Mozgó Világ, 2013. július-december (39. évfolyam, 7-12. szám)
2013 / 7-8. szám - -RÓL, -RŐL - Csengery Kristóf: Vagy-vagy helyett is-is - Wagner, R.: A nürnbergi mesterdalnokok. Wagner Napok, Művészetek Palotája, 2013
230 dzsai típusú Buddhára hasonlítana. Címe: A hiányzó ész (2013). A leírásból kiderül: ezek a művek immár kiléptek kétdimenziós karámjaikból. Szobrok lettek, pontosabban olyan óriási, magastűzű kerámiaplasztikák, amelyek egy-egy kitüntetett ponton felöltik anyagukban rejlő ornátusukat, és gátlástalanul csillogó pompában kísértik meg a múltat. Melyik múltat? A korábbi, sőt a kortársi Roskó-festmények az idővel cselesen bántak. Egyazon vásznon megjelent a szent koronás uralkodó öltönyös, díszzsebkendős úriemberek gyűrűjében (István király zsidókat telepít a Csepel-szigetre, 2002), Madonna és az Oroszlánkirály, Napóleon és a tücsök, valamint a nagy kandúr és a Szent Grál. Valamenynyien jól illusztrálják a Hayden White-ra, a posztmodern történelem atyjára hivatkozó kurátori gondolatot, mely szerint „a modernitás egyre távolabb kerül a naivitástól, és egyre erősebbé válik benne az irónia, amely hajlamos tragikus, komikus vagy éppen tragikomikus szatíraként cselekményesíteni a történetet.” Igaz. Az ezredforduló után született kerámiák létmódja azonban már leírhatatlan a léhán laza liberális eklektika elméletével. A művész megérzett valamit abból a formálódó új világból, ami már kevéssé játékos, alig vidám, és egyáltalán nem méltányolja a szabadon szárnyaló gondolatot. Ezzel szemben szigorú szimmetriára épített, mint a nagy folyamvölgyi kultúrák tekintélyt parancsoló templomai, és fölösen mért arany fényekkel dúsított, mint a transzcendenciához menekülő szegény lakosság vakítására való pazar imahelyek. Ha már idéztem följebb egy perzsa közmondást, álljon itt egy másik is, illik ez a „mezopotám” formákhoz, az elnyomorított közérzethez és a fundamentális erőhöz szoktatott magatartáshoz. Aminek jönnie kell, megjön. Aminek mennie kell, megy. De a baj velünk marad. Szépek, szikárak, szomorúak ezek a Roskó-munkák. Láthatóan nagy lelki árat fizetett értük azért, hogy levesse előző korszakainak derűben fogant formáit. A történelem terhe. Roskó Gábor retrospektív kiállítása. Kurátor: Hornyik Sándor. Debrecen, MODEM, 2013. április 28.-július 28. Csengery Kristóf Vagy-vagy helyett is-is A Wagner Napok lassan az életmű végére ér. Nyolc év nyár eleji fesztiváljain, a Művészetek Palotájában egy opera híján színre került a teljes „Bayreuthi Tíz” - az oeuvre érett része, figyelmen kívül hagyva a három korai kísérletet (A tündérek; Szerelmi tilalom; Rienzi). Láthatta a közönség a Parsifal, A nibelung gyűrűje (A Rajna kincse; A walkür; Siegfried; Az istenek alkonya), a Trisztán és Izolda, a Lohengrin, a Tannhäuser és legutóbb A nürnbergi mesterdalnokok elő