Mozgó Világ, 2002. január-június (28. évfolyam, 1-6. szám)

2002 / 1. szám - "HARCI MORAJ" - Lengyel László: Pohos világ, sovány világ - Beszélgetés Kovács Lászlóval és Kuncze Gáborral

Pohos világ, sovány világ Kovács Lászlóval és Kuncze Gáborral beszélget Lengyel László­ ­ Az első kérdésem: mi az, ami a Fidesz előtti országban más volt? Mit hagyott ma­ga után a Horn-Kuncze-kormány, amely­ről a kormányoldal azt mondja, hogy az összeomlás szélére vitte az országot? Mit láttatok akkor stratégiai kérdéseknek, mik voltak akkor annak az időnek, annak a világnak a fő kérdései, és mi az, amit meg­változtatott a Fideszország-kormányzás? Mi az, amiben ez az ország három és fél, majdnem négy év alatt átalakult, és mi­ben látjátok a problémáit? Mi volt az a stratégiailag meghatározható végpont 1998-ban, ahonnan lehetett dobbantani, és miben tért el ettől aztán az Orbán-kor­­mányzás? Kovács László 98-at nem lehet meg­érteni 94 ismerete nélkül. 94-ben a Horn- 66 Kuncze-kormány egy összeomlóban lé­vő gazdaságot vett át, az ország első szá­mú betege a gazdaság volt, és nem volt fontosabb és főleg nem volt sürgősebb do­log, mint a gazdaság összeomlását meg­állítani. Persze egy választást éppen meg­nyert párt, amely ráadásul szociáldemok­rata elveket vall, nagyon nehezen fordul szembe saját választási ígéreteivel, és na­gyon nehezen fordul szembe alapvető el­veivel és értékeivel. A szocialista pártnál is eltartott kilenc hónapig a vajúdás, mi­re elszántuk magunkat, hogy elvégezzük ezt a nagyon fájdalmas műtétet. De az eredmény mégis az volt, hogy a beteg, a magyar gazdaság meggyógyult. És 98 nyarán úgy adtuk át az országot, hogy Orbán Viktor, Járai Zsigmond és Chikán Attila szeptemberben azt mondta külföl­dön és idehaza, hogy a magyar gazdaság a világ egyik legstabilabb és leggyorsab­ban fejlődő gazdasága. Ők sem állították, hogy mindez a néhány hetes Fidesz-kor­­mányzás eredménye. És volt külügymi­niszterként hadd tegyek hozzá egy má­sik dilemmát. Tudtuk, hogy 94 és 98 kö­zött meg fog kezdődni a NATO és az EU bővítése, és azt is lehetett tudni, hogy a bővítés szakaszosan fog végbemenni, és egyáltalán nem mindegy, hogy Ma­gyarország a bővítés első, második vagy sokadik körében kerül majd be ebbe a két szervezetbe. Igen ám, de láttuk, hogy a szomszédokkal való viszony rendezése nélkül szóba sem jöhetünk. Amikor én külügyminiszterként először találkoztam az amerikai külpolitika legfontosabb sze­mélyiségeivel, minden mondatukból ér­zékelhető volt, hogy Magyarországot baj­keverőnek tekintik ebben a térségben. Négy év alatt sikerült Magyarországot stabilizáló tényezővé tenni úgy, hogy en­nek megfelelő bánásmódot és kezelésmó­dot kapjunk. Kuncze Gábor A gazdaság és a kül­politika stabilizálása mellett én megem­líteném például a nyugdíjreform elindítá­sát is, ami nagy horderejű lépés volt. Min­denesetre katasztrófa, amit ezen a terü­leten művelnek, anélkül, hogy végiggon­dolnák, mi lesz mondjuk tíz-tizenöt év múlva a nyugdíjasokkal. Bizonyos terüle­tekre nem jutott idő, de mindenesetre 1998-ban létezett világos, kijelölt út, a sta­bilizált gazdaság, ami óriási mozgásteret nyújtott a kormányzat számára. Ez lehe­tővé tette volna a reformok folytatását, a korábbi évtizedekben felgyülemlett adós­ság megfelelő kezelését. Ott volt a sike­res privatizációs gyakorlat, amit érdemes lett volna folytatni. Ezek mára már mind­mind elszalasztott lehetőséggé váltak. Még egy dolgot említenék. 1998 elején az emberek, például, nem léptek vissza a képviselő-jelöléstől csak azért, mert ak­kor esetleg jön az APEH. Nem féltek be­szélni telefonon, mert bíztak abban, hogy a végrehajtó hatalom nem él vissza a jo­gosítványaival .­­ Gondoljátok, hogy ha 98-ban a Horn-

Next