Mozgó Világ, 2020. július-december (46. évfolyam, 7-12. szám)
2020 / 12. szám - Nagy József: Mindenki személyesen Orbán Viktor kegyeiért küzd - Beszélgetés Török Gáborral
onnét plebejusba - harmonikusan úsztak át egymásba. Ez a mostani, önrendelkezést és szuverenitást hirdető „szemben a világgal” attitűd, a magyar állami öncélúság gondolata, a konzervatív, kereszténydemokrata értékrend, benne a nemzetek Európájával, valamint azzal, hogy a politika a lakosság többségének akaratát kell hogy képviselje, nos, ez a mix, úgy hiszem, teljes egészében a sajátjává vált. Most tart ott, hogy végre azt képviseli, amit gondol a világról. Rosszindulatúan azt mondhatnánk, hogy ráégett a szerep, de inkább úgy fogalmazok, hogy azonossá vált vele. - Mennyire lehet szuverén, a világgal szembefutó egy bármilyen színű magyar kormány, miközben az EU és a NATO tagjai vagyunk? — Ahogy telnek az évek, én magam is egyre nagyobb szerepet tulajdonítok a politikusi egyéniségnek, szemben az intézményi meghatározottsággal, a külső kényszerekkel. Hajlok rá, hogy még akkor is jelentősen más lenne a magyar külpolitika, ha nem Orbán, hanem egy másik fideszes vezetné a kormányt. Tény, hogy Orbán Viktor tágította a magyar külpolitika mozgásterét. 2010 óta számos ügyben hangzott el, hogy ezt nem lehet megtenni, így nem lehet beszélni, úgy nem lehet viselkedni, aztán számomra is meglepő módon kiderült, hogy igenis lehet. Sőt, Magyarország sok esetben lényegesen jobb pozícióba került az unortodox megoldásoktól. Ellenzéki politikusok, diplomaták, közgazdászok sora évről évre elmondja, hogy „na, de majd hosszú távon ellehetetlenülünk, elszigetelődünk”, és hosszú távon tényleg alakulhatnak kedvezőtlenül a dolgok, de egyelőre kétesélyes a dolog. Szerintem Orbán kifejezetten reálpolitikus, értsd, egyetlen tyúklépést sem tesz olyanért, aminek nincs politikai realitása. Pontosan érzékeli a határait, s bár a látszat néha egészen más, meggyőződésem, hogy eszébe sincs e határokat felrúgni. Viszont a keretek között nem ismer határt, állandó mozgásban van. Ezt nevezi a szakirodalom fejedelmi kormányzásnak, melyben az uralkodó úgy képes hosszú távon megőrizni a hatalmát, hogy káoszt okoz, majd rendet teremt. A káosz és a rend is hozzá kötődik. Ő az, aki a problémákat előhozza, aki folyamatosan viszályt szít, és ő kínálja a megoldást is. Ő az, aki felborítja az asztalt, szétszórja a tárgyakat, aztán ő is teszi helyre, csak mindent kicsit odébb, mint eredetileg volt. De Orbán Viktor nem olyan, mint egy falusi kocsmai verekedő, aki a kötekedés örömért szól be mindenkinek. Neki a kötekedés nem cél, hanem eszköz a célhoz: megőrizni a hatalmat Magyarországon, és fölkerülni, illetve most már fönt maradni a világpolitika térképén. A káosz, a megoldás és az új rend is az ő személyes hatalmát erősíti, immár külföldön is. Ma már nemzetközi relációban is megkerülhetetlen szereplő, szükség van rá ahhoz, hogy meg lehessen állapodni a rendről, és meg is lehet vele állapodni, ugyanis a rend neki is érdeke. Sorozatosan olyan helyzeteket állít elő, hogy majd kapjon valamit azért, hogy rábólintson arra, amit is reálisnak, optimálisnak tart. Látva az oroszoknak, a törököknek és a kipcsakvilágnak tett gesztusait, és látva a folyamatos