Mozgó Világ, 1993. január-június (19. évfolyam, 1-6. szám)
1993 / 5. szám - -RÓL, -RŐL - Révész Sándor: Szabó néni átvitt értelme, avagy a lapályizmus diadala
Révész Sándor ,1 ,17* Szabó néni átvitt értelme avagy a lapályizmus diadala Tudja-e a kedves olvasó, ki adta Szabó nénit a Szabó család első részében 1959. június 30-án, kedden délután hatkor a Kossuthon? Biztos azt hiszi a kedves olvasó, hogy tudja, pedig biztos nem tudja. A Szabó nénit akkor nem adta senki. Szabó néni arra az első keddre egyáltalán nem kapott szöveget. Nem is kellett kapnia. Másodhegedűsnek készült ő, nem primáriusnak. A korabeli Rádióújságban „a Rádió új folytatásos játékát” bemutató cikk 40 sorából 26 Szabó Jánosról szól, és csupán három szóban említették, hogy van annak a Szabónak egy „kissé bőbeszédű életepárja” is. 112 A Rádióújság felkérte a hallgatókat, hogy írják meg véleményüket és ötleteiket, „amelyek közül a használhatók bekerülnek majd a sorozatba”. Alighanem nagy szerepük volt ezeknek a leveleknek abban, hogy Szabó néni a család életének középpontjába tolódott. A magyarországi szocializmus sorsa akkor dőlt el, amikor Szabó néni a mindennapok világának szervező középpontja lett. Akkor dőlt el, hogy a magyarországi szocializmus élni fog és halni fog. A megfelelő távolságra átvitt értelemben Szabó néni éltette s emésztette el a Kádár-rendszert. Nem tudta, de tette. Amikor a Lapály utca 27/B lakói megszülettek, még senki sem tudhatta, mire születnek. Éppen egy esztendő telt el Nagy Imréék kivégzése óta, két hónappal azelőtt zárult le a Mérei- Fekete-Szél-Litván-per, a hóhérok és a vérbírák még nem végeztek az ötvenhatos restanciájukkal. Már elkezdődött az utolsó nagy társadalomfelforgató hadjárat, a szövetkezetesítés. A prominens raboknak tíz hónapjuk van még hátra a kis amnesztiáig, a prominens szabadoknak pedig két hónapjuk az írószövetség újjáalakulásáig. A háttérben már előrehaladott tárgyalások folynak az ország visszakapcsolásáról a nemzetközi politikai életbe. Ez még az az időszak volt, amikor két szószátyár kamaszlány (ahogy az egyikük utólag elmesélte nekem) intim és bizalmas barátságban lehetett egymással úgy, hogy az egyik évekig nem tudta meg, hogy a másiknak az apját ellenforradalmárként kivégezték. 1959 nyarán a nép tömegkommunikációs sugárkezelésének még nincs más eszköze, mint a rádió. A televízió a hét négy napján összesen 13-15 órányi műsort sugároz, és nyolcvan rádióelőfizetőre jut egy tévétulajdonos (kétmillióra huszonötezer). „ Szabó János , jó kemény fából faragott öreg munkás”, öntudatos, minőségi proli. Legnagyobb fia, a családi trón örököse, Bandi a hiteles munkásszármazású kommunista vezető, antifasiszta ellenálló (bár ezt már régen nem emlegeti). A már említett bevezető újságcikk szerint ő „az ország házából ... nézi a világot”. Őrá dramatizálták volna a párthatározatokat, ő explikálta volna az eszmei mondanivalót. Részben tette is, de nem lett belőle desztillált országházi kommunista, mert beszívta őt a vállalati szféra, és ott szép lassan elpragmatizálódott. A középső gyerek, a Laci az apja munkáserényeit gyakorolta tovább, mégpedig ott, ahol egy gyakorló munkás leginkább az élet sűrűjében lehet: egy autóbusz volánjá-