Mozgó Világ, 1977. február-december (3. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 2. szám - KRITIKA - Ónodi László: Mit ér az ember, ha cigány? - Csalog Zsolt: Kilenc cigány

­gyetlen vágya, hogy gyermekeit a társada­lomnak úgy nevelje fel, ahogy kell, és életében nem a szociális nyomorúság fáj neki a leg­jobban, hanem a kirekesztettség. „Olyan em­berek közt vótam, akik hát nem cigányoltak le. Jól éreztem magam köztük. Ez vót a leg­szebb.” Hálásak ők minden jó szóérti segíteni akarásért. Sajnos, a jó szó helyén sokszor elő­ítélet és butaság áll. Egy asszony pl. nem akarja a boltban megvenni a kenyeret, mert azt egy cigány segédmunkás kezével érintette, miközben lepakolt a kocsiról. A gyári felvé­teli irodán a cigányt elutasítják, a magyart ugyanarra a munkára felveszik. Érthető, hogy sok cigány igyekszik minél előbb megválni ettől a kényelmetlen gúnyától, amit múltnak és faji sajátságoknak nevezhetünk. Csalog Zsolt könyvében ennek legmegrázóbb példája az a fiatal lány, aki szőkére festette a haját, hogy ezáltal magyarnak nézzék. Tagadhatat­lan, hogy vannak cigányok, akik kocsmába járnak, lopnak, nem dolgoznak, életük egy részét börtönben, javítóintézetben töltik. A kilenc szereplő közül is többen határozottan vagy csak félig kimondva, elhatárolják magu­kat az előbbi típustól. A probléma azonban tovább vezet, mint hasonló sorsú magyar em­berek esetében. A lezüllött cigányok veszélye­sek a társadalomra és a szűkebb családi kör­nyezetre nézve, de táplálják a társadalmi elő­ítéleteket is. Az egyik férfi mindezt így fogal­mazza meg: „Szóval, ugye, sok cigány el­rontsa a többinek is a lehetőségét, hogy aki dógozni akar, becsületessen, utána már az se kell. Mer amaz már elrontotta a becsületét. Mer egy kalap alá veszik a cigányt. Ez is olyan, mint a másik!­­ És akkor hiába akarna ez dógozni, rákényszerül arra, hogy lopjon. És akkor a börtön a vége neki.” A jövő útja kétségtelenül a cigányság beilleszkedése a tár­sadalomba. Ehhez becsületes, munkát szerető, és a társadalom törvényeit, az együttélés nor­máit tiszteletben tartó cigányokra, és egész­séges társadalmi hozzáállásra van szükség. Erre figyelmeztet Csalog Zsolt, de hangsú­lyozni kell, hogy nem egyoldalúan, hanem reálisan. A felvázolt kilenc életpálya pozití­vumai mellett azért éppúgy ott vannak a ve­szélyek, mint a társadalom sokszor érthetet­len reagálása mellett a pozitívumok. ÓNODI LÁSZLÓ Pályázati eredményhirdetés A Mozgó Világ szociográfiai pályázatának díjkiosztására, a február 16-án megrendezett kis ünnepségen megjelent Csák Gyula, az írószövetség titkára és Svéd Pál, a KISZ KB munkatársa, a díjazottakon és jutalmazottakon kívül jelen voltak a szerkesztő bizottság és a szerkesztőség tagjai. Veress Miklós felelős szerkesztő bevezető szavai után a díjakat és jutalmakat Almási Miklós, a Mozgó Világ szerkesztő bizottságának elnöke adta át. Mint ismeretes, hetven pályamunka közül a legjobbnak Tar Sándoré bizonyult. A két má­sodik díjat Őrszigethy Erzsébet és Csalog Zsolt vette át, a harmadik díjat Varga Vera, a három jutalmat pedig Fóti Péter, Lengyel György és Tamás Ervin. Lapunkban ezúttal Őrszigethy Erzsébet II. díjas tanulmányát közöljük, valamint a MV szociográfiai rovatve­zetőjének, a bíráló bizottság tagjának, Berkovits György­nek a pályázatot értékelő jegy­zetét. Egyben felhívjuk azon pályázóink figyelmét, akik sem díjat, sem jutalmat, sem to­vábbi értesítést nem kaptak, hogy kérésükre munkájukat visszaküldjük, vagy személyesen átvehetik azt szerkesztőségünkben. Mivel csupán a díjakra, jutalmakra és dicséretre ér­demesített pályamunkák jeligés borítékait bontottuk fel, kérjük, hogy a jeligére hivatkoz­zanak. Ha nem kérik vissza ugyanis, a szerkesztőség az impresszumban foglaltak értel­mében további megőrzésüket nem vállalja. 93

Next