Mozgó Világ, 1981. július-december (7. évfolyam, 7-12. szám)
1981 / 7. szám - SZOCIOGRÁFIA - Berkovits György: -mondta Gabes - magyarázta Gy. Bence I.
lett volna kivétel az anyósok között özv. Horváthné, hát nem, Gabes, hahaha... miről is beszélt özv. Horváthné. . .A Gabes szülei azt mondták, majd ők kistafírozzák a Margót, megkapták a bútort, az ágyneműt, később befizették a lakást... Nekem rosszul is esett, mert az az igazság, hogy nekünk is jó érzés lett volna, ha ugyanazt tudtuk volna biztosítani, mint ők... Én megmondtam, hogy azért várhattak volna egy évet... meg azt is, hogy azért a Gabes is jól gondolja meg, mert a házasság az nem olyan, hogy fogom magam és holnap odébbállok... Ha úgy tudtam volna, mint most, hogy a Gabes majd hogyan viselkedik, akkor talán lebeszéltem volna a lányomat, lehet, hogy rosszul tettem volna, lehet, hogy nem... A fékemnek azt a súlyos rosszullétét az okozta, hogy felidegesítette magát a Gabes miatt...” - Az apósom külön szekta volt az emberek között - mondta Gabes -, nem ivott, nem cigizett, nem ment sehova, otthon ült, főzött, szerintem nem is élt, eleve halálra ítélte magát. .. Nem szabad ilyennek lenni... Jobb helyeken büntetik... Ha rászólt a mami, hagyta, nem volt ellenvéleménye... Egyenjogúság ide vagy oda, valakinek hordani kell a nadrágot, hát az anyós hordta, ez nem egészséges, ép, egészséges nőnek nem ilyen férjre van szüksége. - Hm, Gabes, tudod mit mondott Chamfort? Megmondta volt - magyarázta Gy. Bence „Arra, hogy sose nősüljünk meg, egyik legnyomósabb okunk az, hogy mindaddig nem vagyunk egészen balekja egy nőnek, amíg nem a nejünk”, persze közhely, nem érdekes... Érdekesebb, amit özv. Horváthné mesélt: „... Az biztos, hogy a lányom túl későre nem maradhatott ki, gondolom, eleinte moziba jártak a Gabessal, ezt annyira nem tudom ... A férjem nem engedte, hogy a Gabes udvaroljon a lányomnak, szó se lehetett róla, majd ha leérettségizik, mondta a férjem, akkor nem bánja, ha találkoznak, az utolsó évben találkoztak többször, mert addig a Gabes nagyon is kerülte a házunkat, tudta, hogy a férjem közbeszólt. .. Aztán, amikor a Margó jött, hogy neki tetszik a Gabes, meg van vele elégedve, engedjük meg, hogy bejöjjön, hát akkor mondta a férjem, hogy még csak most érettségiztél le, s ha avval jön a Gabes, hogy nősülni akar, az még korai, neked is sok minden kell, ami egy nagylánynak... Aztán tudtam meg, hogy ők találkozgattak hamarabb is, ez is közrejátszott, hogy a Margó érettségije nem olyan jó lett.” Margó erre így emlékezett: „Akkor betegedett meg az apám... Olyan ideges voltam, hogy nem tudtam leérettségizni, el kellett halasztani...” - Én szerettem az apósomat - mondta Gabes -, mert roppant csendes ember volt, leszázalékolt kis öreg, az anyós uralkodott fölötte... Ha többet kapott vissza a közértben egy tízessel, annyira becsületes volt, visszavitte... - Én pontosan hasonló emberek után kutatok, Gabes, mint a te apósod volt - magyarázta Gy. Bence -, én ugyanis olyan embereket keresek, akik, egy rádiós vitaműsorban hallottam: „rokonszenves, értékes tulajdonságokkal bírnak”. De elárulhatom, hogy nekem ennyi még kevés, én azt az új típusú embert keresem tulajdonképpen, aki „helyes, magasztos célért küzd az akadályozó erők ellen”. Most rátalálhattam volna esetleg, de hát az apósa, Gabes, már meghalt, bocsánat, még nem jár rá a szám a tegezésre, szóval az apósod meghalt... A rádió és a tévé viszont rátalált az igazi hősökre. Ezt a közönség reakciói bizonyítják. Mondok egy példát: A Szabó család egyik főszereplője, Balla Tibor zongoraművész, Péteri úr unokaöccse, beleszeretett Szabó Icába, de egy hajókiránduláson összevesztek, a Tibor egy homokzátonyról a Dunába vetette magát, eltűnt. No most, a Budapesti Révkapitányság kétségbeesve jelentkezett a Rádiónál azzal, hogy az ég szerelmére, csináljanak már valamit a szerkesztők ezzel a szerencsétlen Balla Tiborral, mert éjjel-nappal szól a Révkapitányság telefonja, a fél ország érdeklődik, megtalálták-e legalább a zongoraművész holttestét. Tehát, Gabes, aktívan hallgatjuk a rádiót. Vagy ott van a tévé, ez is megtalálható már a családok többségénél, s hogy mekkora a hatása, hát akkora, hogy amikor az egyik vidéki városunkban a Mojszejev együttes fellépett, üres volt a nézőtér, pedig minden jegy elkelt, de a jegytulajdonosok otthon maradtak, mert éppen az egyik táncdalfesztivál döntője folyt, talán hatvanhétben lehetett, amikor is hatszáznegyvenkilencezer-nyolc szavazat érkezett a közönségtől, s másnap mindenki arról beszélt, hogy az énekesek milyen stílusban járultak a kamerák elé, ki milyen ruhát hordott, s megegyeztünk abban, Gabes, hogy elegáns volt ez a fesztivál, ilyen jelzők hangzot