Mohácsi Hirlap, 1942 (31. évfolyam, 1-39. szám)
1942-01-04 / 1. szám
2 Tolna megyét az Alfölddel két híd is összeköti, míg Baranya megyének egy hídja sincs. Ha a kormány a felszabadult területeken nagyszabású beruházási programmot hajt és hajtott már eddig végre, úgy Mohácsnak, mint a felszabadult Délvidék egyik legfontosabb városának ez a kérelme valóban indokolt, javasolja, hogy a város vonja be mozgalmába Pécs városát, Siklóst és Alsóbaranya összes községeit, Albrecht királyi herceget, a pécsi püspököt, az összes baranyai uradalmakat. A bácskai oldalon a kalocsai érseket, Baja, Szabadka városát, bácskai községeket és uradalmakat. A város pedig mindazon kiadásokat, amelyeket a kompüzem fenntartására fordít, ami évente mintegy 61 ezer pengő, hosszú 50—90 éves kölcsön formájában ajánlja fel a hídépítés céljaira, szavaztasson meg hídépítési pótadót s ezen argumentumok birtokában forduljon a kormányzathoz s minden bizonnyal a város és egész Baranya és Bácska kérelme sikerre fog vezetni, amely nemcsak a városnak, hanem az egész megyének egészen új életet és lendületet fog adni. A nagy tapssal fogadott hozzászólás után Vitéz Szőnyi Alajos polgármester mondott köszönetet a hozzászólásokért, ismételten kifejtette azokat a körülményeket, amelyek szükségessé tették a híd kérdésének a tárgysorozatba való iktatását. — A híd megvalósulásának lehetősége — úgymond — ma közelebb fekszik, mint valaha s mindent i A arr kell ragadnunk, hogy élő valósággá legyen. A közgyűlés egyhangú lelkesedéssel szavazta meg a javaslatot, azzal, az hogy azt ezentúl állandóan napirenden fogja tartani. A közgyűlés ezután államsegély kilátásra való tekintettel két új óvónői állást szervezett, majd áttért a villamos áramdíjak újabb megállapítására. Fehérváry István műszaki tanácsnok ismertette az árellenőrzés országos kormánybiztosának 119675/1941. A. K. rendeletét, amely a bányák és villamosvállalatok új ármegállapításával foglalkozik 1941. évi november késő napjától kezdődően. Petrovics Károly felszólalásában ellenezte az áramdíjak felemelését, mert szerinte a rendelet nem vonatkozik a városra. A felszólalásra Vitéz Szőnyi Alajos adott választ, mely szerint igaz ugyan, hogy a Baranyai Villamossági rt. még nem emelte az áramdíjakat, azonban miután a fenti rendelet erre módot ad, az be fog következni s költségvetési szempontok indokolttá teszik, hogy a képviselőtestületre hogy késedelembe essék és ezáltal a közönség kerüljön viszszamenőleg kellemetlen helyzetbe, a javaslatot megszavazza, amely szerint általában 22°/Cos emelkedést fog jelenteni, vagyis a világítási áram kilowattja 79 f, a kisipari kilowattja 36 f, az ipari kilowattja 30 f, az órák használati díja 36 fillért tesz majd ki. A képviselőtestület a javaslattól eltérően nem november hó 1-től, hanem 1942. január hó 1. napjától kezdődően szavazta meg a felemelt áramdíjakat. A város 1942. évi zsírellátásának biztosítása végett a képviselőtestület felhatalmazta a polgármestert 100 000 pengő függőkölcsön felvételére, hogy a város zsírellátását szolgáló sertés bérhizlalásra szükséges lépéseket megtehesse. A képviselőtestület egyhangú lelkesedéssel helyettesítette be Hites Ferenc gimnáziumi tanárt az igazgatói állásra, majd dr Szablár Istvánnak a város közellátási teendőinek példás vezetéséért jutalmat szavazott meg. Örömmel vette tudomásul a képviselőtestület, hogy a dunai átkelési üzem szigeti révházának építési ügye a helyszínelési eljárással tovább jutott szv. Orosz Jánosné és társaival sikerült a révház megépítéséhez szükséges terület megváltására vonatkozóan is elfogadható egyezséget kötni. A több kisebb fontosságú ügy elfogadása után a közgyűlés véget ért. Szerkesztőváltozás. Harminc éve, hogy Bán András a Mohácsi Hírlap szolgálatába állott. Harminc esztendő egy ember életében is igen hosszú idő, annál hosszabb idő egy lap életében, ahol a lapszerkesztés különös, felelős, idegesítő és hálásnak egyáltalán nem mondható munkakörében felbecsülhetetlen az állandó „bedolgozott“ szerkesztőgárda. Bán András, ki 1911. évtől mint a lap belső munkatársa, majd pedig 1924 től kezdve, mint a lap felelős szerkesztője több, mint fél emberöltőt töltött el becsületes, nehéz munkában s most, hogy a fapjai egészségi atlastozatra tekintettel megvált, a Mohácsi Hírlap a becsülettel végzett hosszúhosszú éveken keresztüli szakadatlan munkájáért nemcsak őszinte köszönetet mond a lap kiadója, szerkesztősége és egyéb munkatársai nevében, hanem ezúton is ismételten kifejezésre juttatni kívánja, hogy Bán András mindenkor lelkesedéssel szolgálta a keresztény és nemzeti gondolatot, — ami e lapnak alapításakor már lefektetett alapja volt — akkor is, amikor annak megváltása és hirdetése nehéz és kemény harcot jelentett Kívánjuk, hogy Bán András a harminc esztendő nehéz munkája árán megérdemelt nyugalmat élvezzen, reméljük azonban, hogy végleg nem fog a Mohácsi Hírlaptól elszakadni s időnként hallatni fogja hasábjainkon hangját. A felelős szerkesztőség nehéz és felelős munkáját városunk szülötte dr. Szkladányi László kir. közjegyző helyettes vette át véglegesen, aki a Mohácsi Hírlapnak immár több mint tíz esztendeje belső munkatársa, ez év augusztusa óta pedig szerkesztője, s közéleti ismert szereplése, különösen pedig a cserkész és levente ifjúság nevelése terén végzett munkája garancia arra, hogy a lap irányításában és célkitűzéseiben változatlan marad. A Mohácsi Hírlap szeretettel köszönti új szerkesztőjét, kíván munkájában sok sikert és megértést. Egyben kéri a Mohácsi Hírlap olvasóit, hogy új szerkesztőjét fogadja szeretettel s munkájában támogassa, hogy e lap továbbra is maradéktalanul szolgálhassa nemcsak e város érdekét, hanem szolgálhassa ki A Mohács-bátaszéki vasút. A jól kiépített úthálózat kettős jelentőségét — mely egyrészt az idegenforgalom, másrészt a gazdasági fejlettség függvényé — nagyra kell értékelnünk. Az idegenforgalom alapja elsősorban az üdülést, szórakozástpihenést nyújtó lehetőségek, látványosságok, másodsorban a jó propaganda és nem utolsósorban a jó közlekedési adottságok. A gazdasági fejlettség alapja elsősorban a jó szervezettség és nemkülönben a megfelelő felvevőképességgel bíró közlekedési hálózat. Épen ezért gazdasági életünk fokozatos kiépítését úgy kell végrehajtanunk, hogy az a technika fejlődésével párhuzamosan haladva, a nemzet gazdasági életének főütőerébe illesztve egészséges alappal és kellő expandálási lehetőséggel rugalmas keretek között mozoghasson. Ehhez pedig az első és legfontosabb követelmény a jó közlekedési hálózat kiépítése. Nagykapacitású víziómunk van, ami természetes adottság és ennek sokat köszönhetünk, azonban ez nem minden, mivel csak remanens jelleggel bír, tekintve, hogy az őszi ködös idő beálltától a jég elvonulásáig úgyszólván alig használható Kétségtelen, hogy a víziúton történő szállítást olcsóság tekintetében semmiféle szárazföldi szállítóeszközzel megközelíteni nem lehet, mégis az előbb említett okok, valamint az a körülmény, hogy Mohácsot egyetlen vasútvonal köti össze Budapesttel — ami 307 kilométer hosszú (!) —, alaposan indokoltá teszi a Mohács—bátaszéki vasútvonal megépítését. Vessünk egy pillantást vasúthálózati térképünkre, rögtön látjuk, hogy mindössze egy 20—22 kilométeres szakasz megépítéséről van szó, amely szakasz megépítésével kereken 32 százalékkal rövidítenénk meg a Budapest— mohácsi vasútvonalat. Ez a körülmény kimeríthetetlen sok jó tulajdonságot hord magában. Hogy csak néhányat említsünk a sok közül, itt vannak például a Budapestről irányított ipari, kereskedelmi, mezőgazdasági és egyéb szállítmányok, amelyeknek tarifája effektíve 32 százalékkal csökkenne, a szállítási és veszteglési időben pedig hasonló csökkenést lehet elérni. A személyforgalom bekapcsolásával pedig a menetidő még az előbb említett mértéknél is kedvezőbb lenne. Ezek nem olyan adatok, amelyek mellett — akár a legközömbösebb szemlélő is — gondolkozás nélkül mehet el. A tárgy műszaki oldalát vizsgálva, pedig a lehető legszerencsésebb adottságok vannak meg, amennyiben a legrövidebb eszményi vonaltól — az egyenestől — alig kellene eltérni, ha megközelítőleg a Budapest— eszéki közút vonalát követnénk. Ezzel lehetővé tennénk azt, hogy a Budapest—eszéki közút által érintett Mohács—Bátaszék között fekvő községek is bekapcsolódhassanak a létesítendő vasútvonalba. Ezt a vonalat követve aránylag kevés műtárgy létesítése válna szükségessé, azonkívül a földmunka is minimális lenne, amennyiben ezen a vonalon nehéz szakaszok úgyszólván alig vannak. Megközelítő számítás szerint a pályaépítési költségek al- és felépítménnyel, műtárgyak nélkül kilométerenként körülbelül 100—120000 pengőt tennének ki a szükséges földterületek megvásárlásával együtt. Ez látszólag igen nagy összeg, ha azonban a MÁV vasútépítő programjába illesztve próbáljuk elképzelni, úgy kolosszális méretei rögtön eltörpülnek. Ezen rövid szemlélődés után tartsunk ki eszménk mellett, mert nem csak közérdekről van szó, hanem minden egyes polgár egyéni érdekéről is, amennyiben az említett vasútvonal megépítése életszínvonalunk nívójának emeléséhez nagyban hozzájárulna. Ne lélegezzünk fél tüdővel, amikor a másik fél is egészséges, csak fel kell oldanunk kötelékeit. Harcoljunk szebb és jobb jövőnkért, nyissuk meg a távlatokat, mert ezáltal úgy a magunk, mint utódaink életszínvonalát tesszük gazdagabbá. Pataki János. MOHÁCSI HÍRLAP fűzött célunkat, a keresztény és nemzeti Nagymagyarországot. „Mohácsi Hírlap“ kiadóhivatala és szerkesztősége. * Most, hogy a Mohácsi Hírlap felelős szerkesztői tisztségét hivatalosan is átvettem, elsősorban az a szeretet vezetett, mely Mohácshoz és annak társadalmához fűz. Mindig különös figyelemmel kísértem Mohács városának életét, problémáit s igyekeztem annak életébe szervesen belekapcsolódni és munkámat annak szolgálatába állítani. Kérek mindenkit, támogasson e munkámban. Viseljük szívünkön e város jövőjét, fejlődését. Hozzuk felszínre elgondolásainkat s juttassuk el azokat a Mohácsi Hírlapnak, melynek keresztény és nemzeti szelleme immár változatlanul sok évtizedes múltra tekint vissza s újabb, még szilárdabb jövő elé tekinthet. Szeretném ha munkámban a fiatalság is támogatna s az idősebbek tapasztalata és a fiatalok lendülete együvé forrva a Mohácsi Hirlap hasábjain is szolgálhassuk minden erőnkkel városunk kiteljesedő jövőjét, a keresztény és nemzeti politikát s rajta keresztül drága hazánkat. Dr. Szkladányi László kir. közjegyző-helyettes, Mohácsi Hirlap felelős szerkesztője. 1942. január 4. Felemelték az olajosmagvak árát. A m. kir. Földmívelésügyi Miniszter az olajosmagvak beváltási árát az 1942 termelési évre felemelte, hogy minden számítani tudó gazda kapva kapjon ezen növények termesztésén. Az olajosmagvak ára a következő: A magas beváltási árak miatt már igen sok gazda érdeklődi termesztéseit iránt s így réméjük nem lesz szükség a kényszer termesztés bevezetésére Legnagyobb mértékben a ricius ára emelkedett, mivel 1941-ben 1942-ben Ricinusmag . . 63 P 100 P Napraforgómag . 35 P 50 P Szójabab ... 48 P 60 P Repcemag ... 45 P 68 P Lenmag .... 60 P 75 P