Mozgó Világ, 1993. július-december (19. évfolyam, 7-12. szám)

1993 / 10. szám - INTERJÚ - Mihancsik Zsófia: "A cselekedetek következményeit kell mérlegelni" - Beszélgetés Orbán Viktorral

értékelte, hitelesítette az MDF-et, és en­nek csak hatalmi érdek lehet a magya­rázata - mondják az értelmezők hi­szen a párt kormányzati tevékenységét nehezen lehet elfogadható politikai telje­sítményként értékelni.­­ Valóban elő szokott fordulni, hogy a Fidesz álláspontját az MDF-éhez képest fogalmazom meg. Arra törekszem, hogy olyankor járjak el így, ha ennek értelme van. A kormány álláspontjához képest megfogalmazni a Fidesz külpolitikai el­képzeléseit - ennek van értelme, mert a nyilvánosság előtt taglalt külpolitikai el­képzelésekre nemcsak a tisztelt magyar választópolgár figyel, hanem a külföldi illetőségű külpolitikus hölgyek és urak is. Ők arra kíváncsiak, lesz-e külpoliti­kai orientációváltás 94 után, vagy a nagykövetségek nyugodtan jelenthetik a német, angol, francia, amerikai stb. kor­mányoknak, hogy nem kell Magyaror­szágtól tartani, ott ezután is kiszámítha­tó, stabil, az előző négy év orientációját folytató - az orientáció mindig hangsú­lyos - külpolitika várható. Szerintem te­hát az országnak érdeke, hogy ez így hangozzék el. Ezt követően persze han­got szoktam adni annak is, hogy hivata­losan ugyan hatpárti külpolitika van Magyarországon, csak éppen egyeztetés nincs, és ezt vagy azt nem kellett volna mondania vagy csinálnia a kormánynak - ez már belpolitikai üzenet, hazai hasz­nálatra szól, jelzem a polgároknak, hol vannak köztünk a különbségek. De elő szokott ez fordulni akkor is, ha a gazdaságpolitika fő irányairól kialakí­tott elképzeléseinkről beszélek. Túl azon, hogy a kormány rendkívül sokat hibázik, a gazdaságpolitika legfőbb tö­rekvése mégiscsak az állam kiszorítása a gazdaságból, a privatizáció stb. kell hogy legyen. Gondosan meg kell tehát választani a kritika területeit, mert van­nak olyan akciói vagy gazdaságpolitikai orientációi a kormánynak, amelyek fönntartandók. Például az első két évben a kormány infláció elleni küzdelme a gazdaságpolitika egyetlen sikeres eleme volt. Meg kell üzenni a pénzvilágnak, az üzletembereknek, a választópolgárok­nak - az inflációs várakozások miatt -, hogy e tekintetben a Fidesz nem fog po­litikát változtatni. Nem kell tehát átfor­gatniuk a pénzüket értékekbe, hagyhat­ják nyugodtan készpénzben, mert nem kell félniük a pénzt elértéktelenítő gaz­daságpolitikától. Ezt az üzenetet el kell küldeni. Vagy a privatizáció: rengeteg­­szer kritizáljuk, mert rossz az intéz­ményrendszere, tisztázatlanok az eljárá­si szabályai stb. Viszont fogunk privati­zálni, így csak azt mondhatjuk: privati­záció eddig is volt, ezután is lesz, csak mi jobban csináljuk majd, mint ez a kor­mány. Tehát vannak olyan üzenetek, ahol az állandóságot is a választópolgá­rok tudomására kell hozni, és vannak olyan kérdések, amelyekben egyértel­műen azt kell mondani: nyugalom, ki kell bírni 94-ig, aztán majd másképpen lesz. Van, amiben nincs mese: oktatáspo­litika, a kultúrpolitika jelentős része, agrárpolitika stb. Ott kizárólag csak a saját hangunkon beszélünk. Ha az ember a politikát nem elitpoliti­kaként fogja fel, és nem csupán elitcso­portok egymás közti üzengetéseként gondol a saját nyilatkozataira, hanem hiszi, hogy a választók kíváncsiak a ter­veire, és ő maga is üzeneteket akar eljut­tatni különböző csoportokhoz, akkor azt úgy kell megfogalmaznia, hogy az általa kívánatosnak vélt hatást kifejtse. Ezért én nem vagyok hajlandó azzal kezdeni minden nyilatkozatomat, még ha tudom is, hogy nagyon sok embernek ez tetsze­ne, hogy jobb lenne, ha ez a kormány el­tűnne már innen - ami egyébként igaz -, és utána rátérni a mondókámra. Ezzel szemben először elmondom, mi az, ami a jelenlegiből fenntartható, hol kell korri­gálni, hol kell mást csinálni - és aztán jön az, hogy mindezek megvalósításának az a politikai feltétele, hogy a kormány menjen. Ez a módszer tehát, amelyet ki­fogásoltál, nem a kormány kedvező meg­ítéléséből vagy felértékelésének szándé­kából fakad; ez a saját jól felfogott politi­kai érdekünk, és egyben a stabilitás, az állandóság, a továbbvihető elemek hang­­súlyozása. Erre mindenütt szükség van, ebben az országban különösen. Nem le-

Next