Móser Zoltán: Amor patriae II. Ameddig a szív ellát (2000)

„A vidéki, aki a hazáról kezd beszélni, az előbb-utóbb a szülőföldre, a »szőkébb pátriára« lyukad ki: egy falura , és legeslegvégül egy udvarra, onnan a konyhán át egy kétablakos szobára, amelyben anyja nyelvét megtanulta. ” Vagyis öntudatlanul újraéli visszafelé egy szó történetét, ízleli az ősi pillanatot, amidőn a ház és a haza egy dol­got jelentett. A hazám a házam tája, amely pillantásommal, ahogy növekszem, egyre bővül, széles gyűrűkben egyre távolabbi területekre terjed, mint a hullám a vízbe dobott kavics körül... ”­­ Illyés Gyula­ Mottó:­i

Next