Állami polgári fiú és leányiskola, Monor, 1930

Igazgatói jelentés az 1930—31. iskolai évről. A polgári iskolák történetében a lefolyt iskolai év két olyan nagyjelentőségű tényt mutat fel, amelyekről vezető helyen és elsősor­ban kell megemlékeznünk. Az egyik a polgári iskolák 60 éves jubileuma ; a Csengery Antal által alapított iskolafaj ugyanis hat évtizeddel ezelőtt kezdte meg mű­ködését s ma a magyar középosztály nem is nélkülözhetné. A lefolyt idő alatt sokezer derék polgárt és polgárnőt nevelt a magyar hazának ; jövőbeni munkájától várjuk a polgárság helyes kulturális megerősödé­sét. A múlt év őszén díszes keretek között lefolyt jubileum valósággal országos ünneppé vált. A másik nem kevésbbé jelentős tény a „Polgári Iskolai Királyi Főigazgatóság“ felállítása. Most még csak két helyen : a fővárosban és Szegeden szerveztettek ilyen intézmények teljes önállósághoz juttatva, a népiskolák felügyeletéből kiemelve a polgárság középfokú iskoláját. Hosszas évtizedekre menő küzdelem árán érte el célját a polg. isk. tanárság, mely küzdelemnél őket kizárólag iskolájuk fejlődésének megkönnyítése vezette. Saját iskolánk életében nem sok idő választ el bennünket attól, hogy a harmadik évtizedet is bezárjuk. Ha visszatekintünk a múltra, összehasonlítást teszünk főképen a növendékek számát illetőleg az ak­kori és a mostani állapotok között, meglepő, de igen megnyugtató eredményre jutunk a polgári iskolák életképességét illetőleg. Az iskola alakulásakor Monorról és annak szomszédos nagyközségeiből még 50 növendéket sem lehetett összehozni ; közel két évtizeden át a vidék polgári iskolát látogató tanulóinak jórészét iskolánk nevelte s ma köz­ségünk példáját követve, a vasúton aránylag könnyen megközelíthető két szomszéd helynek, Irsának és Vecsésnek is van életképes polgári fiú- és leányiskolája. Világosan mutatja ez a tény, hogy a középosztály igényeinek, leginkább pedig a főváros környékén élő kishivatalnok, munkás vagy közlekedési üzemnél alkalmazott család gyermekeinek az az oktatási irány felel meg legjobban, amit intézetünk és a vele rokon iskolák képviselnek. Mi örvendünk legjobban, hogy ennek az iskolafajnak szükséges­ségét a velünk határos községek is felismerték s ma a nehéz gazda­sági viszonyok dacára is, tekintélyes anyagi áldozatot hoznak érte. Nevelési szempontból különben is nagy érték az, hogy a naponkénti vasúton való utazás hátrányaitól a tanulók védve vannak. Amíg egy negyedszázaddal ezelőtt ötven kilométeres körzetben egy iskolának alig 100 növendéke volt, ma ugyanazon a területen három iskola van és sok száz tanulónak adja meg a mostani korban már nélkülözhetetlenné vált középfokú ismereteket. 3

Next