Mozgó Világ, 2003. január-június (29. évfolyam, 1-6. szám)
2003 / 2. szám - ESSZÉ - Takács Ferenc: Visszájáról - Huysmanns, Kosztolányi, Nabokov
mi és történelmi korszakkal később, a századfordulós világ és az esztétistadekadens-szimbolista kora modernizmus végleges letűntével keltenek érdeklődést. Zsoldos Sándor, A különc mostani új kiadásának utószavazója is jelzi, rövid hat-hét év alatt Huysmans három legfontosabb regénye megjelenik magyarul, s jelképes, hogy mikor: 1918-ban, az öszszeomlás évében Ott lenn címmel a Lábas (eredetileg: 1891) Kállay Miklós fordításában, majd A különc 1921-ben, s végül 1925-ben a katolicizmushoz való megtérés - vagy visszatérés - regénye, Úton címmel, Várkonyi Nándor átültetésében (eredetileg En route, 1895). Ebben a háború végi és forradalmak utáni megkésett érdeklődésben különösen érdekes Kosztolányi Dezső jelenléte és szerepe. A megjelenések időrendje sokatmondó: az 1922-es New, a véres költőt, ezt a protofasiszta Zsarnokká félresikerülő dekadens költőről szóló példázatot a Kosztolányi-életmű kronológiájában a dekadencia ekkor már jó negyvenéves két alapművének - ráadásul két egymással szoros kapcsolatban lévő alapművének - a fordítása fogja közre, Huysmans Különce 1921-ből, illetve Wilde Dorian Graye 1923-ból. (Az utóbbira: Kosztolányi, bár sok mindent fordított szakmányban, a számára fontos ügyekben gondosan mérlegelt. Wilde-ot már a háború előtt kiszemelte magának, több tucat versét, egy sor színdarabját lefordította. S bár ez nem több puszta sejtésnél - most, a Huysmans-fordítás után alighanem személyes ügynek tekintette, hogy a Dorian Grayt is méltó átültetésben tegye A különc mellé. Wilde regényét egyébként ketten is lefordították előtte 1904-ben és 1907-ben, az utóbbi változat Schöpflin Aladár munkája volt.) Volt mindebben valami kosztolányis dac és kihívás, összeomlás és forradalmak után, a fehérterror idején és Trianon árnyékában ilyesféle frivol semmiségekkel foglalkozni, mint ahogy volt benne némi nosztalgia is a kora modernizmus letűnt boldog békéje iránt, amikor még fontos és illő dolog volt ilyen frivol semmiségekkel foglalkozni. De valamiféle magyarázat keresése is hajthatta arra, ami a világgal, az országgal és ővele történik. A dekadencia játékosan felelőtlen esztétikai attitűdjének másik arcán is megakadt a tekintete, az erkölcsi közönyön, amely részvétlen embertelenség és veszedelmes romlottság, a művészléten mint Bűnbeesésen, az esztétikai Gonoszon, amely fertőz, és megrontja az Életet. Akivel Dorian Gray kapcsolatba kerül, mind elzüllik, bűnöző lesz, megőrül, végez magával, s végül Dorianból is gyilkos válik. Néróból, a költőből és színészből pedig tömeggyilkos. Nero igazi műalkotása, halhatatlan remekműve a hullahegyek és az égő Róma, ez a reality show, amely merészen feloldja a dekadens dilemmát, nagyvonalúan áthidalván az Élet és a Művészet közötti szakadékot. (Példázatában Kosztolányi itt valami olyasmit sejtett meg, amely később Walter Benjáminnál bukkan fel aforizmaként: a fasizmus - egyebek mellett, de nem utolsósorban - a politika átesztétizálása.) De ugyanez a pillanat segítette Kosztolányit a maga esztétikája és poétikája kiérlelésében is. Játékosság és elvszerű komolytalanság; versforma, rím és mérték ludikus hivalkodása; a felszínes könnyedség és sekélyesség paradox felértékelése a súly és mélység rovására; a homo aestheticus szembeállítása a homo morális szál - mindezen ott van Huysmans és Wilde szellemujja. S ez Kosztolányi lényegét érinti. Esztétikája és poétikája, egyáltalán írói-költői magatartása markánsan kora modern gyökerű, „századvégi”. Érdekessé éppen az teszi, hogy ő a megváltozott körülmények között, a világháború utáni helyzetben, az érett modernizmus, Joyce, Proust, Mann, Musil, Kafka korszakában is ragaszkodik ehhez az akkor már sokak által idejétmúltnak érzett szemlélethez és magatartáshoz, sőt éppen ekkor esküszik fel rá igazán; a dekadencia „programját” legfeljebb finomítja és egyéníti, de el sohasem veti. Különcségében nem sok társa akad, de nincs egyedül: voltak mások is, akik hozzá hasonlóan a kora modern örökség bűvöletében „csinálták végig” a moder-119