Mozgó Világ, 1995. július-december (21. évfolyam, 7-12. szám)

1995 / 8. szám - ESSZÉ - Molnár Gál Péter: Molnár, mint N. Ferenc. Molnár Ferenc első írásai

említtetik. Nem tündökölt sem ko­moly, sem víg költemények szavalásá­val. Francia fordítását sem érte dicsé­ret. Költeményeit nem méltatták. Ve­zetéknevének betűjele mögül tudósít iskolatársainak önképzőköri sikerei­ről. Neumann Ferencz (8. osztályú tanu­ló) egy Nemecsek Ernő az önképzőkör­ben. Nevét kisbetűkkel sem írják le. Becsvágyát társairól való tudósítások­kal kell jóllakatnia. Nemecsek hallgat és szeret. És ol­vas. Kitűnni vágyására jellemző, hogy nem csak irodalmi kísérleteivel jelent­­kezget az Urambátyámnál, hanem iro­dalmi szöveggyűjteményt szerkeszt, saját kezűleg másolja osztálytársai­nak, lesokszorosítja kellő számban az érdeklődőknek. Önképzőköri tudósításai csendes szolgálatok. Áhítatosan igyekszik meg­felelni kedvelt tanárának. Róla szó esik a Tanulók Lapjában: „A szépen sikerült ünnepélyt Molnár tanárelnök úr beszé­de zárta be, melyben lelkes szavakkal emlékezett meg június 8-ikának, mint a koronázás évfordulójának jelentőségé­ről. Az ifjúság királyunkat éltetve osz­lott szét.” Molnár tanárelnök: Molnár Sándor. Neumann Ferencre nagy hatást tévő irodalomtanár. Szerényen köznapi ne­vét választotta a leérettségizett Neu­mann. Belügyminiszteri engedéllyel 1896. március 18-án, 18 évesen fölve­szi tanára vezetéknevét, és világhírűvé teszi. Halmi Bódog, a sárga irigységében habzó szavú életrajzíró, aki szerint „sem a háború, sem a szerencsétlen forradalmak előidézte összeomlás, egyetlen »tantiémtelen« könnyet nem sajtolt Molnár Ferenc szeméből. Egyetlen irredenta megmozdulás, egyetlen alázatos, simulásos, trianoni bilincsbe vert, szegény magyarhoz fo­nódó kézcsókot nem láttunk ettől a bravúros erejű és különösen az ameri­kai színházi börzén aranyparitással jegyzett írótól.” Mégis elszólja: Molnár „magyar író, aki Budapesten született és itt fejlő­dött íróvá. Nem volt szüksége soha ar­ra, hogy magyarságát bizonyítgassa és erősítgesse.”

Next