Jakó Zsigmond - Hegyi Géza - W. Kovács András: Erdélyi Okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez V. 1373–1389 - A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Kiadványai II. Forráskiadványok 60. (Budapest, 2021)

OKLEVÉLKIVONATOK (1–1044. sz.)

? 1384. május 20.–május 28. 315 fel Darouch-i jobbágyokat a jószágrészek visszaadására, ha pedig ezt nem tennék meg, idézze őket a királyi jelenlét elé. (K. A.) Belefoglalva a váradi káptalan 1384. július 1-jei jelentésébe (812. sz.), DL 30732. Közlés: DocRom­ist C, XVI. 524–525 (román fordításban is). Regeszta: Süttő: Anjou II. 76 (135. sz.). 803. 1384. május 20. (XIII. Kal. Iunii) Mária királynő a [kolozsmonostori] konventnek új pecsét [használatát engedélyezi]. — Az oklevél Demeternek, a római Négy Koronás Szent­egyház bíboros papjának, az esztergomi (Strigoniensis) egyház kormányzójának, [királyi kancellárnak] a keze által kelt. (K. A.) Kivonat a kolozsmonostori konvent okleveleinek 1427. évi jegyzékében, DL 36403, pag. 8. A leírás szerint az eredeti kiváltságlevélként, függőpecséttel megerősítve volt kiállítva. Regeszta: KmJkv I. 192. — Süttő: Anjou II. 78 (139. sz.). 804. 1(3)84. május 22. (dom. p. Ascens. Dom.) Az erdélyi egyház káptalana bizonyít­ja, hogy kanonoktársuk: László magister Ozd­i főesperes zálogos, valamint pénzen vásá­rolt vagy szolgálataival szerzett összes birtokát, rokoni szeretete jeléül, Vasary-i János nevű testvére (fr. u.) fiának: Lászlónak, valamint örököseinek adta örökre, de azzal a megkötéssel, hogy ő maga a zálogos jószágaiból saját lelki üdvösségére vagy más szemé­lyeknek is adományozhat, illetve saját szükségeire is fordíthat. Eredeti, hártyán, hátlapján befüggesztett pecsét nyomával, Bölöni cs lt (DF 278520). Éves keltezését az oklevél­ben szereplő 1484-ről az íráskép alapján nyilvánvaló hibaként javítani kellett 1384-re. Az itt említett László 1377–1390 között volt ózdi főesperes (Turul 92/2020. 78 [Hegyi G.]), Vásári János fiát, Lászlót pedig 1384– 1397 között említik (Engel: Genealógia: Vásári [2] [Ajkai]). Közlés: DocRom­ist C, XVI. 527–528 (román fordításban is). 805. 1384. május 26. (Budae, f. V. a. Penth.) Erzsébet királyné megparancsolja László erdélyi vajdának, hogy a Várad­i káptalan ezen oklevéllel kirendelt tanúbizonysága jelen­létében, az ő nevében határolja körül Dan fiai: Ioan, Petru, Mica, Ștefan és Ladislau, illet­ve Ilie fia: Bothos Chucha, Nagbermen és Kyspermen nevű birtokait, elválasztva azokat Solomku és Sebusvár várak birtokaitól. Minderről a káptalan írjon jelentést. (K. A.) Eredetije állítólag a Bánffy cs Kt-ban volt, de ott jelenleg nem található. — XIX. századi másolata Kemény Jó­zsef kéziratos okmánytárában (Dipl Suppl II. 229). Gyanús hitelességű, amit az eredeti hiánya és Kemény közve­títő szerepe mellett az is alátámaszt, hogy Csucsát és a két Börményt csak jóval később, a XV. század második felében említik először (Csánki V. 334, 343). Adatai viszont nem ütköznek a hiteles forrásokból származó té­nyekkel; a csucsai román nemesek 1460-ig valóban örökjogon bírták a három települést (KmJkv I. 1493–1493. sz., Bánfoki II. 25–27); és az sem példátlan, hogy parancslevelüket az uralkodók nem közvetlenül a hiteles­helyhez, hanem az illetékes világi elöljáróhoz intézzék (CD Trans III. 534, 1060, IV. 503, 506, 509, 537, 810, V. 128. sz.; Teleki I. 355–359; SzOki VIII. 42–45). Regeszta: DocRom­ist C, XVI. 668–669. 806. 1384. május 28. (in vig. Penth.) A Varad­i egyház káptalana László erdélyi fe­hérvári (AlbTr) éneklőkanonok kérésére Gubinius (!) erdélyi püspök és káptalana részére átírja [I.] Lajos király 1366. július 8-i pátens oklevelét az erdélyi püspökök és káptalanuk javára eddig tett birtokadományokról és hagyatékokról (CD Trans IV. 498. sz.), amely a szöveg alatt vörös viaszba nyomott titkos pecséttel volt megerősítve. — Méltóságsor: Cy­­

Next