Mozgó Világ, 1981. július-december (7. évfolyam, 7-12. szám)
1981 / 10. szám - MONTÁZS - Könczöl Csaba: "Ó, Mister Alkohol..." - Szemelvények innen-onnan
■ „Szesziparunk helyzete 1936. évben nem volt kedvező... Az utolsó hónapokban az itali szeszek fogyasztása 40%-kal csökkent.” Katona Béla: Magyarország közgazdasága, Bp. 1937. ■ „A bortermés értékesítése szempontjából a belső fogyasztásnak lenne a döntő jelentősége, de Magyarország nem tartozik a nagy borfogyasztó államok sorába. A Nemzetközi Borhivatal kimutatása szerint az évi fejadag Európában a következőképpen alakul: 1. Franciaország (149,5 1), 2. Olaszország (107,5 1), 3. Spanyolország (80 1), 4. Portugália (70,7 1), 5. Svájc (38,7 1), 6. Magyarország (37,8 Katona Béla: Magyarország közgazdasága, Bp. 1937. ■ „Hazánkban a szesztermelés államilag szabályozott és ellenőrzött ipar, de nem képezi monopólium tárgyát.” Magyar Nemzetgazdasági Enciklopédia, III., Bp., é. n. (1935), I. köt., 60. old. és II. köt. 132. old. ■ „A szeszjövedék az államnak a szesz előállításához és forgalmazásához fűződő kizárólagos jogát jelenti. Ez a kizárólagosság - vagy más szóval: monopol helyzet - a gyakorlatban annyit jelent, hogy szesz előállításával és forgalomba hozatalával csak az foglalkozhat, aki erre engedélyt kapott. .. Szocialista gazdaságunkban szeszfőzésre és forgalmazásra kizárólag szocialista gazdálkodó szervezetek kaphatnak engedélyt. .. Biztosítani kell ugyanis a jövedéki adóbevételt, vagy más szóval: a jövedéki érdekeket." Kalmár Gyula pénzügyőr alezredes: A tilos pálinkafőzésről. Alkohológia, 197611. ■ „A termelhető szeszmennyiség két tényezőből alakul, a törzskeretből és az esetleges pótkeretből. A törzskeret nagyságát az 1921. évi törvény 240 000 hl-ben állapította meg, amely 2/1/ arányban oszlik meg a mezőgazdasági és az ipari érdekeltség között.” Magyar Nemzetgazdasági Enciklopédia, I. köt., Bp. é. n. (1935), 60. old. ■ „A mezőgazdasági szesztermelés nagyon fontos gazdasági hivatást tölt be (...) az egész mezőgazdaság szempontjából.” Magyar Nemzetgazdasági Enciklopédia, I. köt. (1935) 61. old. ■ „Az itali szeszfogyasztás csökkenése a (...) viszonylag magas eladási árak következtében az átlagárat nagy mértékben rontja és így a termelés lehetőségét is erősen korlátozza... A háború előtti években (t. 1914 előtt K. Cs.) az italfogyasztási fejadag Magyarországon 5 liter volt, ma azonban a vásárlóképesség csökkenése folytán az egy főre jutó italfogyasztás a 0,5 litert (nem elírás! - K. Cs.) sem éri el.. .” Magyar Nemzetgazdasági Enciklopédia, I. köt. (1935) 62. old. ■ A fogyasztási célra termelt és értékesített szesz összmennyisége Magyarországon abszolút (100%-os alkoholra átszámított) adatokban megadva 1935-ben 32700 abs. hl, 1936-ban 31 600 abs. hl. Katona Béla: Magyarország közgazdasága. Bp. 1937. ■ A megtermelt szesz fogyasztási célra fordított mennyisége, abszolút (100%-os alkoholra átszámított) hektoliterben: 1928/29 98007 hl 1931/32 21408 hl 1930/31 38007 hl Magyar Nemzetgazdasági Enciklopédia, I. köt. (1935), 62. old. ■ „Ez idő szerint szesz-szükségletünknek csaknem a felét importáljuk; a gyümölcspálinka-termeléssel tehát évente mintegy 1500 abs. vagon - részben tőkés viszonylatból származó - szesz importot takarítunk meg. (Egy abs. vagon =10000 hlf = 20 000 liter 50 fokos pálinka.)” Kalmár Gyula pénzügyőr alezredes: A tilos pálinkafőzésről. Alkohológia, 1976/1. ■ A fontosabb mezőgazdasági termények szesztermelésre fordított átlaga 1930-1935 között: Burgonya 1000 000 - 1500 000 cukorrépa 400000 - 800000 tengeri és egyéb 90000 - 200000 Magyar Nemzetgazdasági Enciklopédia, 1. köt. (1935) 61. old. ■ Adalék a hazai sörhiány előtörténetéhez: A sörgyárak termelése 1935-ben 197 ezer hl, 1936-ban 217 ezer hl volt. „A tavalyi (1936-os) termelés is csak kb. egyharmada volt az 1928. évi sörtermelésnek, ami viszont mindössze 10%-a a gyárak kapacitásának.” Katona Béla: Magyarország közgazdasága, 1936. Bp. 1937., 399. old. 1929/30 70813 hl 1932/33 28301 M