Mozgó Világ, 2013. január-június (39. évfolyam, 1-6. szám)
2013 / 4. szám - ESSZÉ - Bedő Iván: "Orbán Viktor nem diktátor" - Német sajtóvélemények a márciusi magyar alkotmánymódosításról
delmét azokra a férfi-nő párokra szűkítik, amelyek összeházasodtak és gyermeket nevelnek.10 A frankfurti lap egy másik cikke, Stephan Löwenstein kommentárja néhány, esetleg más országban is létező paragrafus ismertetése után erre a következtetésre jut: „A probléma az összképből adódik. A kormány belpolitikailag vitatott törvényeket határoz el, és kétharmados döntésekkel a jövőbeli, eltérő többségi viszonyokra is lecövekeli őket. Az utóbbi két év gyakorlata azt mutatja, hogy ha a helyzet úgy kívánja, [a jogszabályokat] gyorsan alkalmazzák is.”11 Az európai politika másik fenegyerekével, Silvio Berlusconival vont párhuzamot a balliberális müncheni Süddeutsche Zeitung véleményírója, Martin Winter. Brüszszelben és az európai fővárosokban túl sokan túl sokáig hagyták Orbánt abban a hitben, hogy még a jogállam alapjainak megtámadását is elnézik neki - magyarázta, hozzátéve, hogy Orbán túllépett a már Berlusconi esetében is engedékenyen meghúzott határon, és e mögé csak akkor lép vissza, ha ultimátumot kap Európától: korrekció vagy elszigeteltség. Másokkal egybehangzóan Winter is úgy véli, hogy az EU-szerződésekben szereplő szankciókat igazából senki sem gondolta komolyan, „de most bekövetkezett ez az eset. Orbán teszteli az értékközösséget. Annak pedig értékközösségként kell válaszolnia... Orbán erős lehet, de anynyira nem erős, hogy népe mozgás nélkül kövesse az európai elszigeteltségbe. Főleg olyan időben, amikor Magyarország nagyon rá van szorulva az európai pénzekre.”12 Hasonló gondolatmenetet követ a taz (a 68-as balos hagyományokat őrző berlini napilap) bécsi tudósítója, Ralf Leonhard: „Silvio Berlusconi sem a bunga-bunga vagy a sok bírósági ügye miatt bukott meg, hanem a pénzpiacok kifogásai miatt. Orbán Waterlooja, ez megjósolható, nem politikai, hanem gazdasági lesz.”13 Európai határozottságot sürget rövid és szikár, „Nyomás” című kommentárjában a konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung is, néhány más laphoz hasonlóan párhuzamokat vonva a konzervatív magyar és a baloldali román kormány jogállam-bontogatása között. „Az unión belüli, amúgy is erős széthúzó erők még erősebbekké válnának, ha az EU egyszerűen tudomásul venné értékrendjének megsértését. Helyes ezért, hogy Reding EU-biztos asszony nyomást gyakorol Magyarországra.”14 A konzervatív lap egy másik kommentátora, Klaus-Dieter Frankenberger nem zárkózik el Orbán és társai érvelése elől, hogy tudniillik a külföldi ellenvélemények egy részét a magyar ellenzék sugallja, mégis így inti a Fidesz vezetőit: „Hogy a felháborodás a partnerországokban talán nagyobb, mint magában az országban, azt Orbánnak nem kellene dacosan úgy elintéznie, mint a tájékozatlanok reakcióját vagy olyan politikai ellenfelekét, akik elutasítják az ő értékkonzervativizmusát. Sokan kétségkívül ilyenek, de ha a hatalommegosztás rendszerének határait megsértik, az a jóakarók színre lépését is kiváltja. (...) Hogy jó barátok is távolságot tartanak, sőt akár szankciókat fontolgatnak, annak fájdalmasan kellene érintenie Orbánt.”15 A jó barátok közül a konzervatív németeknél épp az alkotmányszavazással egy időben vendégeskedett Berlinben Áder János államfő, így a német olvasók még tájékozot