Mozgó Világ, 1990. január-június (16. évfolyam, 1-6. szám)
1990 / 1. szám - INTERJÚ - Baló György: Egy év múltán - Beszélgetés Andics Jenővel, Bihari Mihállyal, Miszlivetz Ferenccel és Orbán Viktorral
ba kerültem, mert egyidejűleg van még egy ösztöndíjam - bár most felfüggesztve ami Magyarországon tanulmányok írására szól, ugyanakkor van egy vállalkozásom, amelynek egykilenced részben tulajdonosa vagyok, és amelynek üzleti ügyeit is részben én viszem, és egyszerre vagyok oxfordi college-lakó és tanuló, és egyszerre a FIDESZ-nek az egyik közismert politikusa. Azt hiszem, hogy ez a helyzet nagyon jellemző Magyarországon arra a kialakulatlanságra, ami ma van: mindenki három-négy vasat tart a tűzben, és nem egyvalamihez ért igazán, hanem sok mindenhez egy kicsit. BALÓ Melyik a kedvenc vasa? ORBÁN A kedvenc vasam az íróasztal. Azt szeretem legjobban, mikor otthon szépen leülök, előszedem a könyveimet, és akkor valami gondolatot, ötletet megpróbálok megírni. BALÓ Azok a meghökkentő politikai megnyilvánulások szántszándékkal meghökkentők? Ki vannak találva és meg vannak tervezve? ORBÁN Nem emlékszem, hogy egyetlen meghökkentő politikai megnyilvánulásom is lett volna. Minden politikai megnyilvánulásom meghökkentő volt abban a pillanatban, de ha ma visszanézünk, egyetlenegy sem az. Azt hiszem, hogy csupán arról van szó, hogy a Fidesz mindig előrébb volt, mint bárki más. Amit mondott és követett, az mindig meghökkentő volt, de utólag értelmezve már egyáltalán nem volt meghökkentő. Ez a Fidesz egész működésére jellemző. Ha csak azt az évet nézzük, ami a tavalyi beszélgetés óta eltelt: nem volt olyan akciónk, amelyre sokan ne mondták volna, hogy túlzó vagy radikális, vagy hogy nem ezt kell csinálni. Még nincs egy éve, hogy megverték a tagjainkat a Vörösmarty téren, mikor vonultak azt követelve, hogy november 7-ét vegyék le az ünnepek sorából, és helyette március 15-e legyen ünnepnap. És lám, két hónap múlva ez megtörtént, pedig akkor mennyien mondták, hogy ez milyen eszeveszett akció. És hát így sorolhatnám sorba, mondjuk a Deutschék prágai látogatásával bezárólag, ami most történt, augusztus 20-án. De idecitálhatnám a magam beszédét is, június 16-án, amikor azt a sokak számára megdöbbentő, túlzó, eszeveszetten radikálisnak tűnő mondatot mertem mondani, hogy a kommunizmus és a demokrácia összeegyeztethetetlen. Ezt ma már nem én mondom, hanem a hivatalos állampolitika. Semmi, semmi meghökkentő politikai kijelentést nem tettem az elmúlt egy évben, ami utólag ne tűnne racionálisnak, megalapozottnak, reálisnak. BALÓ Bihari Mihály többször kimondta itt a szocializmus szót. Az Ön gondolataiban elfér ez mint lehetséges alternatíva? ORBÁN Vannak olyan értékei a szocializmusnak, amelyek közel állnak hozzám, bár én mindig polgári demokráciát mondok. Ez nagyon jellemző arra a... hát... konfúz kategóriarendszerre, összevisszaságra, ami ezeknek a dolgoknak a megnevezésében Magyarországon uralkodik. Amikor politikai szervezetek beszélnek a polgári demokráciáról, akkor a nyugati polgári demokráciára gondolnak, ami azt a gondolatot fejezi ki, hogy minden demokrácia alapértékeit elfogadó, de különböző irányultságú politikai ideológiának és eszmerendszernek helye van benne, de amikor az ember azt mondja, hogy polgári demokrácia, akkor abban benne van az a demokratikus szocializmus is, amit valaha Jászi Oszkárék kezdtek népszerűsíteni itt, Magyarországon. Az összevisszaság egyébként kiderül a kérdésből is, mert úgy veti fel, mintha ezek konfrontatív ügyek lennének. Ez a dolog egyik része... BALÓ A Fidesz nyilvános szerepléseiből gondoltam ezt. A Fidesz általában határozottan lépett föl beszédekben, transzparenseken stb. stb. mindenfajta kommunizmus és szocializmus ellen. ORBÁN A kommunizmus egy külön tészta, mert a kommunizmussal nincs mit kezdeni. Mindig azt mondják, ugye, hogy antikommunisták vagyunk, én ezerszer elmondtam, hogy a Fidesz mindig is kínosan igyekezett és törekedett arra, hogy ne negatív módon fogalmazza meg magát, hanem pozitív módon, ezért én mindig is visszautasítottam ezt az „antikommunista” jelzőt, és azt mondtam, hogy én egy polgári demokrata vagyok, amiből viszont két dolog következik ideológiai szinten. Az, hogy elutasítom a baloldali szélsőséget, amit kommunizmusnak neveznek - ilyen értelemben csakugyan antikommunista vagyok - és az, hogy elutasítom a jobboldali szélsőséget, amit fasizmusnak neveznek - ilyen értelemben pedig antifasiszta is vagyok. A szocializmus az egy másik ügy. Én azt gondolom, hogy a Fidesz nagyon helyesen és nagyon okosan nem tette meg azt a distinkciót a politikai küzdelmekben, amit nem is kellett eddig megtenni azon a szinten, ahol a politikai küzdelmek mozogtak, vagyis nem kellett azzal törődni, hogy van olyan szocializmus, ami nem keleti szocializmus. Azt kellett világosan megmondani, hogy a kommunista pártnak a vezetői szocialistának hívják magukat. Magyarországon ez a két szó egy és ugyanazt jelenti. Most egy új helyzet van ennek az új pártnak a megalakulásával, van is bizonyos tisztázódás ezen a téren, de a Fidesz azért nem volt hajlandó ezt a distinkciót megtenni, mert úgy gondolta, hogy itt, amikor gyakorlati politikáról van szó, akkor a fennálló politikai intézményrendszer ellen kell küzdeni, amelyet egyesek a kommunizmus névvel, mások pedig a szocializmus névvel védenek, és amely intézményrendszer önmagában elfogadhatatlan, bármilyen néven is próbálják védeni. Ez 6