Mozgó Világ, 1996. július-december (22. évfolyam, 7-12. szám)

1996 / 12. szám - TANULMÁNYOK - Lengyel László: Párt a határon - Széljegyzetek a "Határhelyzet" című interjúkötethez

Egyvezéres mozgalmak Lakitelekkel az is eldőlt, hogy Pozsgay Imre a Hazafias Népfront hivatalos moz­galma mellett megtalálta a maga félhi­vatalos népfrontját is a Magyar Demok­rata Fórumban. Nyers Rezső pontosan tudta, hogy együtt kellene működniük Pozsgayval, de Pozsgay se a Népfront­ban, se másutt nem mutatott együttmű­ködési szándékot. Ebből is következett, hogy a pártreformerek külön-külön ala­pítottak mozgalmakat, köröket, és soha nem voltak hajlandók a másik körét és mozgalmát elfogadni. A HNF vagy az 1989 nyarán alapított Demokratikus Magyarországért Mozgalom Pozsgay privilégiuma volt, az Új Márciusi Front viszont a Nyers Rezsőé.­ A „vezér körüli szerveződésnek”, „zászlóbontó akciózásnak” az 1988. má­jusi pártértekezlet előtt csak a szórvá­nyos, alulról szervezkedő reformkörök és klubok voltak az alternatívái, amelyeket a pártértekezlet után részben „megszáll­tak” a politikai vezetők. Igen jellemző, 38 hogy Pozsgay Imre egész politikai pá­lyafutása alatt nem tudott leszokni arról, hogy „ahol én leszúrom a zászlómat, ott van a mozgalom” jellegű szerveződése­ket kezdeményezzen­­ egyre rosszabb hatásfokkal. A pártvezetők soha nem léptek volna egymás mozgalmába. Az sem fordulha­tott elő, hogy Pozsgay, Nyers, Szűrös kö­zös kört alkosson, együttes mozgalmat indítson. Nemcsak az egymással szem­beni bizalmatlanság tartotta vissza őket, hanem a frakciózás vádjától való félelem is. A Nagy Imre-per valamennyiükbe be­leégette a frakciózás életveszélyes voltát. Még találkozni se szívesen találkoztak úgy, hogy egy kör tagjaiként azonosítsák őket. Inkább közvetítőkön keresztül érintkeztek. Az 1986-87-es „programverseny” - Fordulat és reform, Társadalmi szerző­dés, Reform és demokrácia - után egy sajátos „mozgalmi verseny” kezdődött.­ Az MDF népi-nemzeti mozgalma betöl­tött egy fontos teret, de mellette elindult egy fiataldemokrata, egy szocialista-szo­ciáldemokrata és egy radikális-liberális mozgolódás, valamennyi 1988 tavaszára jutott a megnyilatkozás stádiumába. A Fidesz, az Új Márciusi Front és a Szabad Kezdeményezések Hálózata szinte párhuzamosan futottak a dekla­ráció, a zászlóbontás felé, miközben a Magyar Demokrata Fórum mozgalma már képes volt tömegeket megmozgatva programokat szervezni a Jurta Színház­ban. Nyers az Új Márciusi Frontban az 1953-56 közötti reformkommunistákat, a 68-asokat és a hozzájuk kapcsolódó re­formközgazdászokat, illetve a médiaér­telmiség egy részét (Valóság, Mozgó Vi­lág, HVG, Új Tükör) próbálta összehoz­ni.­ A programverseny és a mozgalmi verseny már ekkor kiegészült a nyil­vánosságért folytatott versennyel. Va­lamennyi mozgalom politikusai tud­ták, hogy a nyilvánosság nélkül csak korlátozott lehet a hatásuk. Ezért ver­sengés indult a legális sajtóért, hogy a Nyers a kezdeményezéskor meghívta Pozsgayt, hogy vegyen részt az Új Márciusi Frontban, de Pozsgay „szo­­kása szerint nem mondott se igent, se nemet, csak éppen nem jött el”.­­ A Fordulat és reform első változata Antal László, Csillag István, Lengyel László és Matolcsy György szerkeszté­sében 1986 novemberére készült el, a második változat, amelynek már Bokros Lajos is szerkesztője, 1987. április végére. Rövidített változata megjelent a Közgazdasági Szemle 1987/7. számában, az MSZMP KB Elméleti Mun­kaközösségének Állásfoglalásával. A teljes, hosszabb változatot a Mozgó Világban betiltották; a Medvetánc mellékletében jelenhetett meg 1987 végén. A Társadalmi szerződés a Beszélő szerkesztőinek - Haraszti Miklós, Kis János, Kőszeg Ferenc és Solt Ott­ia - tollából 1987 júniusában jelent meg a szamizdat Beszélőben. A Reform és demokrácia Bihari Mihály műve. 1987 nyarán szüle­tett, és a Fordulat és reformmal együtt jelent meg a Medvetánc 1987-es mellékletében.­­ Vitányi Iván szerint a következő alapon történt a választás: „Nem akartunk nagyon sok embert bevonni, mindössze húsz-huszonöt embert hívtunk meg az ala­kuló ülésre. A régi, 1937-es Márciusi Front két tagját, Újhelyi Szilárdot és Vásárhelyi Miklóst. Ők a Nagy Imre-csoportot is képviselték. Ott voltak a demokrati­kus ellenzék jól ismert személyiségei: Bauer Tamás, Tardos Márton. A lakitelki sátor résztvevői közül Bihari Mihály, Lengyel László, Király Zoltán. Őket nemsokára kizárták a pártból. A belső reformellenzékhez tartoztak mindenekelőtt a Valóság és a Mozgó Világ szerkesztői: Körösi József, Gyurkó László, P. Szűcs Julianna és jó­magam. Bevontunk még néhány más újságírót, ripor­tert: Baló Györgyöt, Vince Mátyást, Fekete Sándort. Végül néhány pártokon kívül álló kiváló tudóst, kutatót.

Next