Mozgó Képek, 1987 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1987-06-01 / 6. szám
1987. JÚNIUS A Katona József Színház előadásának nyomán készítette el az MTV Schwajda György A szent család című darabjának tévéváltozatát. Előbb-utóbb képernyőre kerül, urnám ! : A légörvény. A bűnügyi sorozat mindvégig egy repülőgépen játszódik, amely Koppenhágából New Yorkba tart. Fedélzetén egy amerikai kozmetikai cég négy skandináv igazgatója. Minthogy csak homályosan sejtik, miért rendelte őket amerikai főnökük New Yorkba, láthatólag nagyon izgatottak. Hamarosan kiderül, hogy a gépen tartózkodik egy kábítószerbanda által üldözött utas is, álnéven. II . A hallgatag férfi, Steen Riefling, az amerikai cég dániai igazgatója hirtelen rosszul lesz, s hiába próbál az egyik orvos segíteni, már késő. Többen gyanúsíthatók: az orvos, hogy valóban orvos-e, a rendőr, hogy rendőr-e, az áldozat felesége, aki utána vitte a reptérre a gyógyszert, a titkárnő, aki beadta, s nem utolsósorban munkatársai, akiknek érdekében állt a halála. III. : Gyilkos a fedélzeten. A repülőgépen tartózkodó orvosról kiderül, hogy azért nem szerepel a dán orvosok jegyzékén, mert illegális kábítószer-juttatás miatt elvették a diplomáját. Mindezt maga vallja be, s közli, hogy a jelenlegi halálesethez semmi köze. Állítása szerint Riesling szívrohamban halt meg, melyet olyan szindróma kísért, amihez végzetes hiba volt oxigént adni. IV. : A különös ajándék. A repülőgép nem tud leszállni, mert eltérítik. A rendőrfelügyelő már tudja, ki a gyilkos, s erre egy zárt ajtó vezeti rá. Rákóczi nótája Magyar, fekete-fehér film. Rendezte: Daróczy József. Írta: Asztalos Miklós és Daróczy József. Operatőr: Eiben István. Zene: Farkas Ferenc. Díszlet: Dudás László. Gyártásvezető: Tangl Loránd. Szereplők: Koltai Krisztinka - Tolnay Klári. Rákóczi - Abonyi Géza, Szakmári Péter - Sárdy János. Leffelde - Ungvári László. Cseh nő - Déry Sári. Bercsényi - Pálóczi László. Szakmári Frigyes - Kovács Károly. Francia követ - Csortos Gyula, Vak Bottyán - Makláry Zoltán. Gyártó: Hajdú - Hunnia Film 1943. Rákóczi, a nagy fejedelem és hűséges kurucai harcban állnak a labancokkal. Koltai Krisztinka kisasszony különféle álruhákban szimatolja ki a labancok terveit és adja a fejedelem tudtára. Szakmári Péter hadnagy bátor kuruc harcos, testvére, Frigyes viszont a labancok oldalán áll. Péter és Krisztinka között szerelem szövődik. Közben megszületik a harcosokat lelkesítő nóta, a Rákóczi-induló. A hosszas harcok során Rákóczi csapatai kiűzik a labancokat Kassáról. A győzelemnek azonban nagy ára van Péter számára: az áruló Frigyes neki szánt golyója Krisztinkát éri, aki a karjaiban hal meg. Nagyszabású történelmi film, a korabeli magyar filmeken ritkán látott tömegjelenetekkel. Mondanivalójának érdekessége, hogy a háborús évek egyre nyomasztóbb légkörében a magyar függetlenséget hirdeti, és több más vonatkozásban is németellenes tendenciájú, így burkoltan a magyar ellenállás segítőjévé vált. Rákóczi szerepében a Nemzeti Színház kitűnő, sajnos ma már szinte elfelejtett művészét, Abonyi Gézát láthatjuk. Színházkomédia Magyar, színes tévéjáték. Rendezte: Radó Gyula. Írta: Bengt Ahlfors. Dramaturg: Bernet László. Operatőr: Kazinczky László. Díszlet: Kastner Béla. Jelmez: Greguss Ildikó. Gyártásvezető: Tiszeker László. Szereplők: Agárdi Ilona, Sárközy Zoltán, Tihanyi Péter, Fésűs Tamás, Simon Mari, Csáky Magda, Sziky Károly, Tikos Sári. Gyártó: MTV színházi és sorozatműsorok szerkesztősége. 1986. 73 perc. Bemutatóra készül a színház. Az ilyenkor szokásos feszült légkörben az izgalmakat tetézi, hogy a szerző debütál. Ő az, aki a legnagyobb izgalommal néz első darabjának előadása elé. Meg is van rá az oka, mert a bemutató körüli huzavona olykor elkeserítő, olykor komikus helyzeteket teremt. Az ironikus hangvételű komédiát a Debreceni Csokonai Színház művészeinek televízióra alkalmazott előadásában láthatja a közönség. 1981. I. rész: 72 perc, II. rész: 66 perc, III. rész: 72 perc. Magyar szöveg: Kálmán Éva. Szinkronrendező: Zákányi Balázs. Az Üzbegisztánban játszódó film cselekménye a polgárháború ellentmondásokkal teli, küzdelmes korszakát idézi fel. Főhőse a nyíltszívű, sudár ifjú, Dzsuma, akinek életét a földesúr kegyetlensége már gyermekkorában meghatározta: apját azért verték agyon, mert a nyájból elveszett egy birka. Később, ifjúkorában barátját a szeme láttára ölték meg. Miközben végigkísérjük Dzsuma kalandos életét, első szerelmét, kirajzolódik előttünk az üzbég valóság legendákkal átszőtt sokszínű és egzotikus körképe. Ki miben ludas? Sokféle íróembert teremtett a Jóisten. Van, akinek egy hatalmas kézirat-paksamétát adott oldalborda helyett: kézen fogva jár a műveivel - lehetőleg a legújabbal, legszebbel -, s alig várja, hogy valaki bókokkal halmozza el a remeket, a gyönyörűt. Másoknak az Isten lába jutott: megfogták tegnap, megfogták ma, s ez a programjuk holnapra is. Boldog ökölsuhogatással, el nem ítélhető önérzettel, tömjénillatú szólengetéssel adják tudtodra, hogy most aztán és tényleg! S mind a többiek, föl és le, csillagba és pohárba nézők azt keresik, hol lakik a Jóisten. Schwajda György Az Isten..........! viszonyban van az Istennel. A legalább hat pont helyén nem föltétlenül valami cifra káromkodás kacskaringózik. Nem, ő ilyesféleképp szokta folytatni, írásban, de kiváltképp élőszóban: Az Isten tudja, hogy sikerült már megint ilyen rosszat írnom?! Ekkorát buknom?! Fiatal drámaírószakma-szerte Bohóc című darabjának ünnepszámba menő csődjével, majd - tíz évvel a bemutató után, 1977-ben - egy máig is sokat idézett nyilatkozattal tette nevezetessé működését: „Most ünneplem első bemutatóm, a Bohóc hírhedt bukásának tizedik évfordulóját. Azóta még mindig csak úgynevezett tehetség vagyok, de ez már enynyi idő után nekem is, másoknak is kissé gyanús.” Az író ügyesen előtte-elvette kritikusainak kenyerét. Ha azok szidni akarták? - hiszen ő előre és utólag is megmondta! Schwajda tehát maga ludas - ha ludas - abban, hogy drámaíróként nem tartozik a közkedvelt hírességek közé. Mesterségét zavarba ejtően műveli: mintha egyszerre két (lúd-) tollal írna. Vagy jobb kézzel begyöngyözi a papírt, a ballal meg pacázik. Ahogyan Nánay István összefogta a dolgokat: „Élete, egyénisége és művei ellentmondásokkal teliek, akárcsak személyének és darabjainak megítélése. Egyes bírálói a közép-kelet-európai abszurd dráma legjelesebb képviselőivel egy szinten emlegetik a nevét, mások író voltát is megkérdőjelezik, mondván, darabjai csupán elnyújtott kabaréötletek, amelyekre leginkább az átgondolatlan koncepció, a stíluskavalkád és a közhelyesség jellemző. Hívei is beismerik, hogy művei egyenetlen színvonalúak, s bírálói is egyetértenek abban, hogy tud dialógust írni és szituációt teremteni.” Bár szép számú tragikomédiái látszólag szép számú hazai premiert is megértek, a magyar színházművészetet nem csekély felelősség terheli, amiért negyvennégy éves korára még nem derült ki róla, hogy megnyugtatóan rossz drámaíró, vagy - hogy a magam biankócsekkét nyújtsam át - reménytelien tehetséges. Jó pár esztendővel ezelőtt a szolnoki színház igazgatójaként olyan műhely élére került, ahol tisztázódhatott volna a kérdés. Szőkének azonban igen hamar búcsút mondott. Az anekdotikus példázattal szólva: bár az ő kabátját lopták el, mégis ő keveredett abba a bizonyos kabátlopási ügybe. Az már a rokonszenvesebb új kabátdivat jele, hogy napjainkban ismét ő irányítja a szolnoki társulatot. De nem kis merészség kellett visszatérni a tetthelyre. Úgy látszik, tudja: aki Ludas akar lenni, pokolra kell annak menni. Aki az igazságát keresi, azt páholják és páhol. A kedvelt népi hősünkre való célzás nem véletlenszerű. Schwajda művei kizárólag a népi gondolkodásmódból fogannak. A rátóti legényanya című, könnyű kézzel kerekített remek szatíráját a folkdorikus balfácánok eszeveszett, pusztító humorának ihletésében írta. A jó rátótiak, ha békát akarnak fogni, kimerik az egész tavat, azaz előbb ásnak egy nagy gödröt a víznek, aztán még egyet a kiásott földnek - addig-addig, amíg a tanácsházát is eltolják a helyéből. Színdarabjai egy részében a városi nép eszejárása és életjárása szólal meg. Lehet, hogy e nép néha csak népség, mely még csak ki sem fából (a József Attila-i értelemben) - Schwajda mégis az ő pártjukon áll. Elítélve szereti azokat, akiket a bürokrácia, a XX. századi civilizációs gépezet, a szeretetnélküliség, a szabadságról már nem is álmodó szolgaszellem felőrölt. A drámai műnem isteni eredetét azzal is bizonyítja, hogy lényegében minden darabja - nem csupán az ilyen című - a csoda körül forog, s hogy mindig nem csupán az ilyen címűben - modellszerű kisközösségek, szent családok sorsát, széthullását, vesszőfutását vizsgálja. Darabjai nem állíthatók filmszerűeknek, sőt nagyon is színpadszerűek: dramaturgiája az eljátszásnak, s nem a leképezésnek szól. A mozivászon, a képernyő azonban vagy uralkodó, rendező formálóelvvé varázsolhatja a Schwajda-történetek sajátos, monoton ismétlő szerkesztését, vagy épp ezt a néha bosszantóvá, untatóvá váló elemet szűrheti ki a kamera segítségével. Ez a rövidke portré éppen február második hetében íródik. Pénteken, tizenharmadikán. Ma este megint egyszer elválik, szerencséje lesz-e Schwajda Györgynek, vagy sem. Ma játssza először a Szolnoki Szigligeti Színház a Ludas Matyi című komédiáját, amelyről a legtöbb, amit mondhatunk: ellen- és mai Lúdas Matyi. Mire A szent család televíziós feldolgozásának megméretése elkövetkezik, a színházi bemutatónak már híre megy. Jó híre vagy rossz híre. A dolog a debütáló rendezőtől függ. Schwajda Györgytől. TARJÁN TAMÁS A szent család. Helyei László. Hollósi Frigyes. Gobbi Hilda. Újlaki Dénes 17 Találkozás a havas hegyekben-llt. Eredeti cím: Vsztrecsa u viszokih sznyegov. Szovjet (üzbég), színes, szinkronizált film. Rendezte: Zinovij Rojzman, írta: Artur Makarov és Ulmasz Umarbekov. Operatőr: Leonyid Travickij. Zene: Rumil Vildanov. Szereplők: Nazim Tuljahodzsajev, O. Szerdjuk, N. Brazsnyikova, A. Muamedzsanov. Magyar hangok: Rátóti Zoltán, Újlaki Dénes, Muszte Anna, Szabó Ottó. Gyártó: Üzbégfilm üvegvár a Mississippin Magyar, színes, tévéfilm. Rendezte: Bácskai Lauró István. írta: Munkácsi Miklós. Dramaturg: Lendvai György. Operatőr: Nagy József. Gyártásvezető: Gerhardt Lajos. Szereplők: Gáspár Sándor, Udvaros Dorottya, Gálvölgyi János, Kern András, Pogány Judit, Szoboszlay Sándor, Usztics Mátyás, Dózsa László, Újlaki Dénes. Gyártó: MTV színházi és sorozatműsorok szerkesztősége. 1986. 80 perc. A második világháború alatt eltűnt a Nemzeti Múzeum vagyont érő éremgyűjteménye. Nagy Róbert régész elhatározza, hogy felkutatja az értékes kincset. Fáradhatatlanul nyomoz, s két évtizedes kitartó munka után megtalálja az érmeket. Ekkor azonban elhatározza, hogy nem szolgáltatja vissza, hanem megtartja magának. Arról ábrándozik, hogy ezzel az értékkel rendbe hozhatja az életét, felépítheti gyerekkori álma üvegvárát a Mississippin. Mindezt azért, hogy visszanyerje nagy szerelmét, Júliát. Az asszony gazdag osztrák férje azonban keresztül akarja húzni a szándékát, és nem csak a férj jogán. Vadászjelenetek Alsó-Bajorországban Eredeti cím: Jagdszenen aus Niederbayern. NSZK-beli, fekete-fehér, szinkronizált film. Rendezte: Peter Fleischmann. Martin Sperr azonos című színdarabjából írta: Peter Fleischmann. Operatőr: Alain Derobe. Szereplők: Martin Sperr, Angela Winkler, Else Querke, Michael Strixner, Maria Stadler, Gunta Leiser, Johann Brunner. Magyar hangok: ifj. Pathó István, Szirtes Ági, Tóth Enikő, Csomós Mari, Kelemen Éva, Komlós András, Hadics László. 1969. 82 perc. Magyar szöveg: Asztalos József. Szinkronrendező: Mohácsi Emil. A „vadászat" résztvevői: egy alsó-bajorországi kis falu lakosai. Az űzött „vad": Abram, a szerelő. Több hónapos távollét után tér vissza falujába. Valaki elhíreszteli, hogy nyilván börtönben volt. Egy másik falusi úgy véli: persze, mert homoszexuális. S a vadászat megkezdődik. Puskánál gonoszabbak fegyvereik: rosszindulat, gyanakvás, maradiság, előítéletek. A polgármester munkát ad a fiatalembernek. Két fiatal nő is szemet vet Abramra, aki csupa jóindulatból elviszi motorozni az egyik nő gyengeelméjű fiát, Ernstlt. Több sem kell a mészárosnénak: riasztja Mariát, „mentse meg" gyermekét a homoszexuális férfitól. És rohan a rendőrségre, feljelentést tenni. A polgármester szolgálólánya, Hannelore bevallja: gyereket vár Ábrámtól. De a szerelő már nem bírja elviselni az őt körülvevő, egyre nyomasztóbb rosszindulatot, a kiközösítettségét, el akarja hagyni a falut. Hannelore megpróbálja visszatartani, s a felzaklatott Abram leszúrja az asszonyt, majd az erdőbe menekül. Megindul a végső hajtóvadászat - Abramot elfogják. És helyreáll a „rend" a faluban. Peter Fleischmann első játékfilmje volt ez a film, a nyugatnémet új hullám jelentős alkotása. Azóta öt játékfilmet rendezett, ma az Európai Filmrendezők Szövetségének elnöke. A budapesti kulturális fórum alkalmával lapunk 1985/11. számában interjút adott. A többi között elmondta: nagy hatást tett rá Jancsó Miklós munkássága, a mód, ahogyan filmjeiben az elnyomás bonyolult mechanizmusát boncolgatja. Az egyik áldozat üti a másikat - ezt a jelenséget építette fel ő is a Vadászjelenetekben. Angela Winkler, a film női főszereplője azóta számos jelentős alkotásban szerepelt. A magyar nézők a Heinrich Böll művéből készült Katharina Blum elvesztett tisztessége című film főszereplőjeként láthatták. Vidéki pár Eredeti cím: Hsziang jin. Kínai, színes, szinkronizált film. Rendezte: Hu Ping-liu, írta: Vang Ji-min. Operatőr: Liang Hsziung-vej. Díszlet: Li Kan. Szereplők: Csang Vej-hszin, Liu Jen, Csao Jüe. Gyártó: Gyöngy folyó Filmstúdió, perc. Magyar szöveg: Frigyes Katalin Szinkronrendező: Kiss Bea Ju és Tao fiatal házasok, két szép gyerekekük van. Ju révész, Tao neveli a gyerekeket, vezeti a háztartást. Tao gondos, szerető feleség és anya, aki minden gyengédséget megad a családjának. Sem ő, sem férje nem érzi úgy, hogy bárminek másképpen kellene lennie. Csak a fiatalasszony tanult unokanővére látja másként. Szerinte Ju nem adja meg a szeretetnek azokat a gyengéd jeleit, amik egy feleség életét teljessé, igazán boldoggá teszik. Tao gyakran érez fájdalmat, férje ilyenkor néhány tablettát ad neki. Az unokanővér azonban orvoshoz viszi a fiatalasszonyt, s a diagnózis nem kétséges. Taónak rákja van. Ju ekkor döbben rá, mennyire nem figyelt feleségére. Jóváteendő a figyelmetlenségét, ajándékokat vesz, új ruhával lepi meg. Még a városba is elviszi, mert Tao réges-régi vágya, hogy egyszer vasúton utazhasson. De mindez az igyekezet elkésett: Tao menthetetlen. Hu Ping-liu filmje megrendítő erejű híradás arról a mélységes nyomorról és elszigeteltségről, amelyben Kína legelmaradottabb vidékeinek lakói még ma is élnek, egyben annak ábrázolása is, hogy a hagyományos erkölcsi rendhez való ragaszkodás milyen keserves tragédiák okozója. A film az idei budapesti Filmglóbusz programjában már látható volt, a későbbiekben a mozik is műsorra fogják tűzni.