Mozgó Világ, 2013. július-december (39. évfolyam, 7-12. szám)

2013 / 7-8. szám - -RÓL, -RŐL - Csengery Kristóf: Vagy-vagy helyett is-is - Wagner, R.: A nürnbergi mesterdalnokok. Wagner Napok, Művészetek Palotája, 2013

230 dzsai típusú Buddhára hasonlíta­na. Címe: A hiányzó ész (2013). A leírásból kiderül: ezek a mű­vek immár kiléptek kétdimenziós karámjaikból. Szobrok lettek, pon­tosabban olyan óriási, magastűzű kerámiaplasztikák, amelyek egy-egy kitüntetett ponton felöltik anyaguk­ban rejlő ornátusukat, és gátlásta­lanul csillogó pompában kísértik meg a múltat. Melyik múltat? A korábbi, sőt a kortársi Roskó-festmények az idővel cselesen bántak. Egyazon vásznon megjelent a szent koronás uralkodó öltönyös, díszzsebkendős úriembe­rek gyűrűjében (István király zsidó­kat telepít a Csepel-szigetre, 2002), Madonna és az Oroszlánkirály, Na­póleon és a tücsök, valamint a nagy kandúr és a Szent Grál. Valameny­­nyien jól illusztrálják a Hayden White-ra, a posztmodern történelem atyjára hivatkozó kurátori gondo­latot, mely szerint „a modernitás egyre távolabb kerül a naivitástól, és egyre erősebbé válik benne az irónia, amely hajlamos tragikus, komikus vagy éppen tragikomikus szatíraként cselekményesíteni a történetet.” Igaz. Az ezredforduló után született kerámiák létmódja azonban már leírhatatlan a léhán laza liberális eklektika elméletével. A művész megérzett valamit abból a formáló­dó új világból, ami már kevéssé já­tékos, alig vidám, és egyáltalán nem méltányolja a szabadon szár­nyaló gondolatot. Ezzel szemben szigorú szimmetriára épített, mint a nagy folyamvölgyi kultúrák te­kintélyt parancsoló templomai, és fölösen mért arany fényekkel dúsí­tott, mint a transzcendenciához menekülő szegény lakosság vakítá­­sára való pazar imahelyek. Ha már idéztem följebb egy perzsa közmon­dást, álljon itt egy másik is, illik ez a „mezopotám” formákhoz, az el­nyomorított közérzethez és a fun­damentális erőhöz szoktatott ma­gatartáshoz. Aminek jönnie kell, megjön. Aminek mennie kell, megy. De a baj velünk marad. Szépek, szikárak, szomorúak ezek a Roskó-munkák. Láthatóan nagy lelki árat fizetett értük azért, hogy levesse előző korszakainak derűben fogant formáit. A történelem terhe. Roskó Gábor retrospek­tív kiállítása. Kurátor: Hornyik Sándor. Deb­recen, MODEM, 2013. április 28.-július 28. Csengery Kristóf Vagy-vagy helyett is-is A Wagner Napok lassan az életmű végére ér. Nyolc év nyár eleji feszti­váljain, a Művészetek Palotájában egy opera híján színre került a tel­jes „Bayreuthi Tíz” - az oeuvre érett része, figyelmen kívül hagyva a három korai kísérletet (A tündé­rek; Szerelmi tilalom; Rienzi). Lát­hatta a közönség a Parsifal, A nibe­­lung gyűrűje (A Rajna kincse; A walkür; Siegfried; Az istenek alko­nya), a Trisztán és Izolda, a Lo­hengrin, a Tannhäuser és legutóbb A nürnbergi mesterdalnokok elő­

Next