Mozgó Képek, 1987 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1987-06-01 / 6. szám

1987. JÚNIUS A Katona József Színház előadásának nyomán készítette el az MTV Schwajda György A szent család című darabjának tévévál­tozatát. Előbb-utóbb képernyőre kerül, urnám ! : A légörvény. A bűnügyi sorozat mind­végig egy repülőgépen játszódik, amely Koppenhágából New Yorkba tart. Fe­délzetén egy amerikai kozmetikai cég négy skandináv igazgatója. Minthogy csak homályosan sejtik, miért rendelte őket amerikai főnökük New Yorkba, látható­lag nagyon izgatottak. Hamaro­san kiderül, hogy a gépen tartózkodik egy kábítószerbanda által üldözött utas is, álnéven. II . A hallgatag férfi, Steen Riefling, az amerikai cég dániai igazgatója hirte­len rosszul lesz, s hiába próbál az egyik orvos segíteni, már késő. Többen gyanú­síthatók: az orvos, hogy valóban or­vos-e, a rendőr, hogy rendőr-e, az áldo­zat felesége, aki utána vitte a reptérre a gyógyszert, a titkárnő, aki beadta, s nem utolsósorban munkatársai, akiknek ér­dekében állt a halála. III. : Gyilkos a fedélzeten. A repülőgé­pen tartózkodó orvosról kiderül, hogy azért nem szerepel a dán orvosok jegy­zékén, mert illegális kábítószer-juttatás miatt elvették a diplomáját. Mindezt maga vallja be, s közli, hogy a jelenlegi halálesethez semmi köze. Állítása sze­rint Riesling szívrohamban halt meg, melyet olyan szindróma kísért, amihez végzetes hiba volt oxigént adni. IV. : A különös ajándék. A repülőgép nem tud leszállni, mert eltérítik. A rend­­őrfelügyelő már tudja, ki a gyilkos, s er­re egy zárt ajtó vezeti rá. Rákóczi nótája Magyar, fekete-fehér film. Rendezte: Da­­róczy József. Írta: Asztalos Miklós és Daróczy József. Operatőr: Eiben István. Zene: Farkas Ferenc. Díszlet: Dudás László. Gyártásvezető: Tangl Loránd. Szereplők: Koltai Krisztinka - Tolnay Klári. Rákóczi - Abonyi Géza, Szakmári Péter - Sárdy János. Leffelde - Ungvári László. Cseh nő - Déry Sári. Bercsényi - Pálóczi László. Szakmári Frigyes - Ko­vács Károly. Francia követ - Csortos Gyula, Vak Bottyán - Makláry Zoltán. Gyártó: Hajdú - Hunnia Film 1943. Rákóczi, a nagy fejedelem és hűséges kurucai harcban állnak a labancokkal. Koltai Krisztinka kisasszony különféle álruhákban szimatolja ki a labancok ter­­veit és adja a fejedelem tudtára. Szak­mári Péter hadnagy bátor kuruc harcos, testvére, Frigyes viszont a labancok ol­dalán áll. Péter és Krisztinka között sze­relem szövődik. Közben megszületik a harcosokat lelkesítő nóta, a Rákóczi-in­duló. A hosszas harcok során Rákóczi csapatai kiűzik a labancokat Kassáról. A győzelemnek azonban nagy ára van Péter számára: az áruló Frigyes neki szánt golyója Krisztinkát éri, aki a kar­jaiban hal meg. Nagyszabású történelmi film, a korabeli magyar filmeken ritkán látott tömegjele­netekkel. Mondanivalójának érdekessé­ge, hogy a háborús évek egyre nyo­masztóbb légkörében a magyar függet­lenséget hirdeti, és több más vonatko­zásban is németellenes tendenciájú, így burkoltan a magyar ellenállás segítőjévé vált. Rákóczi szerepében a Nemzeti Színház kitűnő, sajnos ma már szinte el­felejtett művészét, Abonyi Gézát láthat­juk. Színházkomédia Magyar, színes tévéjáték. Rendezte: Ra­­dó Gyula. Írta: Bengt Ahlfors. Drama­turg: Bernet László. Operatőr: Ka­­zinczky László. Díszlet: Kastner Béla. Jelmez: Greguss Ildikó. Gyártásvezető: Tiszeker László. Szereplők: Agárdi Ilona, Sárközy Zoltán, Tihanyi Péter, Fésűs Ta­más, Simon Mari, Csáky Magda, Sziky Károly, Tikos Sári. Gyártó: MTV színházi és sorozatműsorok szerkesztősége. 1986. 73 perc. Bemutatóra készül a színház. Az ilyen­kor szokásos feszült légkörben az izgal­makat tetézi, hogy a szerző debütál. Ő az, aki a legnagyobb izgalommal néz el­ső darabjának előadása elé. Meg is van rá az oka, mert a bemutató körüli huza­vona olykor elkeserítő, olykor komikus helyzeteket teremt. Az ironikus hangvételű komédiát a Deb­receni Csokonai Színház művészeinek televízióra alkalmazott előadásában lát­hatja a közönség. 1981. I. rész: 72 perc, II. rész: 66 perc, III. rész: 72 perc. Magyar szöveg: Kál­mán Éva. Szinkronrendező: Zákányi Ba­lázs. Az Üzbegisztánban játszódó film cse­lekménye a polgárháború ellentmondá­sokkal teli, küzdelmes korszakát idézi fel. Főhőse a nyíltszívű, sudár ifjú, Dzsuma, akinek életét a földesúr ke­gyetlensége már gyermekkorában meg­határozta: apját azért verték agyon, mert a nyájból elveszett egy birka. Ké­sőbb, ifjúkorában barátját a szeme láttá­ra ölték meg. Miközben végigkísérjük Dzsuma kalandos életét, első szerelmét, kirajzolódik előttünk az üzbég valóság legendákkal átszőtt sokszínű és egzoti­kus körképe. Ki miben ludas? Sokféle íróembert teremtett a Jóisten. Van, akinek egy hatalmas kézirat-paksamétát adott oldalborda helyett: kézen fogva jár a műveivel - lehetőleg a legújabbal, legszebbel -, s alig várja, hogy valaki bókokkal halmoz­za el a remeket, a gyönyörűt. Másoknak az Isten lába jutott: megfogták tegnap, megfog­ták ma, s ez a programjuk holnapra is. Bol­dog ökölsuhogatással, el nem ítélhető önér­zettel, tömjénillatú szólengetéssel adják tud­­todra, hogy most aztán és tényleg! S mind a többiek, föl és le, csillagba és pohárba nézők azt keresik, hol lakik a Jóisten. Schwajda György Az Isten..........! vi­szonyban van az Istennel. A legalább hat pont helyén nem föltétlenül valami cifra ká­romkodás kacskaringózik. Nem, ő ilyesféle­képp szokta folytatni, írásban, de kiváltképp élőszóban: Az Isten tudja, hogy sikerült már megint ilyen rosszat írnom?! Ekkorát buk­nom?! Fiatal drámaírószakma-szerte Bohóc című darabjának ünnepszámba menő csődjével, majd - tíz évvel a bemutató után, 1977-ben - egy máig is sokat idézett nyilatkozattal tette nevezetessé működését: „Most ünneplem el­ső bemutatóm, a Bohóc hírhedt bukásának ti­zedik évfordulóját. Azóta még mindig csak úgynevezett tehetség vagyok, de ez már eny­­nyi idő után nekem is, másoknak is kissé gyanús.” Az író ügyesen előtte-elvette kriti­kusainak kenyerét. Ha azok szidni akarták? - hiszen ő előre és utólag is megmondta! Schwajda tehát maga ludas - ha ludas - ab­ban, hogy drámaíróként nem tartozik a köz­kedvelt hírességek közé. Mesterségét zavarba ejtően műveli: mintha egyszerre két (lúd-) tollal írna. Vagy jobb kézzel begyöngyözi a papírt, a ballal meg pacázik. Ahogyan Ná­­nay István összefogta a dolgokat: „Élete, egyénisége és művei ellentmondásokkal teli­ek, akárcsak személyének és darabjainak megítélése. Egyes bírálói a közép-kelet-euró­­pai abszurd dráma legjelesebb képviselőivel egy szinten emlegetik a nevét, mások író vol­tát is megkérdőjelezik, mondván, darabjai csupán elnyújtott kabaréötletek, amelyekre leginkább az átgondolatlan koncepció, a stí­­luskavalkád és a közhelyesség jellemző. Hí­vei is beismerik, hogy művei egyenetlen szín­vonalúak, s bírálói is egyetértenek abban, hogy tud dialógust írni és szituációt teremte­ni.” Bár szép számú tragikomédiái látszólag szép számú hazai premiert is megértek, a ma­gyar színházművészetet nem csekély felelős­ség terheli, amiért negyvennégy éves korára még nem derült ki róla, hogy megnyugtatóan rossz drámaíró, vagy - hogy a magam bian­kócsekkét nyújtsam át - reménytelien tehet­séges. Jó pár esztendővel ezelőtt a szolnoki színház igazgatójaként olyan műhely élére került, ahol tisztázódhatott volna a kérdés. Szőkének azonban igen hamar búcsút mon­dott. Az anekdotikus példázattal szólva: bár az ő kabátját lopták el, mégis ő keveredett abba a bizonyos kabátlopási ügybe. Az már a rokonszenvesebb új­ kabátdivat jele, hogy napjainkban ismét ő irányítja a szolnoki tár­sulatot. De nem kis merészség kellett vissza­térni a tetthelyre. Úgy látszik, tudja: aki Lu­das akar lenni, pokolra kell annak menni. Aki az igazságát keresi, azt páholják és pá­­hol. A kedvelt népi hősünkre való célzás nem véletlenszerű. Schwajda művei kizárólag a népi gondolkodásmódból fogannak. A rátóti legényanya című, könnyű kézzel kerekített remek szatíráját a folkdorikus balfácánok eszeveszett, pusztító humorának ihletésében írta. A jó rátótiak, ha békát akarnak fogni, kimerik az egész tavat, azaz előbb ásnak egy nagy gödröt a víznek, aztán még egyet a ki­ásott földnek - addig-addig, amíg a tanács­házát is eltolják a helyéből. Színdarabjai egy részében a városi nép eszejárása és életjárása szólal meg. Lehet, hogy e nép néha csak népség, mely még csak ki sem fából (a József Attila-i értelemben) - Schwajda mégis az ő pártjukon áll. Elítélve szereti azokat, akiket a bürokrácia, a XX. századi civilizációs gépezet, a szeretetnélkü­­liség, a szabadságról már nem is álmodó szolgaszellem felőrölt. A drámai műnem iste­ni eredetét azzal is bizonyítja, hogy lényegé­ben minden darabja - nem csupán az ilyen című - a csoda körül forog, s hogy mindig­­ nem csupán az ilyen címűben - modellszerű kisközösségek, szent családok sorsát, széthul­lását, vesszőfutását vizsgálja. Darabjai nem állíthatók filmszerűeknek, sőt nagyon is színpadszerűek: dramaturgiája az eljátszásnak, s nem a leképezésnek szól. A mozivászon, a képernyő azonban vagy uralkodó, rendező formálóelvvé varázsolhat­ja a Schwajda-történetek sajátos, monoton ismétlő szerkesztését, vagy épp ezt a néha bosszantóvá, untatóvá váló elemet szűrheti ki a kamera segítségével. Ez a rövidke portré éppen február máso­dik hetében íródik. Pénteken, tizenharmadi­kán. Ma este megint egyszer elválik, szeren­cséje lesz-e Schwajda Györgynek, vagy sem. Ma játssza először a Szolnoki Szigligeti Szín­ház a Ludas Matyi című komédiáját, amely­ről a legtöbb, amit mondhatunk: ellen- és mai Lúdas Matyi. Mire A szent család televíziós feldolgozá­sának megméretése elkövetkezik, a színházi bemutatónak már híre megy. Jó híre vagy rossz híre. A dolog a debütáló rendezőtől függ. Schwajda Györgytől. TARJÁN TAMÁS A szent család. Helyei László. Hollósi Frigyes. Gobbi Hilda. Újlaki Dénes 17­ ­ Találkozás a havas hegyekben­­-llt. Eredeti cím: Vsztrecsa u viszokih sznye­­gov. Szovjet (üzbég), színes, szinkroni­zált film. Rendezte: Zinovij Rojzman, ír­ta: Artur Makarov és Ulmasz Umarbe­­kov. Operatőr: Leonyid Travickij. Zene: Rumil Vildanov. Szereplők: Nazim Tulja­­hodzsajev, O. Szerdjuk, N. Brazsnyiko­­va, A. Muamedzsanov. Magyar hangok: Rátóti Zoltán, Újlaki Dénes, Muszte An­na, Szabó Ottó. Gyártó: Üzbégfilm üvegvár a Mississippin Magyar, színes, tévéfilm. Rendezte: Bácskai Lauró István. írta: Munkácsi Miklós. Dramaturg: Lendvai György. Operatőr: Nagy József. Gyártásvezető: Gerhardt Lajos. Szereplők: Gáspár Sán­dor, Udvaros Dorottya, Gálvölgyi János, Kern András, Pogány Judit, Szoboszlay Sándor, Usztics Mátyás, Dózsa László, Újlaki Dénes. Gyártó: MTV színházi és sorozatműsorok szerkesztősége. 1986. 80 perc. A második világháború alatt eltűnt a Nemzeti Múzeum vagyont érő érem­gyűjteménye. Nagy Róbert régész elha­tározza, hogy felkutatja az értékes kin­cset. Fáradhatatlanul nyomoz, s két év­tizedes kitartó munka után megtalálja az érmeket. Ekkor azonban elhatározza, hogy nem szolgáltatja vissza, hanem megtartja magának. Arról ábrándozik, hogy ezzel az értékkel rendbe hozhatja az életét, felépítheti gyerekkori álma üvegvárát a Mississippin. Mindezt azért, hogy visszanyerje nagy szerelmét, Júliát. Az asszony gazdag osztrák férje azonban keresztül akarja húzni a szán­dékát, és nem csak a férj jogán. Vadászjelenetek Alsó-Bajorországban Eredeti cím: Jagdszenen aus Nieder­bayern. NSZK-beli, fekete-fehér, szink­ronizált film. Rendezte: Peter Fleisch­mann. Martin Sperr azonos című színda­rabjából írta: Peter Fleischmann. Opera­tőr: Alain Derobe. Szereplők: Martin Sperr, Angela Winkler, Else Querke, Mi­chael Strixner, Maria Stadler, Gunta Lei­­ser, Johann Brunner. Magyar hangok: ifj. Pathó István, Szirtes Ági, Tóth Enikő, Csomós Mari, Kelemen Éva, Komlós András, Hadics László. 1969. 82 perc. Magyar szöveg: Asztalos József. Szink­ronrendező: Mohácsi Emil. A „vadászat" résztvevői: egy alsó-bajor­­országi kis falu lakosai. Az űzött „vad": Abram, a szerelő. Több hónapos távol­lét után tér vissza falujába. Valaki elhí­reszteli, hogy nyilván börtönben volt. Egy másik falusi úgy véli: persze, mert homoszexuális. S a vadászat megkezdő­dik. Puskánál gonoszabbak fegyvereik: rosszindulat, gyanakvás, maradiság, előítéletek. A polgármester munkát ad a­ fiatalembernek. Két fiatal nő is szemet vet Abramra, aki csupa jóindulatból el­viszi motorozni az egyik nő gyengeel­méjű fiát, Ernstlt. Több sem kell a mé­­szárosnénak: riasztja Mariát, „mentse meg" gyermekét a homoszexuális férfi­tól. És rohan a rendőrségre, feljelentést tenni. A polgármester szolgálólánya, Hannelore bevallja: gyereket vár Áb­rámtól. De a szerelő már nem bírja elvi­selni az őt körülvevő, egyre nyomasz­tóbb rosszindulatot, a kiközösítettségét, el akarja hagyni a falut. Hannelore megpróbálja visszatartani, s a felzakla­tott Abram leszúrja az asszonyt, majd az erdőbe menekül. Megindul a végső haj­tóvadászat - Abramot elfogják. És hely­reáll a „rend" a faluban. Peter Fleischmann első játékfilmje volt ez a film, a nyugatnémet új hullám jelen­tős alkotása. Azóta öt játékfilmet rende­zett, ma az Európai Filmrendezők Szö­vetségének elnöke. A budapesti kulturá­lis fórum alkalmával lapunk 1985/11. szá­mában interjút adott. A többi között el­mondta: nagy hatást tett rá Jancsó Mik­lós munkássága, a mód, ahogyan filmjei­ben az elnyomás bonyolult mechanizmu­sát boncolgatja. Az egyik áldozat üti a másikat - ezt a jelenséget építette fel ő is a Vadászjelenetekben. Angela Winkler, a film női főszereplője azóta számos jelentős alkotásban szere­pelt. A magyar nézők a Heinrich Böll mű­véből készült Katharina Blum elvesztett tisztessége című film főszereplőjeként láthatták. Vidéki pár Eredeti cím: Hsziang jin. Kínai, színes, szinkronizált film. Rendezte: Hu Ping-liu, írta: Vang Ji-min. Operatőr: Liang Hszi­ung-vej. Díszlet: Li Kan. Szereplők: Csang Vej-hszin, Liu Jen, Csao Jüe. Gyártó: Gyöngy folyó Filmstúdió, perc. Magyar szöveg: Frigyes Katalin Szink­ronrendező: Kiss Bea Ju és Tao fiatal házasok, két szép gyere­kekük van. Ju révész, Tao neveli a gye­rekeket, vezeti a háztartást. Tao gondos, szerető feleség és anya, aki minden gyengédséget megad a családjának. Sem ő, sem férje nem érzi úgy, hogy bárminek másképpen kellene lennie. Csak a fiatalasszony tanult unokanővé­re látja másként. Szerinte Ju nem adja meg a szeretetnek azokat a gyengéd je­leit, amik egy feleség életét teljessé, iga­zán boldoggá teszik. Tao gyakran érez fájdalmat, férje ilyenkor néhány tablet­tát ad neki. Az unokanővér azonban or­voshoz viszi a fiatalasszonyt, s a diagnó­zis nem kétséges. Taónak rákja van. Ju ekkor döbben rá, mennyire nem figyelt feleségére. Jóváteendő a figyelmetlensé­gét, ajándékokat vesz, új ruhával lepi meg. Még a városba is elviszi, mert Tao réges-régi vágya, hogy egyszer vasúton utazhasson. De mindez az igyekezet el­késett: Tao menthetetlen. Hu Ping-liu filmje megrendítő erejű hír­adás arról a mélységes nyomorról és el­szigeteltségről, amelyben Kína legelma­radottabb vidékeinek lakói még ma is él­nek, egyben annak ábrázolása is, hogy a hagyományos erkölcsi rendhez való ra­gaszkodás milyen keserves tragédiák okozója. A film az idei budapesti Filmglóbusz programjában már látható volt, a későb­biekben a mozik is műsorra fogják tűzni.

Next