Mozgó Világ, 1997. január-június (23. évfolyam, 1-6. szám)
1997 / 5. szám - -RÓL, -RŐL - Rózsa Gyula: A kultúrfölény hasznáról - "Magnificat anima mea Domonum". M S mester Vizitáció-képe és egykori selmecbányai főoltára. Magyar Nemzeti Galéria, 1997.
mellbimbók, női és férfi genitáliák felmutatásával ékeskedik. Az emberi arc tájait használja fel. Mégpedig visszaadja Forman a fiziognómia osztálytartalmát. Vallja, hogy a lét határozza meg a ráncokat. Az esküdtek arca, a vaskalapos vádemelők fiziognómiája sokatmondóan értelmezi a drámai helyzeteket és a fiskális összecsapásokat. Az arcok megszólaltatása és drámai megütközése visszanyúlás a kezdeti Formánhoz, így járt el a Meghallgatás (Konkurs, 1963), a Fekete Péter (Cerny Petr, 1963), Egy szöszi szerelme (Lasky Jedne Plavovlasky, 1965), és a Tűz van, babám! (Hori, Ma Panenko, 1967) forgatásakor. Arcokat értelmezett. Magatartásokat. Kritikát a néző formált az adott társadalmi termékű fiziognómiákról. Hollywoodban úgy néz bele a kamerába, mintha Barrandovban dolgozna. Filmje félúton áll a kezdés és a vég, Hollywood és Barrandov közt. Kérdés: merre tovább? Vissza a társadalom láthatóvá tett rejtett mimikájához vagy előre a pénztár felé? LARRY FLYNT, A PROVOKÁTOR (1996). Szereplők: Woody Harrelson, Courtney Love, Edward Norton. Zene: Thomas Newman. Forgatókönyv: Scott Alexander és Larry Karaszewski. Operatőr: Philippe Rousselot. Rendező: Milos Forman. ^ Rózsa Gyula A kultúrfölény hasznáról A nagyobbik gyerekkel mindenesetre elszaladtunk Selmecbányára. A nagyobbik gyerek akkorra már tudta, hogy M S mester nem volt feltétlenül magyar, hogy működése oklevelesen egyáltalán nem kimutatható, s hogy Selmecen hiteles művet látni nem fogunk. Nem baj, a nagyobbik gyerek olyan tanintézetbe jár, ahol differenciált nemzeti tudatra nevelnek, s valahogy mindkettőnknek jólesett megnézni a feltételezett helyszínt. Van valami felemelően józan már abban is, hogy egy város valamikor a tizenharmadik században felépíti a pompás-hatalmas plébániatemplomát, az ezerötszázas évek elején még gazdagítja, ha igaz, M S mester oltárát állítja fel benne, aztán eltelik néhány év, és józanul várrá szerkeszti át: a török közeledtére a tetőt, mennyezetet leszedik, a falakat megerősítik, a kegytárgyakat elviszik. Históriai abszurd, a poézisét mi, errefelé, értjük. Festészeti élménynek kárpótlásul ott volt a Jézus születése útközben. Ha félborús az idő, a hontszentantali templomban -Antal - körülbelül olyan megvilágításban látható az ünnepélyes és cselekményes tábla, mint a többiek a Nemzeti Galéria óvó-óvatos fényében. Mária arcát kiemeli a ragyogóan fehér kendő, amely itt sem sárgult be, vagy itt is letisztították az idők során, mint a Vizitáción, a megrendült pásztorok elragadtatottak és túlbuzgók, mint a középkori táblák mindig kissé túlteljesítő szereplői, a gyermek - ugyancsak ragyogó fehér kelmén, Mária zöld köpenyével körbevédve - bölcs, figyelmeztető és megejtően fontoskodó. A táj, M S mester művészettörténet megcsodáltainterpretáltatása magasan van itt is és árnyékba húzódik, a budapesti katató- 113