Mozgó Világ, 2012. július-december (38. évfolyam, 7-12. szám)
2012 / 11. szám - TANULMÁNYOK - Farkas Zoltán: Az IMF jegyében - rémregény
tával e téren is felvillantotta tehetségét. Először Ópusztaszeren emlegette már-már egykori szövetségese, a politikai életből általa kiütött Torgyán József stílusában hogy a magyarok a Turul népének tekinthetők, e jelbe minden magyar beleszületik. Látomásos beszédében arról is értekezett, hogy „kétféle szív él a magyar politikában, az egyik elutasítja a nemzeti összetartozást, a másik ezt tekinti kiindulópontjának, az egyik lemond az elveszett juhokról, a másik folyton keresi”, ami meglehetősen profán utalás a bibliai jó pásztorra. Erős kezdet volt. Majd Marosvásárhelyen Orbán Viktor arról elmélkedett, hogy a felzárkózást az önsajnálat és a lebeszélés fenyegeti, ami a nemzet halálához vezethet. Ezért aztán a kétharmados felhatalmazással élve „modern nemzetépítésbe” kezdett - folytatta immár a Magyar Diaszpóra Tanács ülésén, mégpedig a tízparancsolatban megfogalmazott tradicionális értékek, a család megerősítése, a nemzet reneszánsza jegyében, amit „a Magyarországgal szemben álló nyugat-európai politikai elit a legnagyobb hevességgel utasít el”. Ezzel a vesztébe rohan - sugallta másutt. Magyarország a legnehezebben kormányozható nemzet, mert itt tízmillió szabadságharcos él - fejtegette a neokonzervatív amerikai magazinnak, a The Weekly Standardnak. A demokratikus rendszerek beépített problémáit a vezetés gyengeségében vélte felfedezni a Handelsblattnak adott interjúban, ahol kifejtette, hogy a reformok végrehajtására az elnöki rendszer alkalmasabb volna. Ezt azzal toldotta meg a Bonafarm-csoport csipőteleki tehenészetének avatóján - ahol a kapcsolati tőkéjét valódi vagyonná formáló Csányi Sándort külön is méltatta mint a legtehetségesebb falusi legényéből lett bankvezért -, hogy a magyarok génjeikben hordozzák a föld szeretetét. Kitért a magyarság karakterjegyeire Berlinben a Konrad Adenauer Alapítványnál tartott előadásában is, ahol - kérdésre válaszolva - az Alkotmánybíróság jogfosztását azzal magyarázta: a magyar észjárás és gyomor nehezen veszi be, hogy a testület megsemmisítheti a nép által választott képviselők döntéseit. Bezzeg azt bevette, amikor a Bokros-csomagot zilálta szét az Alkotmánybíróság. Amely, korántsem mellesleg, nagyon is valóságos szempontokkal járult hozzá a jogkultúrához: például azzal, hogy az emberek életébe azonnal és radikálisan nem szabad beavatkozni, a vívmányokat nem lehet az egyik napról a másikra megvonni. Jóllehet az echte szabadságharcosok számát még semmilyen közvélemény-kutatás nem igazolta vissza, a kormány októberben igyekezett jó példával előállni. Fizetett hirdetésekben rontott neki az IMF-nek, azt sugallva, nem enged a követeléseinek - mármint azoknak, amelyek nem is léteznek. Orbán Viktor Sárváron a Fidesz és a KDNP frakciója előtt meglebbentett egy halállistát, amelyet az IMF-nek tulajdonított, majd megpróbálta bevésni az agyakba, hogy ez igenis hiteles. Hiába ismertették a magyar hírportálok a megfelelő IMF-es és uniós dokumentumokat, bizonyítva, hogy azokban a felvillantott követeléseknek se híre, se hamva, hiába adott ki erről közleményt mindkét