Mozgó Világ, 2014. július-december (40. évfolyam, 7-12. szám)
2014 / 12. szám - ESSZÉ - Kollár József: A kibernomádok, Neo és Orbán Viktor
mongolok nem csupán az árukereskedelem számára „globalizálták” a világot, hanem a gondolatok és a tudás áramlása számára is. A kibernomádok a középkori nomádok XXI. századi leszármazottai, „áramló közösséget” alkotnak. Az „áramlás” a mobilitást preferáló értestílus, legyen szó munkáról vagy szórakozásról. A mobilitás a kultúrák közötti utazás. A neonomádok élvezik a különféle gondolatrendszerek, virtuális tájak, életformák, érzelmek, létállapotok közötti vándorlást. A virtuális, tehát valódi sztyeppék meghódítását. Nem szeretik, ha nyereg alatt puhítják őket, ha a folyókat természetes határoknak tekintik, ha a hidakat eltorlaszolják, ha a gázlókon feltartóztatják őket, ha a várkapukat és a városokat bezárják előttük. A neonomádok áramlása a változásban való élés változatlan akarása. A változás pedig nem más, mint utazás különféle kultúrák és normák között. Orbán Viktor behívja a kibernomádokat Amikor Orbán Viktornak eszébe jutott, hogy megadóztatja az internet népét, akkor nem csupán profán módon avatkozott be a neonomád „Homo Internetienziszek” mindennapjaiba, hanem szimbolikusan is betört a „Szabad Netköztársaságba”, miáltal saját (amúgy is megtépázott) neóságát is zárójelbe tette. A Fidesz, miközben hoszszan hezitáltva visszavonta az internetadót, a politikai interpretációs tér többi résztvevőjével együtt új játéktérre teleportálta magát azáltal, hogy a szimbolikus tartalmú adóval a politika egészére rászabadította a kibernomádokat. A magyar származású Andrew Grove (Gróf András) szerint - aki a Csak a paranoidok maradnak fenn című könyv megírásakor az Intel elnök-vezérigazgatója volt - paranoiásként figyelnünk kell a szabályok megváltozásának jeleit, majd pedig meg kell tanulnunk játszani és alakítani az új szabályok által konstituált játékot. Az új szabályokhoz ugyanis új stratégiák illeszkednek, és akik nem képesek időben érzékelni a változást, azok elbuknak. Inflexiós pontnak nevezi azt, amikor a régi szabályok (gyakran váratlanul) új szabályoknak adják át a helyüket, és a hirtelen elavuló sratégiák nem működnek többé. Az „inflexiós pont” kifejezés azt a pontot jelöli, ahol a függvénygörbe görbülete megváltozik. A stratégiai inflexiós ponton való áthaladás hasonlít ahhoz, mikor egy vadnyugati film hősei bevágtatnak a „halál völgyébe”, ahol könnyű célpontot nyújtanak az ellenségnek. A „halálvölgy” a régi és az új szabályok találkozásának színtere, homályos, alkonyi zóna. Gyorsan ki kell törni innen, de nem világos, hogy merre, néha az sem, hogy kinek az irányításával. Az internetadó, visszavonása ellenére, ilyen inflexiós pontnak tűnik. Mert új szereplők léptek a politikai térbe, és megváltoztatták a játékszabályokat. A menedzsmentirodalomból jól ismert, hogy gyakran még a sikeres cégek jól teljesítő alkalmazottait is érdemes kirúgni, és olyan tehetséges amatőrökkel kicserélni őket, akik friss szemmel látják, értetlenül nézik a folyamatokat. Ők azok, akik képesek az adott szerveződés kódolt tudását megváltoztatni azzal, hogy nem értik a régen ott dolgozók által evidensnek tartott szabályokat. A politika egésze felfogható olyan interpretációs térként, amelyben a