Mozgó Világ, 2020. július-december (46. évfolyam, 7-12. szám)
2020 / 11. szám - -RÓL, -RŐL - Vadas József: Diákfertály - A Károlyi Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Kara, az egykori Károlyi-Csekonics palotában
vatkozzunk: „Meglepő alkotmány ez a Hall, amelyért az építésznek, aki kigondolta, a tulajdonosnak, aki az eszmét elfogadta s kivitelét elrendelte, egyaránt őszintén gratulálunk. Miután a Hall a palota fő lépcsőjét tartalmazza, központja s helyzeténél fogva ütőere a ház belső életének. A legügyesebb benne az, hogy ez lépcső, ez az eminenter praktikus alkotmány, valóságos dekoratív elemmé s szinte bútordarabbá alakult át, olyannyira szoros a kapcsolat közötte s a terem között.” Azt már én teszem hozzá, hogy az olvasónak kedvet csináljak a remélhetőleg majdan publikus együtteshez: a halból nyílik a többé-kevésbé ugyancsak jó állapotban ránk maradt grófi lakosztály a földszinten. Az emeleten pedig két enfilade-os teremsor keresztezi derékszögben egymást: az egykori szivarszoba szalonnal, illetve a grófkisasszonyi lakosztállyal meg az ebédlő a bálteremmel és a női szalonnal. Mögöttük az udvari fronton a mellékhelyiségek sorakoztak és a személyzet szobái. Mindez olyannyira (talán túlságosan is) reprezentatívra sikeredett, hogy a család a századelőn (valószínűleg Károlyi István 1907-ben bekövetkezett halálát követően) a Reviczky utcai fronton bővítésbe fogott. A Fellner & Helmer munkatársaként megismert Meinig Artúr neoreneszánsz tervei nyomán az egyszintes részeket újabbal toldották meg, s a família tagjai fokozatosan ebbe a szárnyba költöztek át. A Múzeum utcai helyiségeket előbb a francia követségnek adták bérbe, majd 1936-ban eladták a Baross Szövetségnek. Míg ez elsősorban tulajdonosváltást hozott, Budapest ostroma és a ’45 utáni politikai-társadalmi átalakulás már gyökeres változásokkal járt; az emeleti traktus a harcok során jelentős károkat szenvedett (a bálterem és abban a Lotz-freskó valószínűleg ekkor semmisült meg). A felszabadulás után pedig közintézmények működtek benne: a Pedagógus Szakszervezet, 1952- től a Lenin Intézet, csakhogy sem az „úri világ”-nak, sem építészeti-iparművészeti historizmusának nem volt akkora becsülete, hogy amit a háború úgy-ahogy megkímélt, azt gondosan őrizték vagy netán helyreállították volna. Majd miután ide települt a Műszaki Könyvtár, az új funkció miatt további átalakítások kezdődtek 1956-ban. Több esetben átszabták a régi tereket, bár akkorra már - az épületasztalos faburkolatokat kivéve - nem sok maradhatott az eredeti enteriőrökből, mert feltűnő ugyanakkor, hogy a hall csigalépcsőjét viszonylag gondosan restaurálták. (Olvasóként magam is ebben a korszakában szembesültem először meglepő épségével és különleges szépségével.) Idővel a könyvtár az addig lakóépületként funkcionáló, sőt a hatvanas évek közepén újabb két szinttel bővített és modern homlokzatot nyert Reviczky utcai szárnyra is kiterjeszkedett. Amikor az ezredfordulón a Műegyetem budai campusára költözött, Hallgatói Információs Központ kapott benne helyet, ami leginkább azért érdemel említést, mert ekkor fedték le a bejárati udvart, amely most az egyetem aulájaként szolgál. Hányatott évtizedek végére tett tehát pontot a kormányzat 2016 tavaszán azzal, hogy a 2004-ben műemléknek nyilvánított épületet oktatási célra átengedte a Református Egyháznak és a költségvetésben három évre 129