Mozgó Világ, 1997. január-június (23. évfolyam, 1-6. szám)

1997 / 5. szám - -RÓL, -RŐL - Rózsa Gyula: A kultúrfölény hasznáról - "Magnificat anima mea Domonum". M S mester Vizitáció-képe és egykori selmecbányai főoltára. Magyar Nemzeti Galéria, 1997.

mellbimbók, női és férfi genitáliák fel­mutatásával ékeskedik. Az emberi arc tájait használja fel. Mégpedig visszaadja Forman a fiziognómia osztálytartalmát. Vallja, hogy a lét határozza meg a rán­cokat. Az esküdtek arca, a vaskalapos vádemelők fiziognómiája sokatmondóan értelmezi a drámai helyzeteket és a fis­kális összecsapásokat. Az arcok megszólaltatása és drámai megütközése visszanyúlás a kezdeti Formánhoz, így járt el a Meghallgatás (Konkurs, 1963), a Fekete Péter (Cerny Petr, 1963), Egy szöszi szerelme (Lasky Jedne Plavovlasky, 1965), és a Tűz van, babám! (Hori, Ma Panenko, 1967) for­gatásakor. Arcokat értelmezett. Maga­tartásokat. Kritikát a néző formált az adott társadalmi termékű fiziognómi­­ákról. Hollywoodban úgy néz bele a kame­rába, mintha Barrandovban dolgozna. Filmje félúton áll a kezdés és a vég, Hollywood és Barrandov közt. Kérdés: merre tovább? Vissza a társadalom láthatóvá tett rejtett mimikájához vagy előre a pénz­tár felé? LARRY FLYNT, A PROVOKÁTOR (1996). Szereplők: Woody Harrelson, Courtney Love, Edward Norton. Zene: Thomas Newman. Forgatókönyv: Scott Alexander és Larry Karaszewski. Opera­tőr: Philippe Rousselot. Rendező: Milos Forman. ^ Rózsa Gyula A kultúrfölény hasznáról A nagyobbik gyerekkel mindenesetre elszaladtunk Selmecbányára. A na­gyobbik gyerek akkorra már tudta, hogy M S mester nem volt feltétlenül magyar, hogy működése oklevelesen egyáltalán nem kimutatható, s hogy Selmecen hiteles művet látni nem fo­gunk. Nem baj, a nagyobbik gyerek olyan tanintézetbe jár, ahol differenci­ált nemzeti tudatra nevelnek, s vala­hogy mindkettőnknek jólesett megnéz­ni a feltételezett helyszínt. Van valami felemelően józan már abban is, hogy egy város valamikor a tizenharmadik században felépíti a pompás-hatalmas plébániatemplomát, az ezerötszázas évek elején még gazdagítja, ha igaz, M S mester oltárát állítja fel benne, aztán eltelik néhány év, és józanul várrá szer­keszti át: a török közeledtére a tetőt, mennyezetet leszedik, a falakat meg­erősítik, a kegytárgyakat elviszik. His­tóriai abszurd, a poézisét mi, errefelé, értjük. Festészeti élménynek kárpótlásul ott volt a Jézus születése útközben. Ha fél­borús az idő, a hontszentantali temp­lomban -Antal - körülbelül olyan meg­világításban látható az ünnepélyes és cselekményes tábla, mint a többiek a Nemzeti Galéria óvó-óvatos fényében. Mária arcát kiemeli a ragyogóan fehér kendő, amely itt sem sárgult be, vagy itt is letisztították az idők során, mint a Vizitáción, a megrendült pásztorok el­­ragadtatottak és túlbuzgók, mint a kö­zépkori táblák mindig kissé túlteljesítő szereplői, a gyermek - ugyancsak ra­gyogó fehér kelmén, Mária zöld köpe­nyével körbevédve - bölcs, figyelmezte­tő és megejtően fontoskodó. A táj, M S mester művészettörténet megcsodálta­­interpretálta­tása magasan van itt is és árnyékba húzódik, a budapesti katató- 113

Next