Mozgó Világ, 2015. január-június (41. évfolyam, 1-6. szám)

2015 / 2. szám - HÓNAPLÓ - Schreiber András: Itt élt és lopott

vetnek vissza. Milyen egyszerű is ez. Elég egy névcsere, egy rövid kitérő, egy félrefordított tekintet, és azt gondolják, minden megváltozik, minden olyanná lesz, amilyenné tenni akarják. Miközben nem akarnak semmit, csak behúzni maguk mögött a kocsmaajtót, és dönteni arról, hogy sör, bor vagy pálinka. Cs. mosolyog az értetlenkedőkön és a dacon, ami érdessé teszi a han­gomat. Nem magyarázkodik, nem mesél. Minden helyzetnek, történet­nek eljön az ideje. Intésére meglódul majd a kő Mihály, aki nem Csoko­nai. Ez azonban nem az az este. Most egymáshoz fordulnak a busa fejek, akik nem néznek ki az ablakon. Elindulnak az esetlen szavak, a pult fö­lött tócsányi mondatokká állnak össze. Tapicskolnak benne a zászlók alatt surranok, a saját feleségük unalmát más megunt feleségével gyógyí­tók, a kint egymást kerülgetők, most örülnek ennek, és vigasztalják egy­mást ebben a szűk, szeszszagú másvilágban. Hogy vagy, de rég nem láttalak - kapok fel én is néhány ütött-kopott, éles sarkú szót. Ciklámenszínű száj felé fordulok, a mondat végén pont­tá zsugorodik a kérdőjel, fullad bennem az indulat. Felrémlik az árok­part, a lángoló kendő és szoknya virágokkkal. A ciklámen száj nem vála­szol. Nem vagyok jó erre a játékra. Elkenődik a tömegben, csak a pohár falán marad utána maszatos nyom. Hiába keresem Cs.-t, eltűnik ő is. Ki tudja, kihez hajtja a fejét, játszik vagy figyel. Szavakat gyűjt. Menni kell, menni, menni, menni. Zászlótól zászlóig haladunk hazafelé, ketten a sötétben. Tudjuk, hogy jön majd a főút, a fény, a havas ormok a fagyott sár fölött, Sepsiszent­­györgy után New York. Hátunkra dőlnek a vízfejű házak. Megpróbálom elmesélni a ciklámen mondat után maradt nyomot. Ne törődj vele - mondja Cs. Utasít vagy vigasztal, ahogy erős karjával gyönyörű kanyart rajzol. Nem törődöm. Repít a lendület. Éppen ott, és éppen az, amely egyetlen metszéssel levágta a nő fejét. Schreiber András Itt élt és lopott Az Erzsébet téri óriáskerék biztonsági zónáját kijelölő kerítésen zöld mo­linó feszül, egyebek mellett a következő reklámszöveggel: „Ajándékozz fesztivált!” Az esemény előtti várakozásba vegyül is némi fesztiválhangu­lat. A dohányfüstöt időnként lágy hullámokban forralt bor illata édesíti, az egyik padon ücsörgő, az Ország Gyűlése Mozgalom kitűzőjét viselő nyugdíjas korú férfi táskarádiójából bömböl a „ne gondold,­­ ne, hogy ti­éd a világ”. Ezek szerint egy tüntetés is lehet(ne) fesztivál - amelynek ap­ropója jelen esetben épp az ajándék, vagyis annak mértéke, merthogy az elmúlt (fideszes) években az V kerületben túl olcsón adtak el önkormány­zati ingatlanokat. 2008 és 2013 között 155-öt, összességében mintegy négymilliárd forinttal a piaci ár alatt.

Next