Mozgó Világ, 2012. július-december (38. évfolyam, 7-12. szám)
2012 / 11. szám - HÓNAPLÓ - Lángh Júlia: Rajtunk múlik
zal megeshet, hogy előbb-utóbb cselekedni is fog, pláne ha biztatást érez. Nyilván az ország fejétől bűzlik a haza, a turul-ősképes, világnemzetes Blut und Boden beszéd csak megkoronázta a sok éve tartó gyűlöletkeltést, és bibliai háttértámogatással lelkesítette híveit, megígérve, hogy a sátán, sárkány, őskígyó és hasonlók számára (ezek nyilván mi vagyunk) itt nem marad hely, és hogy híveivel együtt kiszorít minden rosszat és széthúzást a magyar életből. Ezt biztatásnak veheti a cselekedni vágyó. Nem sokkal jobbak a másik oldalon álló vérgőzösök sem. Eszement üzenetek terjednek az interneten, kamaszos izgalommal várva, hogy balhé lesz-e október 23-án (nem tudom, mi lesz, október közepén kell ezt a szöveget leadnom, de szerintem nem lesz „balhé”). Amerikai film alapján terjedő divatos mémmel emlegetik, hogy 23-án „a pokolban vacsorázunk”. Egyesek „igazi forradalomra” vágynak, egyenesen le akarják lövetni magukat - ők írják -, mert szép dolog a hazáért meghalni. Erőszakra felszólító mondatok után hat-nyolc-tíz felkiáltójelet látok: biztos tünete a komolytalanságnak. Esélyes, hogy azoknak van igazuk, akik azt mondják, ez provokáció. Nem tudom, nem szeretem ezt a szót, gyerekkori emlékeimből jön elő, együtt a szabotázs szóval, az ötvenes évekből. De az is lehet, hogy igaz, annyi tébolyult szöveget lehet manapság látni. Azt például készséggel elhiszem, hogy az eldurvult és sziszegően gyűlölködő kommentek nagy részét bérkommentálók írják. Valamelyest meg is nyugtat, ha nem az „emberek” ilyenek, hanem leginkább a (fizetett?) feszültségkeltő propagandisták. De nézzük tovább az elkedvetlenítő napi híreket. Másnapra majdnem elfelejtődnek, mert tolakodnak, torlódnak az újak. És most nem beszélek a nagy témákról, a jogállam megcsúfolásáról, az intézmények szétrongálásáról, az iskolák fájdalmas ellehetetlenítéséről, a drámaivá váló elszegényedésről, a létminimum alatt élők négymilliósra becsült tömegéről, a ki tudja, hány, de sok, éhező gyerekről - csak néhány jellemző apróságot említek, amelyek mégsem apróságok, mert egy nagy, sötét egész részei. Szimbólumokért semmibe venni a szakértelmet. Egy sikeres miskolci gimnázium igazgatóját, akit a teljes tanári kar, szülők és diákok, mindenki támogat, azért akarják elmozdítani, mert nem volt hajlandó a jó hírű iskola nevét Széchenyi Istvánra változtatni Földes Ferencről, aki, ugye, így mondják, komcsi újságíró volt. Hogy mi legalább pontosak legyünk: művelődéspolitikus volt, és a filozófia doktora. 1942-ben Ukrajnába vitték munkaszolgálatra, ahol egy év múlva nyoma veszett. Pécsett Wass Albert utca lesz a Marx utcából, hiába kérték tanárok, hogy inkább Márton Áron legyen. Budapesten elvették az annyira szerethető Tersánszky Józsi Jenőtől és Gelléri Andor Endrétől az utcáját. A Pesti Barnabás utcából Piarista utca lesz. Valaki a napokban erre azt mondta: zsidótlanítják a pesti utcákat. Tudják, ki volt az a Pesti Barnabás, akinek az utcájából hajdan öt éven át mentem be naponta a nagykapun az alma materembe? Idemásolom az OSZK (még mindig a legnagyobb és legrangosabb központi könyvtárunk) honlapjáról. Pesti Barnabás, Getzler József (Sátoraljaújhely, 1920. okt. 4. - Sopronkőhida, 1944. dec. 24.): vegyészmérnök. 1938-ban beiratkozott a toulouse-i