Mozgó Világ, 2019. július-december (45. évfolyam, 7-12. szám)

2019 / 7-8. szám - -RÓL, -RŐL - Pető Iván: Kun Béla zserbói - Csunderlik Péter: A "vörös farsangtól" a "vörös tatárjárásig". A Tanácsköztársaság a korai Horthy-korszak pamflet- és visszaemlékezés-irodalmában

úgymond leleplezni, szembesíteni a tényekkel? Csunderlik a kommünről kialakított képet és nem a Tanácsköz­társaság történetét vizsgálja, tudja, hogy ehhez nem feltétlen szükséges foglalkoznia az úgynevezett történel­mi tényekkel. A bemutatott művek elemzéséből, értelmezéséből kitűnik, hogy jól ismeri az emlékezetkultú­rával foglalkozó irodalmat, így tudja azt is, hogy torzítások „helyretételé­vel” óvatosan indokolt eljárni, hiszen könnyen belecsúszhat abba, hogy az elemzett pamfletek és visszaemléke­zések történeleminterpretációját egy másikkal, a sajátjával szembesítve vitairattá válik az elemzés. Eljárása ebben a tekintetben változatos. Az első, hozzávetőlegesen 150 oldalon „csak” a műveket elemzi, itt gyakor­latilag nincs szembesítés, az olvasó, amikor megismeri a különféle interp­retációkat, saját ismereteire hagyat­kozva vetheti össze a narratívákat a tényekkel. A mű bő második felében, a tematikus fejezetek nagyobb ré­szében azonban a szerző mégiscsak indokoltnak látja, hogy hol részlete­sebben, hol rövidebben kilépjen az in­terpretációk értelmezésének szigorú keretéből, történeti ismereteket kö­zöljön, közvetve, olykor közvetlenül is vitatkozzon az elemzett művekkel. A könyv elsőként, mintegy száz oldalon, ismerteti és tipizálja a fel­használt forrásokat. Ez utóbbi szem­pontrendszere kevert, van, ahol a szemléletet tekinti meghatározónak a besorolásban, máskor mást, példá­ul a műfajt vagy a szerző foglalkozá­sát, így megkülönbözteti például a szenzációs leleplezéseket és bűnügyi krónikákat, a Tanácsköztársaság résztvevőit, a polgári pártok, az ellen­­forradalmi szervezkedések képvise­lőit, írók elbeszélését, katonatisztek visszaemlékezéseit és a hadtörténeti munkákat, az antiszemita és filosze­mita kiadványokat. Ugyanakkor a könyv végén, az elemzésből leszűr­hető általánosabb következtetéseket tárgyaló összesesben két alapvető típusba sorolja a vizsgált írásokat, egyrészt az aktuálpolitikai célokat szolgálók, másrészt a szerzők saját jelentőségét és harcukat eltúlzók. A további fejezetek, egy kivételé­vel, a proletárdiktatúra története alapján kijelölt, összesen nyolc egy­ségre bontva taglalják a feldolgozott írások mondanivalóját. Az egy, a töb­bitől eltérő megközelítést alkalmazó fejezet egyrészt a Tanácsköztársaság történelmi előképeiről írottakat mu­tatja be, másrészt a felvonultatott, stratégiainak nevezett metaforákat veszi számba. Az említett nyolc feje­zet közül egy-egy tárgyalja a Tanács­­köztársaság létrejöttéről, az első na­pokról, a vezetésről, általában a 133 nap politikájáról, a terrorról, az el­lenforradalmi mozgalmak hőstörté­neteiről, a Vörös Hadseregről, végül a bukásról szóló interpretációkat. Ez utóbbiról érdemes megjegyezni, ami­ről a könyv nem tesz említést, hogy a kommunista emlékezetpolitika, így az 1945 utáni történelemoktatás és propaganda fontos tételként hang­súlyozta: a Tanácsköztársaság nem elbukott, hanem leverték. A proletárdiktatúra hatalomra ke­rüléséről és a bukásról szóló részek belső tagolását Csunderlik a vizsgált művek szemlélete alapján differen­ciálja, így az előbbi alfejezeteiként elválik a kiegyezés utáni liberális politika hibáztatására visszanyú­ló, a Károlyi Mihályt felelőssé tevő, a szociáldemokraták felelősségét döntőnek tekintő, a Tisza-rendszer­­ben, illetve a világháborús vereség-231

Next