Mozgó Világ, 1995. január-június (21. évfolyam, 1-6. szám)
1995 / 6. szám - -RÓL, -RŐL - Révész Sándor: Kata, Jancsi és a kék elefánt
Ha észbe vesszük, hogy egy ember, aki életében legalább egy elefántot és legalább egy kéket látott, a legkisebb habozás nélkül képes beszélni a kék elefántról, akkor tudjuk, hogy hol kezdődik a szabadság és az ember. Az ember leemeli az elefántot a szürkéről, a kéket a tengerről, és kész a szabadság. És kész a szabadsághiány. Itt van a szabadság és a szabadsághiány a kék elefánt potenciális létezése és a kék elefánt valóságos nem létezése közötti térben. Egy hónappal ezelőtt a vonaton hagytuk el Jancsit és Katát. Azt énekelték, hogy „Szép esténk lesz, ha egyszer majd megöregszünk...”, s Kata felkiáltott: „Nézd, ott a tenger!” Megjött a tenger. Jancsi ugrál benne, mint a bolond, és ordibál: „Ezt nem veheti el tőlem senki! Ezt nem veheti el tőlem senki!” Azután Kata és Jancsi fekszik a homokon. Jancsi behunyja a szemét, és Hackl bácsi házát látja maga előtt a Tűzoltó utcában: „Ha kinyújtanám a kezem a ház fe- 126 lé, Kata combjához vagy kezéhez érnék, mert itt Kata van és a tenger. Akkor is, ha én behunyom a szemem. Mindig a tenger. Ha én nem leszek itt, nélkülem is a tenger. Kinyitom a szemem, és itt a tenger, a homok, Kata keze. Ha úgy akarom, behunyom a szemem, és előttem a Tűzoltó utca van. Hackl bácsi háza. Számtábla a kapu alatt, fehér zománctábla, fekete számmal. 18 vagy 19 talán, a számot nem látom pontosan, képtelen vagyok látni a számot, hiába akarom. Én most a házra nézek, és látom a nénit. Pedig a néni meghalt már két éve. Látom Hackl bácsit kijönni, bezárni a kaput. Beláttam a kertbe az üveggömb tetejű botokra. Látom az üzlet kirakatát a rengeteg apró porcelándísszel, ami nem eladó. De, aki most ránéz a házra, látja a számot is, és megfoghatja a párkányt. Kinyitom a szemem, előttem a vibráló tenger és Kata. S most megérintem Katát. - Mi van? - Semmi. Ha otthon behunyom a szemem, és ott lesz a tenger előttem, Kata keze, és én megérintem Katát behunyt szemmel, ő majd nem válaszol. Ez hát a kapcsolat a tenger és a Tűzoltó utca között. Csak annyi, hogy énbennem vannak, ha kinyitom, vagy ha behunyom a szemem. Úgy látszik, nem foghatunk meg egyszerre mindent, amit látunk magunk előtt.” Fogom a kazettát, beteszem a gépbe, előttem a Szerelmesfilm. Megérkezik a tenger, hallom Jancsit, amint ordibál, amint bölcselkedik. Visszatekerem a szalagot, újra megérkezik a tenger, Jancsi újra ordibál, újra bölcselkedik. Megállítom a filmet, ott marad Kata keze mozdulatlanul az időben. Látom, ahányszor akarom, hogy Jancsi részben megfoghatja, ami benne van, részben nem. Én pedig részben nem foghatok meg semmit, ami Jancsiban van, mert részben nem vagyok Jancsi, részben pedig mindent megfoghatok, ami Jancsiban van, mert részben Jancsibb vagyok a Jancsinál, mert az időben szabadon tekerhető Jancsi vagyok egy szinkronikus Jancsi-totalitás. Az ember azért érzi magát az idő és a tér rabjának, mert el tud szabadulni tőlük. Az embernek azért fáj, hogy nem lehet ő a Jancsi, mert lehet. Az embernek azért fáj, hogy nincs kék elefánt, mert van. Az embernek azért hiányzik az Isten, mert létezik. Az ember azért érzi magát rabnak, mert szabad. Az ember mindannak a hiánya, ami nem ő, és ezért beleélési készség fűzi őt a tér és az idő bármely pontjához, amely beleélési alkalmat nyújt egy számára elérhető nyelven. Reklámfilm, Biblia, Dallas, Huizinga, Attenborough, Homérosz, sportközvetítés, Evita, álom, Podmaniczky Frigyes naplótöredékei, filmhíradók, országgyűlési naplók, térképek, sírkövek, élőszájból vett történetek, Jónás könyve... Minden mese rólunk szól, amit a szó szélesebb értelmében olvasni tudunk. Leg-