Mozgó Világ, 2017. január-június (43. évfolyam, 1-6. szám)
2017 / 2. szám - -RÓL, -RŐL - László Ferenc: Elmebajnok milliomosok - A magyar tévévetélkedők "történeti morfológiája"
122 komikus méretben dramatizálódott, s korábban nem sejtett effektusok jutottak meghatározó szerephez. Ennek az átalakulásnak a legjobban sikerült, s így reprezentatívnak elfogadható példája a Gundel Takács Gábort csúcsra emelő All az alku volt 2004 és 2006 között: a bőröndnyitogatással, a tudáselemek mellékessé válásával meg a műsorvezető áltelefonhívásaival, melyeket egy nem létező bankigazgatóval folytatott. Tartalmi kiüresedésével, sőt a műfaj határainak elbizonytalanításával, ellenben a forma gusztusos megkomponáltságával és derűs önelégültségével az Áll az alku persze ugyancsak nem nélkülözte a korjellemző jegyeket. A jelenhez elérve egyrészt a tudásalapú társadalom lózung voltát, másrészt a dramatikus elemek hipertrófiáját jelzik az újabb vetélkedők. Újra csak Gundel Takács életművéből válogatva, a Maradj talpon! valósággal leltárul szolgálhat a vetélkedők jelen idejű alakváltozásai és egyszersmind a korjellemző mozzanatok számára. A vetélkedő, ahol a rossz választ adó játékos egyik pillanatról a másikra eltűnhet a süllyesztőben, ugyanis ilyesformán nem csupán dramatikus rátéttel gazdag, de szinte tükörképe a most pergő éveknek, s ez még akkor is így lenne, ha nem tudnánk, hogy tavaly decemberben a műsor teljes stábja tűnt el egy hasonló süllyesztőben, párhuzamosan Habony Árpád egyik meghitt emberének többmilliós sikerével. Gundelnél a süllyesztő, Till Attila Bumm! című műsorában pedig az arcba belerobbanó festékbomba a fő attrakció, jóval a mellékessé rendelt kérdések és válaszok előtt. Ám mindkét műsorban fölbukkan persze az ember is, aki már deklaráltan sem a legfőbb érték, de azért az éppenséggel elvárás vele szemben, hogy hozzájáruljon a drámához vagy a komédiához. (Mondjuk, erőltetetten mókás párbeszédet folytasson Gundellel valamely huszadrendű, valós vagy kitalált személyes hóbortjáról.) A dráma és a személyes történetek kerülnek a középpontba Majka kurrens vetélkedőjében, Az 50 milliós játszmában is. No meg természetesen az öltönyös gorillák által a stúdióban kipakolt pénzkötegek, hiszen a pénzt mutatni kell — egy olyan periódusban, amikor már a szemünknek sem feltétlenül hiszünk. A megalapozott kétely éveiben már a bankócsomókat rakosgatják ide-oda a játékosok, s miközben egyre kevesebb pénz fölött rendelkeznek, kitárják a szívüket, és elmondják titkos vágyaikat. Mert akárcsak a tehetségkutatók újabb szériáiban, úgy a vetélkedőkben is emberi történetekre vadásznak, vagy kevésbé jóhiszeműen: emberi történeteket fabrikálnak a műsorkészítők, így tűnnek fel az esküvőre gyűjtő párok és a továbbtanulásukat finanszírozó fiatalok. s Az 50 milliós játszmában szinte a komikus túlhajtásig szalad az életelrendező mórikálás: ki masszőri munkát, ki meg kiskutyát talál a műsor révén... A műsor közepén pedig ott virít a jelenkor magyar televíziózásának egyrészt tán legtehetségesebb, másrészt vitathatatlanul emblematikus alakja: Majka. Ha a Kicsoda, micsoda? játékmestereként országos kedvenccé vált Réz Ádám angol lordi kiállásához és enciklopédikus tudásához mérve persze könnyen tehetnénk egy evidensen előnytelen összehasonlítás elszenvedőjévé az ózdi exvillalakót, s még az sem állítható, hogy indokolatlan lenne