Mozgó Világ, 2014. július-december (40. évfolyam, 7-12. szám)

2014 / 12. szám - ESSZÉ - Kollár József: A kibernomádok, Neo és Orbán Viktor

mongolok nem csupán az árukeres­kedelem számára „globalizálták” a világot, hanem a gondolatok és a tudás áramlása számára is. A kibernomádok a középkori no­mádok XXI. századi leszármazot­tai, „áramló közösséget” alkotnak. Az „áramlás” a mobilitást preferá­ló értestílus, legyen szó munkáról vagy szórakozásról. A mobilitás a kultúrák közötti utazás. A neono­­mádok élvezik a különféle gondolat­rendszerek, virtuális tájak, életfor­mák, érzelmek, létállapotok közötti vándorlást. A virtuális, tehát valódi sztyeppék meghódítását. Nem sze­retik, ha nyereg alatt puhítják őket, ha a folyókat természetes ha­tároknak tekintik, ha a hidakat el­torlaszolják, ha a gázlókon feltar­tóztatják őket, ha a várkapukat és a városokat bezárják előttük. A neonomádok áramlása a változás­ban való élés változatlan akarása. A változás pedig nem más, mint utazás különféle kultúrák és nor­mák között. Orbán Viktor behívja a kiber­­nomádokat Amikor Orbán Viktornak eszébe jutott, hogy megadóztatja az inter­net népét, akkor nem csupán pro­fán módon avatkozott be a neono­­mád „Homo Internetienziszek” mindennapjaiba, hanem szimboli­kusan is betört a „Szabad Netköz­­társaságba”, miáltal saját (amúgy is megtépázott) neóságát is zárójel­be tette. A Fidesz, miközben hosz­­szan hezitáltva visszavonta az internetadót, a politikai interpretá­ciós tér többi résztvevőjével együtt új játéktérre teleportálta magát az­által, hogy a szimbolikus tartalmú adóval a politika egészére rászaba­dította a kibernomádokat. A magyar származású Andrew Grove (Gróf András) szerint - aki a Csak a paranoidok maradnak fenn című könyv megírásakor az Intel elnök-vezérigazgatója volt - para­noiásként figyelnünk kell a szabá­lyok megváltozásának jeleit, majd pedig meg kell tanulnunk játszani és alakítani az új szabályok által konstituált játékot. Az új szabá­lyokhoz ugyanis új stratégiák il­leszkednek, és akik nem képesek időben érzékelni a változást, azok elbuknak. Inflexiós pontnak nevezi azt, amikor a régi szabályok (gyak­ran váratlanul) új szabályoknak adják át a helyüket, és a hirtelen el­avuló sratégiák nem működnek többé. Az „inflexiós pont” kifejezés azt a pontot jelöli, ahol a függvénygör­be görbülete megváltozik. A straté­giai inflexiós ponton való áthaladás hasonlít ahhoz, mikor egy vadnyu­gati film hősei bevágtatnak a „ha­lál völgyébe”, ahol könnyű célpon­tot nyújtanak az ellenségnek. A „halálvölgy” a régi és az új szabá­lyok találkozásának színtere, ho­mályos, alkonyi zóna. Gyorsan ki kell törni innen, de nem világos, hogy merre, néha az sem, hogy ki­nek az irányításával. Az internet­adó, visszavonása ellenére, ilyen inflexiós pontnak tűnik. Mert új szereplők léptek a politikai térbe, és megváltoztatták a játékszabá­lyokat. A menedzsmentirodalom­ból jól ismert, hogy gyakran még a sikeres cégek jól teljesítő alkalma­zottait is érdemes kirúgni, és olyan tehetséges amatőrökkel kicserélni őket, akik friss szemmel látják, ér­tetlenül nézik a folyamatokat. Ők azok, akik képesek az adott szerve­ződés kódolt tudását megváltoztat­ni azzal, hogy nem értik a régen ott dolgozók által evidensnek tartott szabályokat. A politika egésze felfogható olyan interpretációs térként, amelyben a

Next