Mozgó Világ, 1998. július-december (24. évfolyam, 7-12. szám)
1998 / 9. szám - VÁLASZTÁS A MÉDIÁBAN - Bozóki András - Horváth János - Simó György - Szántó Péter - Sükösd Miklós: Kampány-kerekasztal
ban változtatni kellett volna, már nem tudtak kizökkenni a kerékvágásból. Alapvetően félreértették a saját helyzetüket. Tényleg azt hitték, hogy nincs alternatívájuk, holott az emberek csak apatikusak voltak. Szerintem nálunk a politikai közvélemény-kutatás a 94-es jó eredménye ellenére gyermekcipőben jár. A legtöbb kutatás arról szól, hogy „ha most vasárnap lennének a választások, Ön kire szavazna”. Erre a fifikás, Kádár-korban domesztikált magyar állampolgár ránéz a kérdezőre, és azt gondolja magában: „Marga kire szeretné, hogy szavazzak?!” És utána mond valamit, amit szerinte a kérdezőbiztos hallani szeretne. A biztos beleír valamelyik rubrikába, és megvannak az eredmények. De soha nem pontosak. Angliában, ahol pedig a közvéleménykutatás az Egyesült Államok után a legfejlettebb, négy évvel ezelőtt így úszott el a Neil Kinnock vezette Munkáspárt győzelme: még előző nap is 45 százalékkal vezetett a Munkáspárt az összes közvélemény-kutatás alapján, de 32 másnap az emberek a szavazófülke magányában mégis a konzervatívokra szavaztak. Ezek szerint nemcsak a magyar közvélemény-kutatás jár gyerekcipőben. Szántó Nem. Mindig, minden kutatásban - a legalaposabban is - ott a bizonytalansági tényező: az emberek sok minden miatt nem szeretik megmondani az igazi választásukat. Inkább azt mondják, hogy „bizonytalanok”, „nem mennek el szavazni”. Ezért sokszor a kutató állapítja meg a kérdezett egyéb demográfiai jellemzői, más keresztkérdések alapján, hogy az illető melyik pártra szavazna. Az egyszerűsített pollban azonban legtöbbször csak egy kérdés van, holott ötven kérdésből lehetne jó demográfiai profilt kihozni. Simó A média által keltett polifetisizmussal nem lehet pontosan mérni a kampány trendjeit és dinamikáját. Az idei kampányban először volt Magyarországon igazán nagy mozgás és célfotó. És pontosan azt nem tudja megmutatni ez a fajta, bután a számokra koncentráló elemzés, hogy a Fidesz hajrátaktikája és stratégiája miatt egyre gyorsuló ütemben nőtt a népszerűsége, az utolsó két hétben, a két forduló közötti két hétben is. Ennek sok oka van, többek között a kétpólusú pártstruktúra, a visszalépések. A másik ok, hogy idő kellett, csak a választások előtt derülhetett ki, hogy az MSZP unalmas kampánya rossz kampány, és a választók csak az utolsó héten honorálták a Fidesz aktív kampányát, azt, hogy ott tudatosan végigcsinált, kimunkált kampány és üzenet jelent meg. Mindezt nem tudták a pollok mérni, és csak az utolsó pillanatban kezdtek el a szakértők arról vitatkozni, hogy most jól mér-e a poll. Valójában nem a poll hibája volt ez, hanem az, hogy az utolsó két hétben is sokat változtak még az erőviszonyok. Tehát a közvélemény-kutatások érzéketlenek maradtak a dinamikára. Bozóki Vagy pedig az emberek érzéketlenek a poll eredményeire, mert például Hollandiába Tóka Gábor kollégám kiemailezte nekem április 20-án, hogy baj van, mert a MIÉP be fog jutni a parlamentbe. Akkor ezt még egyáltalán nem olvastam az újságokban, de ő azt mondta, hogy ez mégsem lesz négypárti parlament, hanem „mégiscsak érdekes parlamentünk lesz”, mert a MIÉP benne lesz. Április 20-án, tehát húsz nappal az első forduló előtt. Ezt nagyon érdekesnek tartottam. Lehetett érezni, hogy jön föl a MIÉP, és az emberek ezt nem követték, ugyanúgy, ahogy az MSZP elhitette magával, hogy nyugodtan ülhet a babérjain, mert mindenképpen megnyeri a választásokat. Az MSZP vezetői februárban elképesztően viselkedtek - Horn Gyula azt mondta, nem érdekli őt, még ha az SZDSZ tiltakozik is Bős-Nagymaros ellen, a dunai gát akkor is meg fog épülni. Annyira biztosak voltak a győzelemben, hogy sikerült összehozniuk egy az SZDSZ-től a MIÉP-ig terjedő koalíciót ebben a kérdésben. Majd Horn elkezdte a saját belügyminiszterét „cikizni” a Fenyő-gyilkosság után, szóval teljesen az volt a benyomása az embernek, hogy ők arra gondolnak, itt csak az SZDSZ része-