Mozgó Világ, 1998. január-június (24. évfolyam, 1-6. szám)

1998 / 1. szám - A RASSZIZMUSRÓL - Kovács M. Mária: Ügyvédi és orvosi politika a zsidótörvények idején

Kovács M. Mária Ügyvédi és orvosi politika a zsidótörvények idején Az 1938. május 29-én bevezetett első, az 1939. május 5-én bevezetett máso­dik, s az 1941. augusztus 8-án beveze­tett harmadik zsidótörvény kidolgozá­sánál a hitleri nemzeti szocializmus zsi­dóellenes intézkedései szolgáltak vezér­fonalul. De a zsidótörvények bevezeté­sének belpolitikai körülményei nagy­ban különböztek a németországi hely­zettől, s ez mind magukban a törvé­nyekben, mind végrehajtásukban meg­mutatkozott. A legfőbb különbség talán az volt, hogy a magyar fegyverkezési program a zsidó tőke bevonása nélkül vagy a zsidó tőkének az országból való kime­nekülése esetén nagy nehézségek­be ütközött volna. Németországban a harmincas évek második felében ilyen probléma már nem volt: a zsidó tőke „kisajátítása”, azaz tulajdonosaitól „ár­­j­ásítás” címen történő elrablása befe­jezett tény volt. Magyarországon vi­szont ekkor még sem a belpolitikai, sem a külpolitikai feltételek nem vol­tak meg hozzá, hogy a zsidó tőke mo­bilizálható részének kimenekülését megakadályozzák. Imrédy Béla az első zsidótörvény be­vezetésének idején így jellemezte a helyzetet: „Kevés a tőkénk és ezt... nem szabad ijesztgetnünk. A tőkék tulajdo­nosait bizalommal kell eltöltenünk ab­ban az irányban, hogy az a politika, amelyet folytatunk, nekik biztonságot nyújt.”­ Ezért szerinte a zsidóellenes törvénynek olyannak kell lennie, hogy - miként egy 1937-es memorandumában fogalmaz - „a zsidóság egy részének he­lyeslésével, vagy legalább türelmével” találkozzék, mert akkor „sem nagyobb arányú tőkemeneküléstől, sem pedig olyan nemzetközi reprokussziótól nem kell tartanunk, amely amúgy is súlyos gazdasági helyzetünket az elviselhetet­­lenségig fokozhatná.”­ Az 1938. évi XV. számú törvény végül is a zsidókra nézve kvótarendszert ve­zetett be a szabadfoglalkozásokban és az üzleti vállalkozások alkalmazottai között. A zsidók aránya e foglalkozá­sokban a húsz százalékot nem halad­hatta meg. A szabadfoglalkozásokban a törvény hatályba lépése pillanatában működési engedéllyel rendelkező zsidó szakemberek működési jogát nem von­ták meg, de mindazok,­alak ezután fo­lyamodtak működési engedélyért - akár mert friss diplomások, akár mert a visszacsatolt területek polgárai voltak -, mindaddig nem kaphattak működési engedélyt, ameddig szakterületükön a zsidók aránya húsz százalék alá nem süllyedt. Bármilyen súlyosan érintette is ez a törvény a magyar zsidóságot, hiszen a polgári társadalom alapelvét, az állam­­polgári egyenlőséget rombolta le, konk­rét rendelkezései első látásra - legalább­is a németországi és ausztriai helyzettel összehasonlítva - nem tűntek különö­sebben brutálisnak. Még olyan illúziót is kelthettek, hogy ismét egy a magyar po­litikai életre oly jellemző fellángolás megismétlődéséről van szó. Ekkor még akár azt is lehetett remélni, hogy az új zsidótörvény sorsa és hatása olyasféle lesz, mint a korai húszas évek zsidóelle­nes intézkedéseié, vagyis hogy a kezdet­ben szigorú intézkedések után lassan le­csillapodik az egész. Valahogy ilyesféle­képpen, viszonylag veszélytelennek látta Részletek a szerző Liberal Professions and Illiberal Politics című könyve utolsó fejezetéből (Oxford University Press, New York-Oxford 1994).

Next