Mozgó Világ, 1983. január-június (9. évfolyam, 1-6. szám)
1983 / 5. szám - FILMTANULMÁNY - Szilágyi Ákos: Az orosz filmművészet Sztalkere - Andrej Tarkovszkij és A tükör
apródokként kopnak szavaink, értéküket vesztik, mint sokat forgó pénzérmék. Hittel mondott igazságokat sem fogad el senki, ha szakufárok korábban már hamisítványként forgalmazták. A múlt század végén például még kikezdhetetlen volt ez a szó: nemzet. S csak a proletariátus jobb jövőt ígérő jelszava volt a szocializmus. Ha valami csoda" folytán egy századvégi embert megtudnánk kérdezni, mit gondol erről a szóról: nemzetiszocializmus, talán csak egy butácska eszmedivatot sejtene mögötte, s mind fáradságba kerülne megmagyarázni neki, hogy a fasizmus saját, ideológiájának elnevezésére megalkotott szóösszetétele mögött népirtó, antihumánus program és még véresebb valóság van! - Megállítható-e szavaink inflálódása? Merészebben: visszanyerhető-e azon elorzott szavaink és a mögötte rejlő eszmék értéke, amelyre korábbi nemzedékek legjobbjai tették fel életüket? „Tudok én küzdeni remény nélkül is" - mondogatta Deák, s küzdött is így, annyi kortársával együtt. Ám ők még kimondatlanul hitték, hogy a földöntúli igazságszolgáltatás vagy a messzi jövendő nem tekinti vállalásukat értelmetlennek. Értékeik, eszméik aranyfedezete, a nemzet és haladás, akkor még kétségbevonhatatlannak látszott. Mi már Ady fájdalmát is irigyelnénk: az ő gondja nem több, mi, hogy amit ők a századelőn akarnak, „másutt megint ócskaságok". Elkezdődött ugyan értékcsökkenésük, ám a szavak ellentétükbe akkor még nem fordultak. Elkopott vagy hamisan csengő szóérméink között mégis ott maradtak, ott lapulnak eddig nem sokra becsült értékkel, krajcáraink, amelyeket kisemberek forgattak. Hamisítani nem volt érdemes, értékük így változatlan maradt. Olyan szavakhoz, mint együttérzés, barátság, szerelem, ha a velük való visszaélésre utalunk,manapság is hozzá kell tennünk, hogy ál-, talmi, hamis vagy színlelt. Összerakosgatva sem váltódhatnának át társadalmilag, történelmileg mérhető aranyvalutává? Ha van legalább egy szavunk amely közös a család és az emberiség használatára, s amelyet kisajátítani még mindig nem sikerült és nem is lehet, program és esetleg valóság két ember kapcsolatában éppúgy, mint milliárdok együttélésében, akkor küzdelmünk a hamisszóvevők és szómágusok ellen nem reménytelen. Ha van ilyen szavunk, a béke a **•