Móser Zoltán: Írott képek - 77 portré. Móser Zoltán fotói (1997)
6. Kossuth Lajos
6. KOSSUTH LAJOS (1802-1894) Petőfi mellett Kossuth az a személyisége a magyar történelemnek, akihez nem szükséges semmi magyarázat. Már pusztán a neve is jelkép. Ezért a kép mellé csak egy rövid kiegészítést fűzök, hisz még csak azt sem is kérdezhetem, mint Petőfi esetében, hogy melyik Kossuthról van szó, mert csak egy van. Legfeljebb annyit tehetek hozzá, hogy hol és mikor készült a felvétel. Ugyanis annak az örömére van itt ez a kép, hogy egy amerikai fotótörténeti kiadványban jó húsz éve ráakadtam. Az Edward Anthony készítette dagerrotípia 1851-ben készült. Abban az évben tehát, amikor Kossuthért és az emigráns magyarokért az Amerikai Egyesült Államok kormánya külön gőzhajót küldött, így érkeztek azután a kisázsiai Kiutahiából Anglia érintésével Észak-Amerikába. Ott is - ahogy Angliában és mindenütt - leírhatatlan lelkesedéssel fogadták. Akkor készült ez a fénykép, amelyet Chicagóban, a Történetes Társulat Múzeumában őriznek. A kép a büszke és még mindig elszánt, semmi vereségbe bele nem törődött Kossuthot mutatja. Ahogy néz, s ahogy a kardot markolja, jelzi számomra a fentiek igazát. Aztán a remény lassan és fokozatosan elszállt, s ő már csak holtában tért vissza hazájába. A Pesti Napló 1894. március 21-i (szerdai) száma tudósít az utolsó percekről is: Turin, március 20. (Feladatott délelőtt 8 óra 40 perckor) A nagy beteg az éjszakát halálsejteknek között töltötte. Lélegzete most nagyon nehéz, a szenvedő a nyálkát csak nagy megerőltetés árán tudja elválasztani. A láz 39 fok. A veszély immanens. Turin, március 20. (Feladatott 9 óra 50 perckor) A beteg hőfoka újra 394 fokra emelkedett. A nyálelválasztás nagyon nehéz. Az érzékek fogékonysága még jobban csökkent. Kossuth nem ismer meg többé senkit. Ma éjjelre egész biztosan várják a katasztrófát, de a beteg szívós életereje csodálatosan kibírta a nehéz éjszakát. Óráról órára csekély ingadozás mutatkozik a nehéz beteg állapotában. Az orvosok ámulnak azon az óriás szívósságon, melylyel Kossuth hatalmas szervezete küszködik a halál ellen. Az orvosok szerint a beteg állapota most már reménytelen... Kossuth Lajos meghalt. Mert mindnyájunknak el kell menni. Hogy Kossuth Lajos élt - ez megmond mindent. Most meghalt - nem tudunk mondani semmit. Csak sírunk, zokogunk... Nem tudom, hogy pontosan mikor is kezdődött, de akkortól fogva biztosan és bizonyosan - vagyis holta után máig -, jelképpé vált Kossuth személye: ő a magyar szabadság szimbóluma és képviselője.