Mozgó Világ, 2017. január-június (43. évfolyam, 1-6. szám)

2017 / 2. szám - -RÓL, -RŐL - László Ferenc: Elmebajnok milliomosok - A magyar tévévetélkedők "történeti morfológiája"

122 komikus méretben dramatizálódott, s korábban nem sejtett effektusok jutottak meghatározó szerephez. Ennek az átalakulásnak a legjob­ban sikerült, s így reprezentatív­nak elfogadható példája a Gundel Takács Gábort csúcsra emelő All az alku volt 2004 és 2006 között: a bőröndnyitogatással, a tudáselemek mellékessé válásával meg a műsor­vezető áltelefonhívásaival, melye­ket egy nem létező bankigazgatóval folytatott. Tartalmi kiüresedésével, sőt a műfaj határainak elbizonyta­lanításával, ellenben a forma gusz­tusos megkomponáltságával és de­rűs önelégültségével az Áll az alku persze ugyancsak nem nélkülözte a korjellemző jegyeket. A jelenhez elérve egyrészt a tu­dásalapú társadalom lózung voltát, másrészt a dramatikus elemek hi­­pertrófiáját jelzik az újabb vetélke­dők. Újra csak Gundel Takács élet­művéből válogatva, a Maradj talpon! valósággal leltárul szolgálhat a ve­télkedők jelen idejű alakváltozásai és egyszersmind a korjellemző moz­zanatok számára. A vetélkedő, ahol a rossz választ adó játékos egyik pillanatról a másikra eltűnhet a süllyesztőben, ugyanis ilyesformán nem csupán dramatikus rátéttel gazdag, de szinte tükörképe a most pergő éveknek, s ez még akkor is így lenne, ha nem tudnánk, hogy tavaly decemberben a műsor teljes stábja tűnt el egy hasonló süllyesz­tőben, párhuzamosan Habony Árpád egyik meghitt emberének többmil­liós sikerével. Gundelnél a süllyesztő, Till At­tila Bumm! című műsorában pedig az arcba belerobbanó festékbomba a fő attrakció, jóval a mellékessé rendelt kérdések és válaszok előtt. Ám mindkét műsorban fölbukkan persze az ember is, aki már dekla­ráltan sem a legfőbb érték, de azért az éppenséggel elvárás vele szem­ben, hogy hozzájáruljon a drámához vagy a komédiához. (Mondjuk, eről­­tetetten mókás párbeszédet folytas­son Gundellel valamely huszadren­­dű, valós vagy kitalált személyes hóbortjáról.) A dráma és a személyes történe­tek kerülnek a középpontba Majka kurrens vetélkedőjében, Az 50 mil­liós játszmában is. No meg termé­szetesen az öltönyös gorillák által a stúdióban kipakolt pénzkötegek, hiszen a pénzt mutatni kell — egy olyan periódusban, amikor már a szemünknek sem feltétlenül hi­szünk. A megalapozott kétely évei­ben már a bankócsomókat rakos­gatják ide-oda a játékosok, s miköz­ben egyre kevesebb pénz fölött ren­delkeznek, kitárják a szívüket, és elmondják titkos vágyaikat. Mert akárcsak a tehetségkutatók újabb szériáiban, úgy a vetélkedőkben is emberi történetekre vadásznak, vagy kevésbé jóhiszeműen: emberi történeteket fabrikálnak a műsor­­készítők, így tűnnek fel az esküvőre gyűjtő párok és a továbbtanulásukat finanszírozó fiatalok. s Az 50 mil­liós játszmában szinte a komikus túlhajtásig szalad az életelrendező mórikálás: ki masszőri munkát, ki meg kiskutyát talál a műsor révén... A műsor közepén pedig ott virít a jelenkor magyar televíziózásának egyrészt tán legtehetségesebb, más­részt vitathatatlanul emblematikus alakja: Majka. Ha a Kicsoda, mi­csoda? játékmestereként országos kedvenccé vált Réz Ádám angol lordi kiállásához és enciklopédikus tudásához mérve persze könnyen tehetnénk egy evidensen előnyte­len összehasonlítás elszenvedőjévé az ózdi exvillalakót, s még az sem állítható, hogy indokolatlan lenne

Next