Mozgó Világ, 2021. július-december (47. évfolyam, 7-12. szám)
2021 / 7-8. szám - Reflex - Dalos György: Eretnek hitvallás
244 vagy ezek bármilyen kombinációjának elcsépelt közhelyein. Ezek a sablonok okozzák, hogy a magyarság együvé tartozásának pozitív tartalma ezeken a műveken másokkal szemben negatív érzelmeket gerjeszt. Ezt teszi a 2020- ban Budapesten, az Alkotmány utca Kossuth téri torkolatában, a Parlamenttel szemben kialakított központi Trianon-emlékmű is, Az összetartozás emlékhelye. A száz méter hosszú, az utcaszintről induló és egyre mélyülő rámpa mélyén egy emlékláng ég, a rámpa két oldalfalára pedig Magyarország 1913. évi helységnévtárának településneveit vésték. A gond ezzel az — mint erre sokan időben, de eredménytelenül rámutattak —, hogy ez a helységnévtár ezrével tartalmaz olyan, hivatalosan magyarosított településneveket, amelyeket az akkori ország tisztán vagy többségében nemzetiségű lakosságú településein soha nem használtak. Az egész Trianon-emlékműhalmaz plasztikai megjelenése azt bizonyítja, hogy amíg a politika szférapolitikai szándékkal közelít Trianonhoz, addig nem születhet invenciózus művészi alkotás. Az 1990-es évek elején naivan azt hittem — akkor már egy évtizede írtam cikkeket, tanulmányokat, könyvet köztéri emlékekről —, hogy az immár valóban választott politikusokat elgondolkodtatja a Leninszobrok és felszabadulási emlékművek tömeges lebontása. Naivan azt reméltem, hogy az — akkor még a szocialista korszak termékének és sajátjának vélt — emlékműkultusz lecseng, véget ér, a politikai emlékművek pedig eltűnnek és nem termelődnek újra. De aztán bebizonyosodott, s ez tényleg logikus is, hogy egy versengő politikai térben a politikai szférának nem kevesebb, hanem több emlékműre van szüksége, mint a mégoly puha diktatúrának. Nem hiszem, hogy lehetséges, de azt sem hiszem, hogy szükséges lenne a köztéri szobrászatot „politikátlanítani”. A politikusokat azért választjuk, hogy a köz ügyeit intézzék, a közterek ügyei pedig közügyek. Felesleges szakértői bizottságokat létrehozni, ha azokat szervezetileg és anyagilag az önkormányzat, a politikai szféra alá soroljuk. Azt kellene itt végül írnom, hogy önkorlátozó politikára, önkorlátozó politikusokra lenne szükség — de ennyire naiv történészként nem lehetek. Ilyenre ugyanis nem nagyon van példa a történelemben. A helyzet sajnos reménytelen — és az is marad.