Mozgó Világ, 1995. január-június (21. évfolyam, 1-6. szám)

1995 / 6. szám - -RÓL, -RŐL - Révész Sándor: Kata, Jancsi és a kék elefánt

Ha észbe vesszük, hogy egy ember, aki életében legalább egy elefántot és lega­lább egy kéket látott, a legkisebb habo­zás nélkül képes beszélni a kék ele­fántról, akkor tudjuk, hogy hol kezdő­dik a szabadság és az ember. Az ember leemeli az elefántot a szürkéről, a ké­ket a tengerről, és kész a szabadság. És kész a szabadsághiány. Itt van a szabadság és a szabadsághiány a kék elefánt potenciális létezése és a kék elefánt valóságos nem létezése közötti térben. Egy hónappal ezelőtt a vonaton hagytuk el Jancsit és Katát. Azt éne­kelték, hogy „Szép esténk lesz, ha egy­szer majd megöregszünk...”, s Kata fel­kiáltott: „Nézd, ott a tenger!” Megjött a tenger. Jancsi ugrál benne, mint a bolond, és ordibál: „Ezt nem veheti el tőlem senki! Ezt nem veheti el tőlem senki!” Azután Kata és Jancsi fekszik a homokon. Jancsi behunyja a szemét, és Hackl bácsi házát látja maga előtt a Tűzoltó utcában: „Ha kinyújtanám a kezem a ház fe- 126 lé, Kata combjához vagy kezéhez ér­nék, mert itt Kata van és a tenger. Ak­kor is, ha én behunyom a szemem. Mindig a tenger. Ha én nem leszek itt, nélkülem is a tenger. Kinyitom a sze­mem, és itt a tenger, a homok, Kata keze. Ha úgy akarom, behunyom a sze­mem, és előttem a Tűzoltó utca van. Hackl bácsi háza. Számtábla a kapu alatt, fehér zománctábla, fekete szám­mal. 18 vagy 19 talán, a számot nem látom pontosan, képtelen vagyok látni a számot, hiába akarom. En most a házra nézek, és látom a nénit. Pedig a néni meghalt már két éve. Látom Hackl bácsit kijönni, bezárni a kaput. Beláttam a kertbe az üveggömb tetejű botokra. Látom az üzlet kirakatát a rengeteg apró porcelándísszel, ami nem eladó. De, aki most ránéz a házra, látja a számot is, és megfoghatja a pár­kányt. Kinyitom a szemem, előttem a vibráló tenger és Kata. S most meg­érintem Katát.- Mi van?- Semmi. Ha otthon behunyom a szemem, és ott lesz a tenger előttem, Kata keze, és én megérintem Katát behunyt szem­mel, ő majd nem válaszol. Ez hát a kapcsolat a tenger és a Tűzoltó utca között. Csak annyi, hogy énbennem vannak, ha kinyitom, vagy ha behu­nyom a szemem. Úgy látszik, nem fog­hatunk meg egyszerre mindent, amit látunk magunk előtt.” Fogom a kazettát, beteszem a gépbe, előttem a Szerelmesfilm. Megérkezik a tenger, hallom Jancsit, amint ordibál, amint bölcselkedik. Visszatekerem a szalagot, újra megérkezik a tenger, Jancsi újra ordibál, újra bölcselkedik. Megállítom a filmet, ott marad Kata keze mozdulatlanul az időben. Látom, ahányszor akarom, hogy Jancsi rész­ben megfoghatja, ami benne van, rész­ben nem. Én pedig részben nem fogha­tok meg semmit, ami Jancsiban van, mert részben nem vagyok Jancsi, rész­ben pedig mindent megfoghatok, ami Jancsiban van, mert részben Jancsibb vagyok a Jancsinál, mert az időben szabadon tekerhető Jancsi vagyok - egy szinkronikus Jancsi-totalitás. Az ember azért érzi magát az idő és a tér rabjának, mert el tud szabadulni tőlük. Az embernek azért fáj, hogy nem lehet ő a Jancsi, mert lehet. Az embernek azért fáj, hogy nincs kék ele­fánt, mert van. Az embernek azért hi­ányzik az Isten, mert létezik. Az em­ber azért érzi magát rabnak, mert sza­bad. Az ember mindannak a hiánya, ami nem ő, és ezért beleélési készség fűzi őt a tér és az idő bármely pontjához, amely beleélési alkalmat nyújt egy számára elérhető nyelven. Reklám­film, Biblia, Dallas, Huizinga, Attenbo­rough, Homérosz, sportközvetítés, Evi­ta, álom, Podmaniczky Frigyes napló- töredékei, filmhíradók, országgyűlési naplók, térképek, sírkövek, élőszájból vett történetek, Jónás könyve... Min­den mese rólunk szól, amit a szó széle­sebb értelmében olvasni tudunk. Leg-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék