Erdélyi Okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez V. 1373–1389 - A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Kiadványai II. Forráskiadványok 60. (Budapest, 2021)

Jakó Zsigmond - Hegyi Géza - W. Kovács András: Erdélyi Okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez V. 1373–1389 - A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Kiadványai II. Forráskiadványok 60. (Budapest, 2021)

OKLEVÉLKIVONATOK (1–1044. sz.)

? 1384. május 20.–május 28. 315 fel Darouch-i jobbágyokat a jószágrészek visszaadására, ha pedig ezt nem tennék meg, idézze őket a királyi jelenlét elé. (K. A.) Belefoglalva a váradi káptalan 1384. július 1-jei jelentésébe (812. sz.), DL 30732. Közlés: DocRomist C, XVI. 524–525 (román fordításban is). Regeszta: Süttő: Anjou II. 76 (135. sz.). 803. 1384. május 20. (XIII. Kal. Iunii) Mária királynő a [kolozsmonostori] konventnek új pecsét [használatát engedélyezi]. — Az oklevél Demeternek, a római Négy Koronás Szentegyház bíboros papjának, az esztergomi (Strigoniensis) egyház kormányzójának, [királyi kancellárnak] a keze által kelt. (K. A.) Kivonat a kolozsmonostori konvent okleveleinek 1427. évi jegyzékében, DL 36403, pag. 8. A leírás szerint az eredeti kiváltságlevélként, függőpecséttel megerősítve volt kiállítva. Regeszta: KmJkv I. 192. — Süttő: Anjou II. 78 (139. sz.). 804. 1(3)84. május 22. (dom. p. Ascens. Dom.) Az erdélyi egyház káptalana bizonyítja, hogy kanonoktársuk: László magister Ozdi főesperes zálogos, valamint pénzen vásárolt vagy szolgálataival szerzett összes birtokát, rokoni szeretete jeléül, Vasary-i János nevű testvére (fr. u.) fiának: Lászlónak, valamint örököseinek adta örökre, de azzal a megkötéssel, hogy ő maga a zálogos jószágaiból saját lelki üdvösségére vagy más személyeknek is adományozhat, illetve saját szükségeire is fordíthat. Eredeti, hártyán, hátlapján befüggesztett pecsét nyomával, Bölöni cs lt (DF 278520). Éves keltezését az oklevélben szereplő 1484-ről az íráskép alapján nyilvánvaló hibaként javítani kellett 1384-re. Az itt említett László 1377–1390 között volt ózdi főesperes (Turul 92/2020. 78 [Hegyi G.]), Vásári János fiát, Lászlót pedig 1384– 1397 között említik (Engel: Genealógia: Vásári [2] [Ajkai]). Közlés: DocRomist C, XVI. 527–528 (román fordításban is). 805. 1384. május 26. (Budae, f. V. a. Penth.) Erzsébet királyné megparancsolja László erdélyi vajdának, hogy a Váradi káptalan ezen oklevéllel kirendelt tanúbizonysága jelenlétében, az ő nevében határolja körül Dan fiai: Ioan, Petru, Mica, Ștefan és Ladislau, illetve Ilie fia: Bothos Chucha, Nagbermen és Kyspermen nevű birtokait, elválasztva azokat Solomku és Sebusvár várak birtokaitól. Minderről a káptalan írjon jelentést. (K. A.) Eredetije állítólag a Bánffy cs Kt-ban volt, de ott jelenleg nem található. — XIX. századi másolata Kemény József kéziratos okmánytárában (Dipl Suppl II. 229). Gyanús hitelességű, amit az eredeti hiánya és Kemény közvetítő szerepe mellett az is alátámaszt, hogy Csucsát és a két Börményt csak jóval később, a XV. század második felében említik először (Csánki V. 334, 343). Adatai viszont nem ütköznek a hiteles forrásokból származó tényekkel; a csucsai román nemesek 1460-ig valóban örökjogon bírták a három települést (KmJkv I. 1493–1493. sz., Bánfoki II. 25–27); és az sem példátlan, hogy parancslevelüket az uralkodók nem közvetlenül a hiteleshelyhez, hanem az illetékes világi elöljáróhoz intézzék (CD Trans III. 534, 1060, IV. 503, 506, 509, 537, 810, V. 128. sz.; Teleki I. 355–359; SzOki VIII. 42–45). Regeszta: DocRomist C, XVI. 668–669. 806. 1384. május 28. (in vig. Penth.) A Varadi egyház káptalana László erdélyi fehérvári (AlbTr) éneklőkanonok kérésére Gubinius (!) erdélyi püspök és káptalana részére átírja [I.] Lajos király 1366. július 8-i pátens oklevelét az erdélyi püspökök és káptalanuk javára eddig tett birtokadományokról és hagyatékokról (CD Trans IV. 498. sz.), amely a szöveg alatt vörös viaszba nyomott titkos pecséttel volt megerősítve. — Méltóságsor: Cy