Mozgó Világ, 1982. július-december (8. évfolyam, 7-12. szám)
1982 / 9. szám - ELBESZÉLÉS - Márton László: Keresztválasz
kapuzárás előtt, magányos lovas érkezett a városba, s a fogadóig meg sem állt. Az ő személyében érkezett meg Schmidt Ferenc, az álruhás vizsgálóbiztos. Alighogy fölkelt a nap, Schmidt Ferenc álruhás vizsgálóbiztos már talpon volt, több rúd finom irógrafitot rakott zsebébe, fél tenyérnyi, önlapozódó lesfüzete mellé, és így fölfegyverkezve útnak indult. Főképp a kocsmákban, a mészárszéken, a pékeknél és a piactér környékén tudakozódott Greif Ágnes felől, de minthogy túlságosan lerítt róla, hogy a törvény szolgája, s a legkisebb ellentmondásokra is hamar s fölöttébb erőszakosan lecsapott, továbbá, mert keze feltűnő firkantóstáncot járt az asztalok alatt, vajmi kevés eredménnyel. Igaz, feltételezhető mivolta megóvta attól, hogy bárki fia is elagyabugyálni merészelje, mégsem ment semmire. Végül a bőbeszédű Schaffhauser Gellért fogadós megszánta, s a körmönfont keresztkérdések fogas hurkából kirántva fejét, elmondott egy viszonylag részletes életrajzot („biográfiát”, írta lesfüzetébe Schmidt Ferenc), amely ugyan korántsem Greif Ágnesé volt, mégis elég hitelesen hangzott, s a vallási téboly eléggé sok és részletes motívumát jelölte meg ahhoz, hogy a többi zavaros és nyilvánvalóan rosszindulatú fecsegés („adatközlés”, írta jelentésében Schmidt Ferenc álruhás vizsgálóbiztos) halmazával történt részletes (már megint részletes !) és fáradságos egybevetések után a Greif Ágnesről szóló első vizsgálóbiztosi jelentés törzsanyagát képezte. Déli félhomály lepte fogadói szobácskájában gyertya világánál görnyedezve körmölte Schmidt Ferenc a jelentés tisztázatát, amikor belépett hozzá Beckerlihn Jakab valóságos titkos tanácsos fölfedte kilétét, s egy rövid, kevéssé óvatoskodó és éppoly kevéssé barátságos beszélgetés során arra kényszerítette a rangok és tekintélyek előtt amúgy is féktelenül hajbókoló Schmidt Ferenc álruhás vizsgálóbiztost, hogy hasonlóképpen cselekedjék. Amikor ez megtörtént, és Beckerlihn Jakab rájött, hogy az elnök feltehetőleg most sem tud a vizsgálóbiztos érkezéséről, a kolostorba hatolási engedély felől érdeklődött; a válasz hallatán, miszerint Schmidt Ferenc ilyesmiről még csak nem is hallott, elmosolyodott, egy darabig töprengett, adjon-e borravalót a vizsgálóbiztosnak vagy sem, aztán úgy döntött, hogy ez nemcsak szokatlan, de helytelen dolog is lenne, ezért kurta mormolást hallatva távozott. Az utcán viszont egy, a városi tanács engedélyét lobogtató koldusnak szokása ellenére pénzt vetett, méghozzá jó nagy ívben, ezzel a lábatlan koldus hosszú majomkarját vidám, fürge akrobatamutatványra késztetvén. Beckerlibn Jakab valóságos titkos tanácsos távoli rokona, Beckerlibn Sebestyén polgármester mintha eszét vesztette volna, vagy a Helyzet magányos, hófödte csúcsán érezte magát? Akárhogy van is, önszántából, sőt önhatalmúlag bement az elnökhöz, és egy parányi szelencét mutatott neki. Hogy ebben a szelencében a világmindenség rejlik, jelentette ki. Bizony, ebben aztán minden benne van. És hogy ez a kicsi micsoda, ez a picsamicsa (ilyen szóra vetemedett ez a máskülönben kifogástalan és tisztelettudó, sőt, mint láttuk, félénk kis ember!) magában rejti ezt a nagy böhöncöt, ezt a városházát, benne ő kegyelmességét, ezt a nagy-nagy embert, sőt még Beckerlihn Sebestyén polgármestert is, a világ többi tartozékáról nem is beszélve. És, fűzte hozzá, úgy zúg, hogy akár egy tengeri kagylót is lepipálna, mert hát ez a végtelenség már csak ilyen. He? Hehe? Nemdebár? No és még miért zúg-morog ilyen fenyegetően?, kérdezte magától Beckerlihn Sebestyén. Hát, mert forog a Föld. No és még miért? Hát, mert holnapután kitör az ő kisded