Mohácsi Uj Hirlap, 1914 (3. évfolyam, 1-21. szám)

1914-01-04 / 1. szám

2 „Mohácsi Uj Hírlap“ 1914. január 4. a Korona szálló szobalányán ki­­vül más még nem látta. Némely körben ő is közéleti nagyság. Egyébbként mindig a honhaza szolgálatában áll és ha ülni akar, a politikától félreeső helyre kell mennie. — Piff-Paff-Puff. — A halb. Legényegylet Kolping ünnepélye. A Legényegylet saját helyisé­gében, múlt hó 26-án fényes sikerű emlékünnepélyt rende­zett Kolping Adolfnak a legény­­egyletek első megalapítójának 100 éves születési évfordulója alkalmából. A zsúfolásig megtelt nagyte­remben tenyérnyi szabad he­lyet sem lehetett volna akkor már látni, mikor egyszerre csak fölrepült a színpad függönye és az alkalmi dalárda énekelni kezdte a Himnuszt. A közönség felállva együtt énekelte nemzeti i­mádságunkat, a dalárdával. Majd az ékesszóló lelkipász­tor, Keseríts Ferenc apátplébá­­nos lépett a szónoki asztal mellé s megnyitván az emlékünne­pélyt, hazafias hévvel, vallásos elmélyedéssel festette a kort, amely Kolpingot adta s amely őt munkára serkentette. Esz­mékben gazdag szép megnyitó beszéde, nagy hatással volt az ünneplő közönségre. A beszéd nyomában fakadt lelkesedésnek folytatást adott Csernyánszky József sepsei kántortanítónak néhány kellemesen csengő, fül­bemászó magyar nótája, melyet érces bariton hangon adott elő. Utána Gratzl Gyula káplán, a legényegylet elnöke ismer­tette Kolping Adolf élettörténe­tét. Amit róla mondott, az mind érdekes és tanulságos volt és ahogyan mondta, az mind­vé­gig élvezetet szerzett. Szónoki közvetlenségével fonta a leg­szebb glóriát a legényegyletet vezető, nagy előd homloka köré. Szepessy L. alkalmi ódáját ki­tűnő betanulással és bravour­os előadással szavalta el Ru­­kóber István és lelkes tapsot váltott ki Egerszegi Árpád is, kitűnően interpretált dalával. Elegáns megjelenésével a lány­­szíveket dobogtatta meg, ügyes alakításának pedig osztatlan el­ismerés jutott osztályrészül. (És itt ezúttal is meg kell di­csérnünk a kitűnő maszkírozá­­sért Petrovits Dezső borbély és fodrász mestert, aki ugy látszik hivatott mestere valóban a masz­­kirozásnak.) A legényegylet műkedvelői sok igyekezettel de annál gyen­gébb betanulással hozták színre Hofbauer ,,F­egyverkovács“-át s abban különösen jól megállotta helyét Ruppert Irén, Rukóber István Böde Lajos és Hofmann Pál. Nyílt színen kapott tapsot Ruppert Mariska, aki az angyal szerepében brillírozott és bá­­joskodott. Az estély 226 koronát jöve­delmezett. Felülfizettek: Kese­rics Ferenc 13 K. Pribék József 10. K. Erős Károly (Baranya­­lőcs) 5 K. 70 fill. P. Péri Bona­­ventura, Sepatz Elek 5—5 K. Dr. Prakatur Tamás 3 K. Bauer János, Bendl Leopoldina, Brkics Dávid, Czindery Endre, Kova­­csich Józsefné, Dr. König An­­talné, Krivitz Tamás, Leovits János, Pacsay János, Papp Jó­zsef, Polgár András, Schmidt Károlyné, Schmidt Lajos, Varga Alajosné, Olvashatatlan 2—2 K. Bakó György 1 K. 30 fill. Au­­ber Béla, Freund Imre, Kiss Antal, Lipokatics Andor, Már­ton János, Molnár J. József, Schnell Mátyás, Szabó Imre, ifj. Vöő János 1—1 K. özv. Petrin Pálné, Schrampf István, ifj. Szekeres Sándor 60—60 fill. Szkladányi Ferenc, Olvashatlan 50—50 fill. Hoffmann Gyula, ifj. Weinacht Kálmán 40—40 fill. A szives felülfizetésekért, jóakaratu támogatásért és az ünnepély sikerén fáradozóknak, különösen Ruppert Irénkének, jegyek előzetes eladásában ki­fejtett buzgalmáért hálás köszö­netet mond az egylet elnök­sége. Ili és tólétt a pisztoly. Karácsony másodnapjának éj­jelén, kora hajnalba beszolgáló­­lag párolgó meleg vér festette pirosra a Korona kávéház pad­lózatát. Sipos Lajos fűszerke­­reskedő lőtt halántéka fölött magára s fejéből hatalmas su­gárban ömlött a friss meleg vér. Dördült a pisztoly! Lejátszó­dott pillanatok alatt egy élet takargatott tragédiájának leg­borzalmasabb fináléja. Az ok: üzleti­ gond és kártya­szenvedély. Ha kedvünk volna rá, bor­zalmas társadalmi drámát írhat­nánk az esetről, valamelyik színpad számára, mert az eset­nek dinamikus rugói szemünk előtt taszították a fiatal keres­kedőt e borzalmas fináléhoz. Képzeljünk, egy mindenektől tisztelettel k­örnyezett családot, hol több gyermek tekintélyes és előkel© pozícióban van. És képzeljünk e családba egy gyer­meket, amelyik rabja a kártyá­nak s keserűségre csak keserű­séget, bánatra csak bánatot ho­zott mindig. De a családtagok mégis sze­rették e fiút s hóna alá nyúl­tak, valahányszor megpróbálta­tások elé állította őt rabságba hajtó szenvedélye. Kereskedést is nyitottak szá­mára és mikor már ennek alap­ját is zendülés fenyegette ; az ifjú a házasság révébe menekült. Három-négy hete múlt ennek csak, de"ez a három négy hét elég volt ahhoz, hogy a jövő vigasztalan kilátásai már beme­­redezhessenek az uj fészeknek kristálytiszta ablakain. Jött a karácsony s véle az édesapa karácsonyi ajándéka : egy disznóra való. De a disznó ára is elúszott aznap este az istenverte kártyán. A nyerő partnerek, a disznó árával zsebükben fölkeltek és a Korona kávéházba mentek. Folyt a bor, pengett a tam­­­burica és harsogott a nyerők fülébe a hölgyzenekar női tag­jainak borozott nótázása. Tivornya volt! A könnyen jött pénz, könnyen ment,­­ szó­ródott ! És eközben lépett be a trá­­véházba a vesztes Sipos Lajos is, akinek bizonyosan már mar­­dosta lelkét ekkor a disznó árá­nak, a karácsonyi ajándéknak ily cudar elvesztése. Exaltált lélekkel ült le a szomszéd asztalhoz, s mig egyik oldalon e vad tivornyát, az ő pénzének szórását látta, a má­sik asztalnál meg kisértette a kisértés, mert forgott a kártya, csörgött a pénz és lázas szem­mel gusztálták, hogy vág be a kártya — huszonegyre ? ! . . . Ilyen két asztal között ülve, csoda-e ha lelke egyensúlyát veszti az, akinek amúgy is gyenge a lelki ereje ? Zsebbe nyúlt, pisztolyt vett elő, homlokához emelte és Durr i * Csak azt nem értjük, hogy miért kellett a rendőrtizedes­nek — az eset nyombani beje­lentése után — 28 perc, az 1-es és 6-os rendőrnek pedig 32 perc ahhoz, hogy a 30 lépés távol­­nyira fekvő városháztól a Ko­ronáig eljussanak ? De meg miért van a rendőr­ség kapuja mindig zárva ? (Ta­lán attól félnek, hogy ellopják a rendőröket.) S miért kell a bezártság miatt, még a karnak is elfáradnia, míg őket felzör­getni képes ?­­ Nem értjük azt sem, hogy miként lehet itt éjjel orvoshoz jutni, mivelhogy Hermann dr. csengőjén és Lövői dr. ablakán hiába mutattuk ki minden gra­­duációs erőnket, őket még csak kipislantásra sem bírhattuk. Adták bizonyára a mélyen alvó lelkiismeret színjátékát! És a­mikor a késedelmeskedő rendőröknek szemrehányást tet­tünk, elfogadható-e válaszuk: — Hát hiszen úgy is ott volt az úr! . . . Szégyeljék magukat! Mert lustaságuk mellett még azzal is rájuk kellett pirítanunk, hogy hivatalos teendőikről ott, a kö­zönség előtt kellett ezeket a tudatlan rendőröket kötelességeik felől kioktatnunk. Az oktatás és ellenőrzés hiá­nya meg­boszulja magát. Amíg lezárt kapuajtók mögött lustán hevernek rendőreink piccseiken addig odakint szabadon fog virulni a hazárd kártyajáték, el­fog úszni sok disznó ára s re­volver fog dörögni kávéháza­inkban. Hány tragédia lesz ilyen még, hány ilyen kártyatragédia ? Csu­pán azért, mert késnek, egyre késnek olyan embert állítani a rendőrség élére, aki ezeknek az állapotoknak egyszer s minden­korra nyakára hágni tudna. Mi újság. — Az 1914. év közönséges év, mely 365 napot számlál. Uralkodó planétája a „Merkur.“ A görögök hajdani korában, Róma és Karthágó virágzó sza­kában, a kereskedésnek volt egyik istene. Az idei év külö­nösen kitűnik a sok ünnepek miatt, vasárnap lesz benne 53, egyébb köznapra eső ünnepek 15, több kettős ünnep is lesz a megszokott húsvét, pünkösd ünnepen kívül mig a karácsony három napos lesz. — Itt a hó, ami jó, ami fehér és ami térdig fehér. Ami olvad mint a zsír, s amiről minden poéta ír. Ami jelenti a telet és sok drágán vett szenet. Amit seper a járdáról Eszter és amit az idén meghozott. Szilve­ster. — Előléptetés. Amberger Béla kántortanitót, gróf Zichy Gyula megyés püspök, a mohácsi kül­városi elemi népiskolához igaz­gatóvá nevezte ki. — Eljegyzés: Krausz Zsig­­mond mohácsi nagyvállalkozó eljegyezte Urbán Magdát, Urbán Leó, a hernádvölgyi magy. vas­ipar r. t. vezérigazgatójának leányát Budapesten. — A postások mulatsága. A mohácsi posta és távirda altisz­tek és szolgaszemélyzet jóté­­konycélu egyesülete 1914. évi január hó 10-én, az „Iparos Ol­­vasókör„-ben műsoros estéllyel kapcsolatos táncmulatságot ren­dez. A mulatság pont 8 órakor veszi kezdetét s tekintve, hogy a postások a világ legpontosabb emberei, ajánljuk a közönségnek is a pontos megjelenést. Hely­árak : I. hely : 1 K 60 fill., II. hely: 1 K 20 fill. Állóhely: 80 fill. Jegyek előre válthatók a mohácsi postahivatalokban. A jótékony célra tekintettel felül­­fizetéseket szívesen fogadnak. A táncmulatságot megelőzőleg előadják Kazaliczkynek „Harang“ című 3 felvonásos színművét. A kitűnő színdarabban szere­pelni fognak­: Rácz Mariska, Mutavsics Ilonka, Tröszt Etelka, Jakab Katicza, Horváth Annuska Rukóber Mariska, Rideg Ferenc, Führer József, Leovics Károly, Német Vilmos, Bánovits Ferenc Rukóber Ferenc, Hirsch János, Balatinácz Mihály, Milasin Gyula és Szatler Antal. Szinielőadás után tánc. A zenét Kozma Jóska hírneves zen­e Az első ?.*• f. fii J?» vr. .. 11-én vasárnap délután 4 óra­kor lesz a belvárosi kaszinóban 50­ filléres belépő­díj mellett. Mű- Möl és férfi divatáru üzlet,­ rőfös, és rövid­áru kereskedés. Szolid és olcsó bevásárlási forrás. -----­Király­utcza Malesevits István a postával szemben Óriási választékban kaphatók, olcsó árak mellett, mindenféle divatszövetek, selyemáruk, szőnyeg-és függönyök, ágy-és asztalterítők, paplanok, takarók, sephirek, chifon, vászon kanavászok, kötöttáruk, továbbá kész férfi-és női ingek, aljak, csipkeáruk nap-és esőernyők s minden díszműáruk. Állandó raktár min­den idénybeli férfi- és női divatárukból és szükségleti cikkekből.

Next