Mozgó Világ, 1995. július-december (21. évfolyam, 7-12. szám)
1995 / 8. szám - ESSZÉ - Molnár Gál Péter: Molnár, mint N. Ferenc. Molnár Ferenc első írásai
említtetik. Nem tündökölt sem komoly, sem víg költemények szavalásával. Francia fordítását sem érte dicséret. Költeményeit nem méltatták. Vezetéknevének betűjele mögül tudósít iskolatársainak önképzőköri sikereiről. Neumann Ferencz (8. osztályú tanuló) egy Nemecsek Ernő az önképzőkörben. Nevét kisbetűkkel sem írják le. Becsvágyát társairól való tudósításokkal kell jóllakatnia. Nemecsek hallgat és szeret. És olvas. Kitűnni vágyására jellemző, hogy nem csak irodalmi kísérleteivel jelentkezget az Urambátyámnál, hanem irodalmi szöveggyűjteményt szerkeszt, saját kezűleg másolja osztálytársainak, lesokszorosítja kellő számban az érdeklődőknek. Önképzőköri tudósításai csendes szolgálatok. Áhítatosan igyekszik megfelelni kedvelt tanárának. Róla szó esik a Tanulók Lapjában: „A szépen sikerült ünnepélyt Molnár tanárelnök úr beszéde zárta be, melyben lelkes szavakkal emlékezett meg június 8-ikának, mint a koronázás évfordulójának jelentőségéről. Az ifjúság királyunkat éltetve oszlott szét.” Molnár tanárelnök: Molnár Sándor. Neumann Ferencre nagy hatást tévő irodalomtanár. Szerényen köznapi nevét választotta a leérettségizett Neumann. Belügyminiszteri engedéllyel 1896. március 18-án, 18 évesen fölveszi tanára vezetéknevét, és világhírűvé teszi. Halmi Bódog, a sárga irigységében habzó szavú életrajzíró, aki szerint „sem a háború, sem a szerencsétlen forradalmak előidézte összeomlás, egyetlen »tantiémtelen« könnyet nem sajtolt Molnár Ferenc szeméből. Egyetlen irredenta megmozdulás, egyetlen alázatos, simulásos, trianoni bilincsbe vert, szegény magyarhoz fonódó kézcsókot nem láttunk ettől a bravúros erejű és különösen az amerikai színházi börzén aranyparitással jegyzett írótól.” Mégis elszólja: Molnár „magyar író, aki Budapesten született és itt fejlődött íróvá. Nem volt szüksége soha arra, hogy magyarságát bizonyítgassa és erősítgesse.”