Mozgó Világ, 1981. július-december (7. évfolyam, 7-12. szám)
1981 / 7. szám - SZOCIOGRÁFIA - Berkovits György: -mondta Gabes - magyarázta Gy. Bence I.
idősebb nemzedék, amelynek szemlélete más, ez kitűnt a közvéleménykutatásokból. Például egy negyvenöt éves, hat elemit végzett asszony azt mondta: „Kurvának születni kell, én például el sem tudom képzelni, mi a jó a nemi életben. Tudomásul vettem, hogy a házassággal együtt jár, ha nem akarok vénlány maradni, nincs más választásom.” S végül azon is kell gondolkodnunk, Gabes: vajon lehetséges-e a házasságon belül is szexuális kicsapongás? Amely az említett tizenéves útmutató szerint: „... romboló, beszűkítő, szétziláló. .. alantas szórakozás...” Hát ezt a kérdést hagyjuk nyitva, Gabes. Bár Margó is hozzászólt ehhez a problémánkhoz akarva-akaratlanul: „A szüleimé nem volt szerelmi házasság, később megszokássá alakult vagy érdekközösséggé, én ezt így könyveltem el... Valószínűleg egyszer sem érezte az anyu az apuval jól magát, persze ez csak feltételezés, lehet, hogy nem értették meg egymást szexuális téren, vagy hogy nem voltak annyira felvilágosultak. .. Az anyu vőlegénye maghalt a háborúban a Don mellett.. . Nem volt köztünk olyan viszony, hogy erről faggatni mertem volna...” Hát én megértem Margót... özv. Horváthné energikus, elszánt és makacs asszonynak látszik. Ötvenhét éves, az arcbőre sárgásszürke, elnyűtt, haja barnásszürke, talán még sohasem látott fodrászt, kezén a bőr repedezett, nagyon hangosan és indulatosan nyilatkozott: „Volt egy unokabátyám, közvetlenül a háború után gyárigazgató lett, lejött értem Ecsegre, éppen befejeztük az őszi munkákat... elkért az anyámtól, engedjen fel, hadd legyek ott a felesége mellett, aki nagyon beteg... Aztán egy gyerekkori haverommal, Lalival találkoztam, aki meghívott szilveszterre... Ezerkilencszáznegyvenhétből fordultunk negyvennyolcba, én nem tudtam akkor még, hogy a férjem is ott lesz, egy vasutasklubban rendezték, hosszú asztalt foglaltak, mind haverok, én voltam csak lány, a többi mind feleség, engem úgy ültettek, hogy a férjem mellé... állítólag azt a gyerekkori haveromat, a Lalit kihívta a leendő férjem, s azt mondta neki, hogy tetszik a kislány, jó lenne vele megismerkedni... Na, aztán a Lali ment haza disznóvágásra, és elvitte a férjemet a szüleimhez... Azt mondja a Lali, hogy a kedves barátommal lánykérőbe jöttünk, hogyhogy, mondja az apám, itthon sincs az Irmus... persze elutasították, majd ha a lányom is hazajön, mondták... Hát a férjem hozott egy csomagot Ecsegről, egyszer beállított, mondom, Ecsegről csomagot? maga?. .. Nahát akkor megérkezett édesanyám levele is, hogy találkoztak a fiatalemberrel, csendes, jóravaló, de te azonnal gyere haza... A nagybátyám válaszolt, hogy azt nem kell így venni, az Izmus nélkülük sehova sem mehet el... Hát aztán összeházasodtunk... A férjem édesanyja azt akarta, hogy hozzájuk költözzünk, itt laktak a szomszédban, a Wekerlén, de a férjem tudta, hogy az apja milyen goromba, s ismert engem is, hogy én kiborulnék hamar, azt mondta, isten őrizz, ő nem cselédnek vett el engem, hogy az apja uraltasson. A nővére is kérte a férjemet, hogy menjünk hozzá, mert ő nagyon beteg, nem tud felkelni, a férje sose volt otthon, amíg pénzt látott, addig ivott, a felesége ruháit is mind elitta, az öccsének könyörgött a szegény asszony, hogy jöjjön... könyörgött a férjem, menjünk a nővéréhez, a szegény asszony a gyerekével együtt éhen hal... A mi szobánk lett a belső, ahol a Gabesék is laktak, a külsőben feküdt a sógornőm, rákos volt, én ápoltam, mindennap lemosni, rendbe tenni, akkor már a kislányommal terhes voltam, már nem bírtam, a férjem mondta, hogy menjek haza Ecsegre pihenni... Éppenhogy egykét napig voltam otthon, jön a férjem, meghalt a sógornőm... A sógorom meg nem fizetett lakbért, öt- vagy tízéves elmaradása volt, mind a kettőnket ki akarták tenni, jött a felszólítás, ha nem megyünk, rendőrségi kilakoltatás lesz.. . Nekem kellett bemenni a lakáshivatalba elintézni, hogy a hátralékot kifizethessem, hogy ne tegyenek ki... hát megkaptam azt, hogy maradhattunk... aztán mikor elment a sógorom, már kifizettem az összes hátralékot, akkor majdnem kiraktak újra, hogy mi csak albérlők vagyunk, nem fontos, hogy mi kapjuk meg a lakást, akkor én bevittem, megmutattam a beteg gyereket, hát akkor, aki intézte az ügyet, megígérte, hogy megkapjuk a lakást, így is lett...” - Hát igen - mondta Gabes -, érdekes... - Eszembe jutott, Gabes, hogy anyósodnak ez a nagybátyja lehetett az államosított vállalatok első munkásigazgatóinak egyike is, a munkásigazgatók - magyarázta Gy. Bence -, ahogy a korabeli sajtóból értesültem, az előző napon még nem is tudták, hogy másnap vezérek lesznek, csak összehívták őket táviratilag, s akkor elárulták nekik: ti vagytok az igazgatók. Arról is jó lett volna tájékozódni, Gabes, vajon mennyi ötéves terv kölcsönt