Móser Zoltán: Írott képek - 77 portré. Móser Zoltán fotói (1997)

6. Kossuth Lajos

6. KOSSUTH LAJOS (1802-1894) Petőfi mellett Kossuth az a személyisége a magyar történelemnek, akihez nem szükséges semmi magya­rázat. Már pusztán a neve is jelkép. Ezért a kép mellé csak egy rövid kiegészítést fűzök, hisz még csak azt sem is kérdezhetem, mint Petőfi esetében, hogy melyik Kossuthról van szó, mert csak egy van. Leg­feljebb annyit tehetek hozzá, hogy hol és mikor készült a felvétel. Ugyanis annak az örömére van itt ez a kép, hogy egy amerikai fotótörténeti kiadványban jó húsz éve ráakadtam. Az Edward Anthony készí­tette dagerrotípia 1851-ben készült. Abban az évben tehát, amikor Kossuthért és az emigráns magyaro­kért az Amerikai Egyesült Államok kormánya külön gőzhajót küldött, így érkeztek azután a kisázsiai Kiutahiából Anglia érintésével Észak-Amerikába. Ott is - ahogy Angliában és mindenütt - leírhatatlan lelkesedéssel fogadták. Akkor készült ez a fénykép, amelyet Chicagóban, a Történetes Társulat Múzeu­mában őriznek. A kép a büszke és még mindig elszánt, semmi vereségbe bele nem törődött Kossuthot mutatja. Ahogy néz, s ahogy a kardot markolja, jelzi számomra a fentiek igazát. Aztán a remény lassan és foko­zatosan elszállt, s ő már csak holtában tért vissza hazájába. A Pesti Napló 1894. március 21-i (szerdai) száma tudósít az utolsó percekről is: Turin, március 20. (Feladatott délelőtt 8 óra 40 perckor) A nagy beteg az éjszakát halálsejteknek között töltötte. Lélegzete most nagyon nehéz, a szenvedő a nyál­kát csak nagy megerőltetés árán tudja elválasztani. A láz 39 fok. A veszély immanens. Turin, március 20. (Feladatott 9 óra 50 perckor) A beteg hőfoka újra 39­4 fokra emelkedett. A nyálelválasztás nagyon nehéz. Az érzékek fogékony­sága még jobban csökkent. Kossuth nem ismer meg többé senkit. Ma éjjelre egész biztosan várják a katasztrófát, de a beteg szívós életereje csodálatosan kibírta a nehéz éjszakát. Óráról órára csekély ingadozás mutatkozik a nehéz beteg állapotában. Az orvosok ámulnak azon az óriás szívósságon, melylyel Kossuth hatalmas szervezete küszkö­dik a halál ellen. Az orvosok szerint a beteg állapota most már reménytelen... Kossuth Lajos meghalt. Mert mindnyájunknak el kell menni. Hogy Kossuth Lajos élt - ez megmond mindent. Most meghalt - nem tudunk mondani semmit. Csak sírunk, zokogunk... Nem tudom, hogy pontosan mikor is kezdődött, de akkortól fogva biztosan és bizonyosan - vagyis hol­ta után máig -, jelképpé vált Kossuth személye: ő a magyar szabadság szimbóluma és képviselője.

Next