Mozgó Világ, 1990. január-június (16. évfolyam, 1-6. szám)

1990 / 1. szám - INTERJÚ - Baló György: Egy év múltán - Beszélgetés Andics Jenővel, Bihari Mihállyal, Miszlivetz Ferenccel és Orbán Viktorral

ba kerültem, mert egyidejűleg van még egy ösztöndí­jam - bár most felfüggesztve ami Magyarországon tanulmányok írására szól, ugyanakkor van egy vállal­kozásom, amelynek egykilenced részben tulajdonosa vagyok, és amelynek üzleti ügyeit is részben én viszem, és egyszerre vagyok oxfordi college-lakó és tanuló, és egyszerre a FIDESZ-nek az egyik közismert politiku­sa. Azt hiszem, hogy ez a helyzet nagyon jellemző Magyarországon arra a kialakulatlanságra, ami ma van: mindenki három-négy vasat tart a tűzben, és nem egyvalamihez ért igazán, hanem sok mindenhez egy kicsit. BALÓ Melyik a kedvenc vasa? ORBÁN A kedvenc vasam az íróasztal. Azt szeretem legjobban, mikor otthon szépen leülök, előszedem a könyveimet, és akkor valami gondolatot, ötletet megpróbálok megírni. BALÓ Azok a meghökkentő politikai megnyilvánulá­sok szántszándékkal meghökkentők? Ki vannak talál­va és meg vannak tervezve? ORBÁN Nem emlékszem, hogy egyetlen meghökkentő politikai megnyilvánulásom is lett volna. Minden po­litikai megnyilvánulásom meghökkentő volt abban a pillanatban, de ha ma visszanézünk, egyetlenegy sem az. Azt hiszem, hogy csupán arról van szó, hogy a Fidesz mindig előrébb volt, mint bárki más. Amit mondott és követett, az mindig meghökkentő volt, de utólag értelmezve már egyáltalán nem volt meghök­kentő. Ez a Fidesz egész működésére jellemző. Ha csak azt az évet nézzük, ami a tavalyi beszélgetés óta eltelt: nem volt olyan akciónk, amelyre sokan ne mondták volna, hogy túlzó vagy radikális, vagy hogy nem ezt kell csinálni. Még nincs egy éve, hogy megverték a tagjainkat a Vörösmarty téren, mikor vonultak azt követelve, hogy november 7-ét vegyék le az ünnepek sorából, és helyette március 15-e legyen ünnepnap. És lám, két hónap múlva ez megtörtént, pedig akkor mennyien mondták, hogy ez milyen eszeveszett akció. És hát így sorolhatnám sorba, mondjuk a Deutschék prágai látogatásával bezárólag, ami most történt, au­gusztus 20-án. De idecitálhatnám a magam beszédét is, június 16-án, amikor azt a sokak számára megdöb­bentő, túlzó, eszeveszetten radikálisnak tűnő monda­tot mertem mondani, hogy a kommunizmus és a de­mokrácia összeegyeztethetetlen. Ezt ma már nem én mondom, hanem a hivatalos állampolitika. Semmi, semmi meghökkentő politikai kijelentést nem tettem az elmúlt egy évben, ami utólag ne tűnne racionális­nak, megalapozottnak, reálisnak. BALÓ Bihari Mihály többször kimondta itt a szocia­lizmus szót. Az Ön gondolataiban elfér ez mint lehetsé­ges alternatíva? ORBÁN Vannak olyan értékei a szocializmusnak, amelyek közel állnak hozzám, bár én mindig polgári demokráciát mondok. Ez nagyon jellemző arra a... hát... konfúz kategóriarendszerre, összevisszaságra, ami ezeknek a dolgoknak a megnevezésében Magyar- országon uralkodik. Amikor politikai szervezetek be­szélnek a polgári demokráciáról, akkor a nyugati pol­gári demokráciára gondolnak, ami azt a gondolatot fejezi ki, hogy minden demokrácia alapértékeit elfoga­dó, de különböző irányultságú politikai ideológiának és eszmerendszernek helye van benne, de amikor az ember azt mondja, hogy polgári demokrácia, akkor abban benne van az a demokratikus szocializmus is, amit valaha Jászi Oszkárék kezdtek népszerűsíteni itt, Magyarországon. Az összevisszaság egyébként kiderül a kérdésből is, mert úgy veti fel, mintha ezek konfron­tativ ügyek lennének. Ez a dolog egyik része... BALÓ A Fidesz nyilvános szerepléseiből gondoltam ezt. A Fidesz általában határozottan lépett föl beszé­dekben, transzparenseken stb. stb. mindenfajta kom­munizmus és szocializmus ellen. ORBÁN A kommunizmus egy külön tészta, mert a kommunizmussal nincs mit kezdeni. Mindig azt mondják, ugye, hogy antikommunisták vagyunk, én ezerszer elmondtam, hogy a Fidesz mindig is kínosan igyekezett és törekedett arra, hogy ne negatív módon fogalmazza meg magát, hanem pozitív módon, ezért én mindig is visszautasítottam ezt az „antikommunis- ta” jelzőt, és azt mondtam, hogy én egy polgári de­mokrata vagyok, amiből viszont két dolog következik ideológiai szinten. Az, hogy elutasítom a baloldali szélsőséget, amit kommunizmusnak neveznek - ilyen értelemben csakugyan antikommunista vagyok - és az, hogy elutasítom a jobboldali szélsőséget, amit fa­sizmusnak neveznek - ilyen értelemben pedig antifa­siszta is vagyok. A szocializmus az egy másik ügy. Én azt gondolom, hogy a Fidesz nagyon helyesen és na­gyon okosan nem tette meg azt a distinkciót a politi­kai küzdelmekben, amit nem is kellett eddig megtenni azon a szinten, ahol a politikai küzdelmek mozogtak, vagyis nem kellett azzal törődni, hogy van olyan szoci­alizmus, ami nem keleti szocializmus. Azt kellett vilá­gosan megmondani, hogy a kommunista pártnak a vezetői szocialistának hívják magukat: Magyarorszá­gon ez a két szó egy és ugyanazt jelenti. Most egy új helyzet van ennek az új pártnak a megalakulásával, van is bizonyos tisztázódás ezen a téren, de a Fidesz azért nem volt hajlandó ezt a distinkciót megtenni, mert úgy gondolta, hogy itt, amikor gyakorlati poli­tikáról van szó, akkor a fennálló politikai intézmény- rendszer ellen kell küzdeni, amelyet egyesek a kommu­nizmus névvel, mások pedig a szocializmus névvel vé­denek, és amely intézményrendszer önmagában elfo­gadhatatlan, bármilyen néven is próbálják védeni. Ez 6

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék