Mozgó Világ, 2011. január-június (37. évfolyam, 1-6. szám)

2011 / 5. szám - KISPRÓZÁK - Magyar László András: Fejezetek egy fejlődésregényből

Magyar László András Fejezetek egy fejlődésregényből Sic­itur Az egyetemre Debrecenben felvételiztem, s anyámék némi telefonálgatás árán elintézték, hogy az éjszakát ismerősüknél, Ladányi Józsánál, a farkastorok- és nyúlszájműtéteiről hírneves sebészprofesszor asszonynál tölthessem. A felvé­teli vizsga után el is mentem a megadott címre. Ladányi Józsa szép, kertes, nagyerdei villáját egyetlen testes, kedvesen mosolygó, de teljesen szótlan ház­vezetőnő társaságában, egyedül lakta. Az ősz professzor asszony úriasan tar­tózkodó kedvességgel fogadott, szendviccsel, süteménnyel, kávéval kínált, majd körbevezetett ómódi eleganciával berendezett, poros plüssök és magányos öregség illatát árasztó, súlyos drapériákkal besötétített lakásában. Külön att­rakcióként, színpadias mozdulattal mutatta be 44-ben meggyilkolt fivérének szobáját, amelynek berendezésén az azóta eltelt három évtizedben semmit nem változtatott: az éjjeliszekrényen nyitott könyv, az asztalon sakktábla, felállított bábukkal, a szekrényben megsárgult vászonba burkolt, naftalinszagú öltönyök, a vázában elszáradt virág. Nekem dolgozószobája nyikorgó bőrdíványán ágyaz­tatok meg, s mielőtt búcsút vett volna tőlem, felhívta figyelmemet, hogy a vé­cépapírt esetleges használat után egy erre szolgáló külön kosárba kell majd dobnom, mert a lefolyó dugulásra hajlamos. Egyedül maradva megmosakod­­z­­tam a tágas, nagy ablakos fürdőszobában, majd a kiállt izgalmak és a bőséges vacsora hatására jót tottam a vécén. A használt papírt természetesen a vécébe hajítottam, amely lehúzáskor annak rendje s módja szerint el is dugult. A kö­vetkező két órát - úgy tíz és éjfél közt - a bűnjelek és a fölös víz eltüntetésére fordítottam, ám végül is, verítékezve és remegve bár, de sikerült feladatomat - egy ásónak és vödörnek egyaránt remekül használható, multifunkcionális réz hamutartóval kezemben az ablakon át közlekedve a kert és a fürdőszoba között - eredményesen megoldanom, ami további életemre nézve határozott önbizalom­mal töltötte el ifjonti lelkem. Reggel Ladányi Józsa a megterített reggelizőasztal mellett fogadott, s mialatt a meisseni kannából aranyszín teát töltött nekem, megkérdezte, hogyan telt az éjszaka. - Remekül­­ feleltem őszintétlenül, majd lopva fürkésztem az idős hölgy arcát a gúny vagy neheztelés nyomát keresve raj­ta. Ám hiába: az ilyen vidéki úrinőket igen jól nevelték egykor. Az egyetemre egyébiránt, mint később megtudtam, felvettek. Sic itur ad astra. Beszélgetés 20 esztendősen, fél év küszködés és vívódás után - lelki, tanulmányi, világnézeti és főként szerelmi okokból - úgy döntöttem, otthagyom a debreceni bölcsészkart, hazatérek, és segédmunkásnak állok. Döntésemmel valósággal sokkoltam sze­gény szüleimet. Különösen apámat zaklatta fel a kilátás, hogy drága fiacskája a jövőben a fizikai munka frontján építi a szocializmust: szokott ironikus nyu­galma percek alatt tovatűnt, szidalmak és vádak áradatát ontotta rám, majd

Next