Mozgó Világ, 1976. február-december (2. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 3. szám - KRITIKA - Balázs Gábor: A Fonográf lemezei
A Fonográf lemezes elöljáróban le kell szögezni: a Fonográf zenéje sajátos, egyéni és jó zene. Már első lemezükön olyan kiemelkedő számok annak (Élsz valahol, Az első villamos, Hét évig tart, Mondd, úgy nem haragszol rám), amelyek stílusteremtő erőre vallnak. Ezek elég tartalmasak ahhoz, hogy más előadóval, más angvételben esetleg egészen új oldalról is megmutatkozhatának. Természetesen a Fonográf-stílusnak is megvannak a maga főzményei. Helyenként például a magyar népdalra emlékeztő egyszerű négysoros szerkezettel találkozunk, de ez a roonság igen távoli, és az együttesnek feltehetően nem is célja kimondottan népi motívumok alkalmazása. Emellett a Beatlest, Simon és Garfunkelt említhetjük. Ilyen elődök nyomokain haladva nem könnyű egyéni hangot találni, a Fonogifnak mégis sikerült. Formailag zárt, szimmetrikus, periodizáló zenét játszanak leggyakoribb a négysoros szerkezet, ismétléssel. Még ez egyes tempárokban is felfedezhető a kérdés-felelet viszony. Aidában az A B forma, vagyis a dalok többsége kéttagú, két nemből épül. Jellemző, hogy a két tag tempó, tonalitás, s néha ijedelem szempontjából is megegyezik. Ez egyrészt növeli a ám kiegyensúlyozottságát, szimmetriáját, ugyanakkor kerüli különböző karakterek érzékeltetését és szembeállítását egy ámon belül. Kivétel ez alól a Valaki vár című dal, ahol a két különböző tempóban jelenik meg. Ez a váltás (3/4-ed esmény 4/4-ed) a szövegnek megfelelően egyfajta „kiröppenést" korábbi kötöttségektől (tempótól) való megszabadulást érkeltet. Kisebb karakterváltás történik az egyébként is jól sikerült 7 első villamosnál, ahol az A rész molljához képest a B párszamos dúrban „lép fel”, és ezáltal kiemelkedik saját előzényeiből. A dal minden sora bizonyos harmóniai célpontt tart, a zenei folyamatot viszi előre. Az A tag első két sora all pentachord hangkészletű, a harmadik sorban ez hexaorddá bővül a c (fa) hang belépésével. Ez az eddigi legigazabb hang. Azért hangsúlyozom mindezt, mert a jelenség :a gyakori népdalainknál is, ahol rendszerint épp a harmasorban sűrűsödik a ritmika, vagy belép egy új hang, egyval „történik valami”. A csúcspont tehát sohasem középen, hanem valahol az aranymetszés táján, amint azt ebben a ban is halljuk. A negyedik sor megismételt, sóhajszerűktívummal zár mindkét tagnál. Hasonlóan ehhez, a lemez többi száma is formailag csiszolt, ínyos. De az azonos zenei részek kissé mechanikus - fejlés, változás nélküli - ismétlése érezhető a kitűnően való Fortuna hálójában című dalnál. A szám tulajdonképpenetlen tizenhat ütemes periódus, belső ismétléssel (ABB)előtt ez a téma nagyobb terjedelműnek indul, benne rej- t