Mozgó Világ, 1989. január-június (15. évfolyam, 1-6. szám)

1989 / 1. szám - KEREKASZTAL - Baló György - Andics Jenő - Bihari Mihály - Medgyessy Péter - Miszlivetz Ferenc - Orbán Viktor: Merre mentünk, merre megyünk, merre menjünk?

kibontakozásnak hanem azt sem, hogy volna ilyen szándék. ” módon éleződik is ez a politikai feszültség. Ez akkor is sajnálatos, ha én elismerem és nagyon jól tudom, hogy ezek a szerveződések, tehát például a FIDESZ vagy a Szabad Kezdeménye­zések h­álózata, amelyek egyébként csak nagyon-nagyon zárójelesen jelennek meg a tömeg­kommunikációban, ezek valóban nem képviselik jelenleg az ország lakosságának többségi álláspontját. Én nagyon egyetértek azzal, amit Andics Jenő mondott, hogy a tízmillió emberből legalább 9 millió 900 ezer nem hallatja a hangját. Ami egy veszélyes helyzet, mert kivár - ez az én helyzetértékelésem -, tehát kivár, nem tudja, hova csatlakozzék, nem érzi azt, hogy akár a hivatalos politika, akár a nem hivatalos szerveződések igazából az ő érdekeit képviselnék, és az a veszély fenyeget, hogy egy idő után... ez lehet több év is... szóval egy idő után rendért fog kiáltani. Ez pedig mindenféle, azt hiszem, semelyikünk által nem kívánt manipulatív politikai erőnek a térnyerését jelentheti. Tehát van egy kaotikus helyzet, amiben én nemcsak az esélyeit nem látom még a párbeszéd kibontakozásának, hanem azt sem, hogy tényleg volna egy ilyen szándék. Hiszen erre nagyon sok lehetőség kínálkozott már. Nem akarom felsorolni azokat a fórumokat, vitaköröket, ahova eljöhettek volna, el is jöhetnek a hivatalos politika képviselői; azt gondolom, hogy itt van egy szakadék, amit nagyon gyorsan be kellene valahogy tölteni. Na most, visszatérve a kérdés elejére, én azt hiszem, hogy Viktor elemzése nagyjából jó, bizonyos szkepszissel kell erre a 88-as évre tekinteni annak, aki egy alternatív politikai jellegű szerveződésnek a részese vagy a kezdeményezője. Több szempontból is így van ez. Egyrészt arra kell - gondolom - az értelmiségnek rádöbbennie, hogy elszigeteltsége több irányú. Nemcsak a hivatalos politiká­ból szorult ki ez a demokratikus, valóban független attitűdöt képviselő értelmiség, hanem bizony - s ez nyilván az elmúlt negyven-valahány évnek a következménye - nincsenek még igazán gyökerei a társadalom széles rétegeiben. Nem kelt igazi visszhangot még, amit mond. 11 Ez nem azt jelenti, hogy nem indult el egy folyamat, ami egy szervesülés felé vinne, de azért ez még csak a kezdet. És valóban úgy gondolom, hogy a pártértekezlet után volt egy pozitív hangulat az országban, volt egy reménykedés egy valóságos kibontakozásban, de ez a kibontakozás, sajnos, egyelőre elmaradt. Politikai téren is. Talán el kell fogadnunk azt a realisztikus elemzést, hogy ebből a gazdasági helyzetből nem lehet kilépni, egy-két rövid év alatt, nem lehet ezt a csődöt fölszámolni ilyen hamar, de azt hiszem, ennek a társadalmi feltételrendszerét el lehet kezdeni megteremteni. És itt van egy súlyos politikai probléma. Az, hogy miközben ez a jelenlegi politikai vezetés egyfajta diszkontinuitást hirdet, tehát elhatárolja magát a kádárista vezetéstől és - úgymond - annak gazdaságpolitikai és egyéb hibáitól, eközben fönntartja a sztálinoid vagy neosztálinista gazdasági és politikai berendez­kedés alapelemeit. (Ennek a megváltoztatása csak a legutóbbi időkben indult meg.) A nehéziparra gondolok, elsősorban, a nagyberuházásokra gondolok, mint például a bős­nagymarosi vízlépcső, s nagyon sok minden másra. A „folytonosság - nem folytonosság” probléma: azt hiszem, ez a dolog kulcsa. Ugyanis ha ez a pártvezetés megpróbál ebből a helyzetből kilépni és valóban szakít, akkor tulajdonképpen ez már nem az a pártvezetés lesz. De azt hiszem, hogy ezt nem lehet föloldani komoly személyi konzekvenciák nélkül... BIHARI MIHÁLY Csakúgy, mint Andics Jenő, én is nagy jelentőségűnek tartom a pártértekezletet és a pártértekezleten bekövetkezett változásokat. Azonban ez a pártértekez­let szerintem nem a 830-valahány ezer párttagot, hanem az apparátust képviselte. Nem választották, hanem fölülről kijelölték a küldötteket. Ennek ellenére ez a küldöttértekezlet, amely jórészt apparátusban dolgozó pártmunkásokból, függetlenített vagy nem függetlení­tett párttisztségviselőkből állt, rendkívül jelentős változást tudott elérni, főleg személyi kérdésekben, ahhoz az eredeti kompromisszumhoz képest is, amit a két legjelentősebb akkori politikai erő - az általam jobb híján „konzervatív rend” pártnak és „új rend” pártnak nevezett két politikai erő - között. Hiszen azért különböző, kiszivárgott, kiszivárogtatott és fölmért jelenségekből és információkból tudjuk, hogy a Politikai Bizottság­ tagságát illetően három ember az eredeti kompromisszum szerint bent maradt volna a Politikai Bizottságban, és azért veszítették el a PB-tagságukat, mert a Központi Bizottságba sem választották be őket...

Next