Thury József (ford.): Monumenta Hungariae Historica 4. Diplomáciai emlékek (Acta extera) 2. osztály: írók / 1. Török történetírók 1. (Budapest, 1893)
1486-ki Névtelen. Bevezetés - Az Oszmán-ház története
22 1486-KI NÉVTELEN támadást Murád szultán ellen, sőt Murád szultán seregének két szárnyát kimozdították helyökből. Azonban az anatolii sereg igen hevesen küzdött a hitetlenekkel. Rendkívül nagy csata volt. Az anatolii béglerbég, Gröregü Karadja, vértanúvá lőn. Amint az anatolii sereg a béglerbég elestét látta, szétszóródott. Mihelyt a rumili sereg és az akindsik megpillantották az anatolii hadosztály rendetlen futását, ők is megfutottak, mielőtt a hitetlenek rájuk rohantak volna s hátra sem néztek. Ekkor Murád szultán, ez állapotot látva, ég felé emelt arczczal ilyen alázatos könyörgést bocsátott a felséges Istenhez : »Oh Isten ! az iszlám vallásának most is te adj erőt és győzelmet kegyelmedből. Mohammed Musztafa imájáért s arczának fényéért és világosságáért segítsd diadalra az iszlám hitet!« Így könyörgött Murád szultán a felséges Istenhez. Imádsága azonnal meghallgattatott, a felséges Isten győzelmet adott az iszlám seregének. Mert az átkozott király szivében az ördög kísértése diadalmaskodott s ez elbizakodottá tette őt; ez elbizakodottságában hősnek hivén magát azt gondolta, hogy a sereget ő egyedül szétveri és ezért a középpontra rohant, hol Murád szultán állott. A hadrend széléhez érkezve, a király lova megbotlott, az átkozott király pedig arczczal leesett róla. Két janicsár volt épen azon a helyen, egyiknek neve Kodzsa Khizr s ezenkívül még más vitézek is voltak ott közelben, a kik az átkozott király fejét levágták és Murád szultánhoz vitték. Murád szultán látván a király fejét, hálát adott Istennek. A király fejét lándzsára szúrva magasra emelték s a kikiáltók négy felé ezt kiáltották: »e fej a király feje !« Megtudván pedig a futó sereg, hogy az a király feje, azonnal visszatért Murád szultán mellé. Amint a hitetlenek serege látta a király elestét, innen az átkozott Jankóhoz futottak és hírt adtak neki, aki — látva a helyzetet — nem engedte a sereget szétszóródni. Némelyek úgy beszélik, hogy mikor az átkozott Jankó látta, hogy a hitetlen sereg futni akar, ezt mondta nekik: »Hej, mi ide nem a királyért jöttünk, hanem vallásunkért jöttünk!« s e szavakkal megállította a seregét. Ekkor az átkozott Jankó ismét megtámadta az iszlám hadát, de mikor látta, hogy a megfutott muszulmán sereg visszajött Murád szultánhoz és így megsokasodott: akkor a piszkos Jankóbúnak eresztve fejét megfutott, mit látván a hitetlenek, ők is futásra vették a dolgot. Mikor az iszlám serege látta a hitetlenek futását, mindenfelől üldözni kezdte őket s még azok is, akik előbb azt mondják róla, hogy a "bal szárnyat vezette. L. Hadtörténelmi Közlemények 1888. évf. 289., 290.