Mozgó Világ, 1980. július-december (6. évfolyam, 7-12. szám)
1980 / 12. szám - BESZÉLY-FÜZÉR - Sarusi Mihály: A csabai Szajnán
Persze nem hordták ők minden házhoz, az azért túlzás lett volna. Csak a gazdák meg az urak rendelték Szlukánál a vizet, kímélték a gyerekeiket is, csak nem fogják be őket ilyen trógermunkára. A bérest meg a cselédet sajnálták vízhordásra használni, Szlukáék olcsóbbak voltak. Meg néhány jómódú öregasszonynak vitte a vizet, mert egyébként még az egyedül élő vén csoroszlyáknak is gyerekek jártak a kútra. - Hozz vizet Bartolák néninek is! A szegényember gyereke akár kétszer is fordult, csak hogy a szomszéd néni szomjan ne vesszen. Szóval igazából Szluka jól megfért a vízhordó gyerekekkel. Azt lehet mondani, afféle munkamegosztás alakult ki. Mint lám itt a meccsen is. - Hát ez a Cédulás!... Mert megint nem gól. A Vörös Meteor kapusa burokban jött a világra, mert annak gólt rúgni... szinte lehetetlen. Ha a labda a vinkli felé tekeredik, hát kinyomja, amikor az ötösről vágja rá a csatár, biztos, hogy őt találja telibe, ha meg a közönséggel veszekedik, hiába fordít hátat a pályának, az ellenfél a kornerzászlót találja el. Amikor föllöki a centert, és a bírót is elküldi a bús fenébe, hiába ítélnek tizenegyest, ritkán lesz abból gól. A legtöbbször nincs, aki vállalja a büntető rúgását, mert jól tudják, hogy Cédulás kivédi! Ha oda se néz, akkor is. Mondom, vagy fölé vágják, a kapufát trafálják el, de a háló meg se rezzen. Igaz, egyszer olyan ideges volt, hogy maga rúgta be e tizenegyest. Míg az ellenfél várakozott, ki is rúgta, Cédulás mérgében ott termett, s úgy bevágta, hogy a labda kirepült az utcára. Átszakította a hálót. Szluka ilyenkor volt a legboldogabb. Ma ilyen meccsek nincsenek. Akad még egy-két olyan játékos, amelyik a közönség kedvence, vagy mert annyira cselez, hogy még a bíró is dühbe gurul, vagy mert úgy kaszál, hogy lábszár legyen a talpán, amelyik kibírja. - Puha vagy! - szokta ilyenkor ordítani a mi Szkula szurkolótársunk. Máskor meg Cédulást piszkálja: - Nem kérsz egy födő vizet? Más se kell annak, kergetni kezdi. Szkula szedheti a lábát, a közönség meg röhög, visít, tapsol, fütyül. Az Agyag meg az Építők pályájára is járt, de az valahogy más volt. Valahogy az más világ. Hát még ez a mai Előre. Azt se lehet mondani, hogy azért szerette ezt a Törekvés-pályát, mert az első kerületi nép vízhordója volt, s így igazán otthon érezte magát. Azért is, mert estefelé, ha már megfáradt, vízhordás után elment a pályára, odaállt a kapu mögé, s visszapasszolhatta a labdát a focistáknak. Nemcsak ezért. Talán azért, mert itt játszott az a híres NB/I-es csapat? Igaz, negyvenöt után, az első nemzeti bajnokságban csak fél fordulót játszottak, s a csabaiak egyből ki is estek, de hát micsoda meccsek voltak itt! Hogy porzott a környék valamennyi utcája, amikor meglódult haza a nép! Másnap kétszer anynyi vizet árulhatott. S hogy ordított a közönség! Szluka akkor még az Aranykapcába járt, ott költötte el maradék pénzét. Persze az is igaz, nem sokat kellett költenie, mert az emberek mindig meghívták, fizettek neki. Bolondos ember, meglehet, se szakmája, se rendes munkája, legalábbis a tisztviselő meg az egyéb urak szerint, s félnótás is valamennyire, de talán épp ezért szerették. Ott az Aranykapcában s a maradék öregek ma a Sarokházban. Mert a hajdani kuncsaftok inkább a Sarokházba járnak. Cédulásról azt se tudja, hol dolgozik, de azért szereti. Vérbeli játékos, olyan arénát csinál, hogy a közönség szinte az ő kedvéért jár a Meteor meccseire. Korábban Fülöp volt ilyen, az meg akkora ember, hogy nem kellett amögé semmiféle söprögető, megtette az egymaga is centerhalfként. Azon az isten se ment át. Vagy már Cédulás után Csicskás! Az meg úgy csavarta a szögletet, hogy az volt a csoda, ha nem hullott a hálóba. A kapus hiába rendelte oda az egész csapatot, Csicskás mindig jól rájuk ijesztett. Hát azt öröm volt nézni. Aztán Osgyán, aki biztos tornász volt, mert amikor fölvágták, akkorát szaltózott, hogy néha átesett a taccsbírón is. Meg később az a Tanár úr, már azt se tudja, hogy hívták, csak hogy Tanár, mert úgy kezelte a lasztit, s miután kicselezte a kornerzászlót is, biztos,hogy rosszul adta be. De azok a cselek. . . Újabban meg ez a Laza gyerek. Ha az megindul, bekk létére meg se áll a tizenhatosig, s úgy beragasztja, hogy ha véletlenül a kapust találja el, bizony ő is a hálóban köt ki, hát még a labda. Igen, a Csányi utcába ma is kijár, de hát itt már nincsenek nagy meccsek, nincs közönség