Mozgó Világ, 1979. január-december (5. évfolyam, 1-6. szám)
1979 / 2. szám - ELBESZÉLÉS - Sarusi Mihály: A kutyakántor
, szeresd az igazat, hallgasd az igazat, tanuld az igazat, szeresd az igazat, mondj igazat, őrizd az igazat, óvd az igazat mindhalálig!" (Húsz János imája) Sarusi Mihály A kutyakántor Kövek énekelnek Szenő Gergellyel üzent Balázs atyánk: menjünk haza! Vár Kamanc, oltárhoz állítanak. Haza? Hova haza? Gergelynek lehet igaza. Kereng a világba, Bécsből Prágába, innest meg Karakóba, s vissza, Szerémbe. Talán Táborban van a hazánk? Az a község is düledezik. Otthon meg nyomozók térítik a népet. Szerém még a miénk. Menjünk haza. Tanítsuk a népet. Otthon már viklifita zsinat is volt. Viklifita? Huszita! Árva magyarok gyülekezete. Árva, mit árva! Kiválasztott nép hogy lehet árva! Isten választottja: minden nép! A német is?! Hallod, ők is énekelnek. Nem itt Csehországba, csak amott Németországba. Abba a sok Német Országba. Ütik már ők is a katolikot! Ütik itt is. Üt itt mindenki. Katolik gyilkol huszitát, taborita szaggat németet, cseh kelyhes tép cseh szélsőt, magyar pusztít cselákot, árva sereg tarol magyart Felföldet. Kicsap, becsap, torol! Mindenek csak torolnak. Nálunk még nem öli nép a népet! Nem-e? Hát a török portyák? Hát a rác despoták? Nézzed, hun van Magyarország! Alig maradt magyar Alsó-Pannóniában, szerémi Dunán túl. Cserög, Kamonc, Újlak, Belcsény, Fáczános, Péter Váradja, Karom, Besenyő, Sáros, s még néhány falu, a többi csupa rác. Fölnyomta őket a török! Holnap tán ennyi se lesz. Elviszi a Duna. Rác, magyar, egyre megy. Ott ortodox, itt katolik. Ott Basileost kötik máglyára, itt Híjszt, holnap tán minket! Áll a máglya szerte a világba. Ilyvói lengyelek Módvába futnak. Futhatunk mi is, cseh Moldvától oláh Moldováig. Bár futni készülnek, még nézelődnek. Prága városába, hol az egyetemtől avagy a diákok szállásától egy fejszedobásra és három lépésre, láncsavetésre avagy fütykösfütyültetésre, buzogánysuhintásra avagy botröppentésre, kőhajintásra avagy fél nyíllövésre, áll a csata! Zsigmond gyülevész százezeré törné kerékbe a huszita igét, ha a nép még ellent nem állana. Ám meddig bírja? Az urak a táboriak ellen gyülekeznek, mert még tényleg idehozzák Isten Országát! Hol mindenki szabad. Mindenki egyenlő. Micsoda világ lenne itt, ha a szélsők győznének. Nem fognak. Vége Tamás és Bálint tanulásának is. Még vizsgát tesznek, még széjjel néznek, s usgyi! Uccu neki, vesd el magad. Haza, Magyarországba. Ám addig még szeretnek. Jaj, ezek a tanulóévek! Legszebb éveiket töltik távol a hazától, távol a magyar szótól, távol a magyar lánytól. Szeretni kell! Cseh lányt, német lányt, mily csudaszépek ! S az élet, édes, a szabad élet! Jaj, csak itt ne ragadjunk! Mert a huszita leányok, oly ízesek! Isten tanításának engednek : nem kéretik maguk! Hogy ölelnek. A katolikok azt mond-