Mozgó Világ, 1994. július-december (20. évfolyam, 7-12. szám)
1994 / 12. szám - TANULMÁNYOK - Pünkösti Árpád: Rákosi és Mindszenty
lében a kereszténydemokrácia mellett tett hitet, mondva: keresztény választó nem adhatja szavazatát olyan irányzatra, mely erőszakos uralmat akar. Egy hónappal később, Imrédy Béla 1938-39-es szélsőjobboldali miniszterelnök halálra ítélésének napján Mindszenty levelet intézett Tildy Zoltán miniszterelnökhöz, amelyben tiltakozott a népbíróságok ítélkezési gyakorlata ellen. „A történelem arra figyelmeztet, hogy a bíróságok olyatén ítélkezése, amit nem fedez a nemzeti követelmény, mindig szakadékot jelentett a nemzet és a hatalom gyakorlói között, amely szakadék pedig kivétel nélkül válságos időknek volt előhírnöke.” 1945 karácsonyán a bíboros szót emelt a csendőrök nyugdíjának az elvonása ellen. „Válaszul” Péter Gáborék nyomozni kezdtek utána, s kihallgattak két volt rendőrt, hogy annak idején a nyilasok miért tartóztatták le a püspököt. Kiderült, hogy nem baloldali magatartása miatt, hanem azért, mert nem engedte a püspöki palotába 96 beszállásolni a menekülő nyilasokat (magát Szálasi Ferencet?). Soproni letartóztatásából, 1945. március 19-én azt írta a nyilas „országgyűlés” elnökének: „ utalnom kell arra, milyen irodalmi és hitszónoki működést fejtettem ki évtizedeken keresztül éppen a bolsevizmus istentelen és nemzetgyilkos működésével szemben 1945. december 20-án, amikor napirendre került a „köztársaság behozatala”, a miniszterelnöknél tiltakozott: „a magyar prímások több mint 900 éven át állandóan gyakorolt közjogi tisztéből folyólag óvást emelek eme tervek ellenében”, a köztársaság kikiáltása után pedig csak a püspöki kar tartotta vissza attól, hogy nyilvánosan elítélje az államformaváltást. 1946. december 16-án Arthur Schoenfeld amerikai követnek így írt: „Magyarországon nincs demokrácia, de létezik marxista rendőrség, marxista sajtó, börtönök, koncentrációs táborok. Szovjet állampolgárok (Rákosi, Rajk, Gerő, Révai) uralkodnak a párt bíróságainak eszközeivel a magyar nép felett... Kérem Anglia és az USA, a szabadság és igazság védelmezőinek a segítségét, hogy ennek a rettenetes elnyomásnak és romlottságnak vége legyen, és a szegény magyar nép a keresztény-európai kultúrán nevelkedett népek családjának tagja maradhasson. Schoenfeld azzal továbbította a keserű sorokat Washingtonba: „Nem tekintve azt a veszélyt, amelynek Mindszenty bíboros kitette magát e levelek megírásával, úgy vélem, ezek ékes bizonyítékát adják annak, hogy a hercegprímás nem ismeri a diplomáciai tevékenység szabályait és szokásait... kétségkívül bátor kiállása azon a meggyőződésen alapul, hogy a közeljövőben háború tör ki a Szovjetunió és a nyugati hatalmak között.” 1947 tavaszán pásztorlevélben hívta fel a híveket, hogy tiltakozzanak a fakultatív vallásoktatás bevezetése ellen, s a hívek, a papok segítségével, szót fogadtak. 1947 nyarán Mindszenty részt vett az ottawai Mária-kongresszuson, hazatérése után pedig a Boldogasszony Évének nyilvánította 1947-1948-at. Az 1947-es választások előtt bizalmas körlevélben utasította a papságot, hogy híveik az ellenzéki pártokat támogassák. Amint Gergely Jenő és Izsák Lajos írta: „Helyzetünket és benne saját személyét messze túlértékelve azt hitte, hogy Magyarországon dől el a »kereszténység és a bolsevizmus« világméretű küzdelme.” Ezzel indokolta, hogy a „megalkuvás, a kompromisszum helyett a tanúságtételt” választotta. 1947. november 8.: az MKP PB bizottságot küld ki a katolikus egyház működésének vizsgálatára, a tennivalók meghatározására. A bizottság tagjai: Rákosi, Gerő, Rajk, Révai, Horváth Márton. Szándékukat sejteti, hogy előre megbízták Rajkot, „nézze meg, hogy lehetne az Új embert végleg betiltani, illetve kommunista vezetővel másik katolikus lapot indítani”. Rákosiék nemcsak az Új ember, a