Mozgó Világ, 1984. július-december (10. évfolyam, 7-12. szám)
1984 / 11. szám - MŰKÖZELBEN - Csajka Gábor Cyprian: Másokkal, egyetlenül - Pintér Lajos: Didergő ünnep
MÜKÖZELBEN Világunk ellenpontjai a szellem és erőszak kúszva egymás felé nyomulnak, vaksi szintézisük ha, ha, a szellemes erőszak Pintért az elmúlás, a halandóság tudata és a halandókkal pusztuló értékvilág elvesztése döbbenti rá, hogy élő magából is elveszít valami alapvetően fontosat, amit már csak a látomásos vers reinkarnálhat - „Megy apám a motoron, fröccsen rá a sár / Énekelgeti magában: / tavaszi szél utat száraszt, virágom, virágom (...) Én nem szóltam emberhez húsz éve így: virág. / Nem szólítottam meg a virágot magát: virág. / Ahogy a rózsapiros taréjú kakasét, / csak elvágom a rózsa nyakát------”, ámde: „Behunyt szemem mögül nézlek / s lehunyt szemed mögött látom: / most is ott fut csikó-időm / s futnak a csikók” (Apám elvermelt szemére). A család kisvilágának makrokozmikus érvényű felnagyítása költészetünk - s tán minden költészetek - egyik alaphagyománya. S e sorok is tanúsítják, hogy igenis folytatható, menthető és továbbírható hagyomány, ha van hozzá élmény és intuíció. A betegséggel való küzdelem, a korai halál gondolata afféle fegyverhordozóként kíséri a költőt, akit elsősorban mégis a „hogyan lehet szépen élni” kérdése foglalkoztat, a küzdve-teremtés modus operandija, még ha felőrlődik is a harcban: „Medve-erő karomban, medve- / maszk arcom előtt. Barbár, / ki a porcelán örök báltermein átcsörtetek, áttörök (...) Megyen a medve, morrog a mája, / őröl apám a malomban. Magamat / lassan megőrlöm én is, dalol a malom” (Magamat lassan megőrlöm én is). Mindezt persze a „hatalma megcsúszó ormain” leskedő Hatalmasság egészen másképpen akarja, szoborrá merevített ál-idillbe internálná a költőt (kilakoltatás a szavakból), akinek a holland pszichológuslány baráti keresztkérdésére is válaszolnia kell: „Tabuk nincsenek?/ De vannak, felelem, de méginkább vannak / s hatalmasabbak a metaforák”. Pintér Lajos metaforákkal is és metaforák nélkül is tud verset írni; legjobb költeményei és sorai azonban közvetlenségükkel és „átíratlanságukkal” hatnak, azzal, hogy képeik érzékítenek, nem pedig eltakarnak. „Nincs sunyi titkom, nem azért születtem, / hogy testem gyöngyház-kését / becsukva tartsam, élve eltemessem” (Párbeszéd a hírszerző fával). * A Didergő ünnep nem „újabb állomás” és nem is megérkezés. Technikai értelemben: verseskötet, lényegileg: életműfázis. Versgyűjteményként nem hibátlan, magyarán szólva, elírásokra, ilyen-olyan toposzokra, elkapkodott versekre is akadni benne (sőt még képzavarra is: „A madár-szemlencse / az ország házát vinnyogva nézi”). Utóbbiként viszont azt bizonyítja, hogy Pintér Lajos jelentős, egyéni hangú költő, aki tudatosan szélesíti és építi lírai világát - s főképpen: töretlen lendülettel. Szépen élni című versének zárószakasza ars poetica-szerűen összegzi helyzetét és helyzetideálját, útját, az Együtt-és Külön harmóniája felé (Szépirodalmi). Hódolni egy lánynak a kertben, a termőrefordult mandulafának, talpamba szúrt s talpamba fúlt, szántam a méhét, méhecskét, van kézikapám, gépem és hűtlen könyvem, van képzetem arról, ami nincsen, költő vagyok, tehát más, különös és különc, de halhatatlan vállalkozásom csak az, amelyik veletek közös. Csajka Gábor Cyprian 113