Mozgó Világ, 2001. január-június (27. évfolyam, 1-6. szám)
2001 / 5. szám - EGY ÉVVEL A VÁLASZTÁSOK ELŐTT - Lengyel László: A vihar kapujában
tott bizonytalan és távolságtartó választói massza meglepően nagy gyorsasággal határozott arculatot fog ölteni. A szavazás közeledtével újabb és újabb százezrek ébrednek rá, hogy a negyedik választás igazi tétje a hosszú távú konszolidáció berendezésének mikéntje. Áprilistól éles viták lesznek mindenütt megfigyelhetők a munkahelyeken, utcákon és tereken, vonatokon és sportpályákon - még a kereskedelmi médiumokban is. A kiélezett küzdelemben a többséget végül is az állítja maga mellé, aki a határozottság mellett higgadtságra is képes lesz, és a maga alternatíváját hihetőbben mutatja be a többiekénél. Mindez a lehető legoptimistább előfeltételezéseken alapuló leírás volt. A mai állapotokból kiindulva azonban felvázolható egészen más következményekkel járó változat is. Ősztől a két nagy politikai tábor a másik fél lejáratására és a választások előtti erkölcsi megsemmisítésére törekedne, s ennek érdekében végeláthatatlan botrányok tömegét zúdítaná egymásra. Sorra kinyírnák egymás kulcsfiguráit, a választások előtt már két meghasonlott és romjaira szétesett párt politikai haldoklói hevernének és hangoskodnának mindenütt. S az utolsó hetekben büszkén, érintetlenül és emelt fővel azok kapnák meg a többség - alacsony részvétel melletti - bizalmát, akikről még elhihető volt a maszületettség. És ezután hosszú időre megszabadulnánk a jóslások terhétől. A gondolkodásétól is. Lengyel László A vihar kapujában (Egy éjszaka a Kaméleon utcában) Nem akarok hazamenni - mondotta a Nagy Magyar Vakond a sötét lukban. Itthon vagy - válaszolta a neje megértően. A világ 1213-as Provinciáján, a Kaméleon utcában pártfőnökök üldözik egymást. Érdeklődve nézzük őket. Ez a mi ősi Provinciánk, a mi Kaméleon utcánk, a mi pártfőnökeink, a mi üldözőink. Fontos események tanúi vagyunk. Életünknek értelme van. Kisfiúnknak nyugodt szívvel tanácsolhatjuk, hogy fusson át a Kaméleon utca jobb oldaláról a bal oldalára és vissza. Tanulhat belőle. Képzett megfigyelők szerint az 1213- as Provincia birtoklásának komoly tétje van. Ha az egyik fél győz, akkor végleg győzedelmeskedik a klientúrás, tradicionális diktatúra, ha a másik, akkor eljövend az ifjú, tiszta demokrácia. És megfordítva, végre kikerül a hatalomból az újklientúrás, kép-hang diktatúra, s megjönnek a megtisztultak, megokosodtak, megszépültek. Vagy mi, és akkor barátok, demokraták, tisztakezűek, hozzáértők, vagy ők, és akkor ellenségek, diktátorok, korruptak, hozzá nem értők. A tét: diktatúra vagy demokrácia. Más tanúk szerint a Provincia fölötti malomnak nincs más tétje, mint az, hogy a gazdagok, felüllévők, az euroblablázó burzsoák érdekeit képviselő két nagy párt közül melyik rabolhatja négy évig a képviseletien, kisemmizett szegények, alullévők, Európából kirekesztett proletárok országát. Az a tét, hogy nincs tét. A rendszerváltás megbukott, kiterített hulláját fosztogatják. Magyarpárti, magyarérzelmű, magyarszívű agyarosok ezerszer leírják, kikiáltják, kiordítják, hogy Mohács, Majtény, Vi