk és a Felvidék magyarjaink. Testvéri összsölelkezést, örömök sorozatát. Hogy maradtak még vágyaink, kívánságaink? Igaz, de legyünk türelemmel, hiszen most születik az éjfél pillanatában az új év, az 1939. Éppoly rejtelmes, éppoly titoktartó s mi reméljük, hogy méhében hordja a magyar ígéret teljes megvalósítását, úgy a határokon kívül, mint belül. Mert nemcsak visszavárjuk az összes elszakított megvár területeket, nemcsak minden magyar testvért akarjuk ismét itt látni az istenalkotta és ember által meg nem változtatható, természetes határok között, hanem azt is akarjuk, hogy idebenn is újjászülessen a magyar élet. Ez az új élet már fakadóban van. Elindult azon a keresztény alapon, amely Krisztus tanítását, annak minden igazságát és szépségét akarja az emberek sorsába átvinni. Elindult és el kell jönni annak az időnek, hogy amíg az egyiknek kalács jutott a másiknak is legalább a becsületes megszolgált és gondtalan kenyere legyen. Kell jönnie az új időknek, amelyben nem ezernyi egyesületen át kapnak az elesettek pillanatnyi segítséget, percnyi örömet szervezve, hanem egyszer mindenkinek meg lesz a meleg ruhája, a napi tisztességes falatja. Egy új, keresztény és szociális országot várunk, amely elsősorban a népet, a dolgozók millióit szolgálja minden törvényével és annak minden betűjével. A munkáért nem alamizsnát, hanem bért kell adni, amely megadja az alapot a megélhetéshez. És munkát tetteket várunk a most fakadó új esztendőben Nemcsak azoktól, akik odafenn az ország sorsát intézik, hanem becsületes részvállalást a nemzet minden tagjától. A dolgozók millióinak állama csak a dolgozóké lesz, ahol a here nem élhet meg Mindenki a maga he December 7 én reggel hűvös, de napsütéses időben három hatalmas gázfűtéses teherautóval elindultunk Barkasszóra ahol több község felsorakozott ifjúsága várt bennünket, nemzeti lobogók alatt Az előző nap szorongó érzése most izgatott várakozásban éltek lelkünkben. A község határában levő vásártéren nagy négyszögben várt az ifjúság és a község vezetősége Mi zeneszóval vonultunk a térre, majd a század díszoszlop vonalban felállott, amikor is az volt a benyomásunk, hogy itt bár tartózkodó, de reményekkel teljes magyar ifjúsággal állunk szemben, akiknek a szívéhez vezető utat kell csak megtalálnunk. A vezetőség rövid tanácskozása után zenekarunk a Himnust játszotta, majd Fóris Endre ref. lelkész, a község lelki vezére, és utána Lakatos Ferenc főjegyző a község nevében köszöntött bennünket, szeretetteljes szavakkal üdvözölve századunkat, majd Nedőczy Gyula őrnagy magyaros szeretettel részletesen ismertette nagy érdeklődés mellett, a leventeintézmény célkitűzéseit. A továbbiakban Balla Károly a leventék nevében igen hatásos köszöntőt mondott az ottani ifjúsághoz, végül pedig Szász Árpád főoktató az általa ismert rutinos előadói készséggel elszavalta vitéz Somogyvári Gyulának „Nyergesetek ... c. költeményét. Ezután a század szakaszgyakorlatatokat mutatott, ez azonban nem nagyon érdekelte a fiukat, ezért a zenekar térzenét adott nagy sikerrel, a századot pedig oszoltatták, hogy ismerkedjenek meg az ottani ifjúsággal és kicserélhessék tapasztalataikat. Igen, ereje teljes latbavetésével kell, hogy szolgálja az uj időket, amelyek csak így hozzák el azt az uj magyar életet, amelynek valóraválását várjuk s amelyet keserves időnkben megálmodtunk. És eljön . . . hozzá az 1939!.. . Az ünnepély alatt már éreztük, hogy fokozatosan közeledünk egymáshoz, amkor pedig a kölcsönös ismerkedés után örülhettünk a várva-várt viszontlátás örömének, úgy éreztük, hogy megtaláltuk azt, amiért 650 km. távolságból eljüttünk, mert véreinkre találtunk, akik szívben és lélekben magyarok maradtak, ruszin testvéreikkel együtt. Lekötelezően szívesek voltak mind, akik kijöttek hozzánk, a tantestület Nagy Gáspár ig. tanító vezetésével, közöttük az állandóan mosolygó tanítónőkkel, akik közül az egyik — általános öröm mellett — jelenlétünkben kapta meg a katonai parancsnokságtól Barkasszó községbe való áthelyezését és állásában való megerősítését. A jóságos lelkű főjegyző és lelkész megelégedett tekintetéből a lelki megnyugvást és a régóta várt elégtétel érzését láttuk kisugározni. A községi bíró, a nemzeti párt elnöke mind, mind a magyar testvéri szeretet élő szimbólumai voltak. Egy rövid félórai beszélgetés után testvéri barátság fejlődött ki a falu népe és közöttünk Ezután közkivánságra zeneszóval végig vonultunk virágesőben a község főutcáján és megközelítettük a wieni »béke mű« bölcs demarkációs vonalát, amely kettészakította a község közigazgatási határát és megtörte Munkács felé vezető egyetlen vasútvonalunkat, csak azért, hogy a magyarság testében egy újabb tüskét tudjanak elhelyezni és ezzel bztosíthassák egy »idegen hatalom« távoli stratégiai érdekeit. Aki egyébként a magyarság érdekeinek semmibevételét a gya- Ikorlatban is látni akarja az Mohácsi leventék a Felvidéken. in.