Mozgó Világ, 2008. július-december (34. évfolyam, 7-12. szám)
2008 / 11. szám - VERS - Molnár Krisztina Rita: Süket ember párbeszéde a magasságossal
Fű, fa, bokor, virág, s tán még nád is susog a kollégiumkertben, az oktatás fenomenális, csak a szobákat ne bútor nélkül adnák, a közös konyhát ne közös hűtővel, esténként dudorászva derekamon a télikabát -a tegnap még megvolt vacsorám melegíteni. „Ki ette meg?”, „az igazat mondd...” „valami bűzlik...”... Hajót remélsz, hallgass, vagy... Kérdezz angolul, dánul válaszolnak. Mi volna, ha egyszer mégis teli hassal, békében hajthatnám álomra a fejem? Nem az otthonról hozott, félig leeresztett gumimatrac zavar, a félrecsúszott lepedő, sem, hogy a Golf-áramlat sodorta hajnalokat dideregve, össze-összekoccanó fogakkal... Egyelőre honvágy sem gyötör. Úgyis, úgyis elszenderedem újra, míg... Hajlékomban a csap csöpög, odakint az eső. Molnár Krisztina Rita Süket ember párbeszéde a magasságossal Kegyelem, kegyelem, tengertánc, hajdú sógor, mit kívánsz? Nem kívánok egyebet, csak egy falat kenyeret. Kegyelem, kegyelem, megkapod, minden reggel befalod, tanuld meg, az ördögöd, mondd egyszer, hogy köszönöd! Kegyelem, kegyelem, tengertánc, hajdú sógor, mit kívánsz? Nem kívánok egyebet, kötözd be a sebemet. Kegyelem, kegyelem, bekötöm, ellenséged ellököm, nem kívánok egyebet, csapd kezembe tenyered.